Péter Róbert

Az idei nyaram két hónapját nyári szakmai gyakorlaton töltöttem, az Erasmus+ mobilitási program keretében Budapesten, a Nemzeti Közszolgálati egyetemnél, amely a fogadóintézetem volt. Itt egy érdekes kutatási projektben volt lehetőségem részt venni, ami úgy gondolom hatalmas fejlődési lehetőséget nyújtott számomra. Azért választottam ezt az intézményt, mivel a kutatási projektben már korábban is részt vettem, így lehetőséget kaptam a kutatás aktív folytatására a nyári gyakorlat során is.

A programon való részvétel több lépésből is állt, ebből az első, az elsődleges, adminisztratív szint volt. Ezen a ponton már eldöntöttem, hogy szándékozom részt venni az Erasmus+ mobilitási projekten, és már azt is tudtam, hogy hova szeretnék menni, viszont ehhez előbb néhány papírt kellett kitölteni, amelyet az Erasmus koordinátornak kellett elküldenem, vagy személyesen átadnom. Az elbírálás után kezdhettem is az utazás megtervezését, valamint az ottlét alatti kirándulások megtervezésének egy részét is.

Én a kiutazáshoz és a hazautazáshoz is az autóbuszos utazást választottam, ugyanis ezt találtam legoptimálisabbnak, tekintve, hogy éjszakai utazásról volt szó, így reggelig még egy alvás is belefért. Az utazás kellemes volt, viszont rengetegszer megálltunk, így az út vége felé már picit unni kezdtem a dolgot, de végül sikeresen megérkeztem Budapestre. Az autóbusz állomástól már könnyedén eljutottam a fogadó intézetig is, így viszonylag hamar kipihenhettem az utazás mellékes fáradalmait is.

A hazautazást is hasonlóképpen egy esti busszal tettem meg, ami egy picit érdekesebbre sikerült, hála egy részeg utasnak, de a csend esetenkénti hiányán kívül másra nem panaszkodhatok, mivel az autóbusz professzionálisan hazahozott.

A szakmai gyakorlatot a Nemzeti Közszolgálati egyetem egyik úgynevezett 3d laborjában végeztem, amely specifikusan az informatikai, illetve digitális fejlesztésekre volt kiélezve. Ebben a szakterületben dolgoztam én is. A labor a legmodernebb felszerelésekkel volt ellátva, így lehetőségem nyílt új technológiák megértésére, illetve kipróbálására is. A gyakorlat során csapatban kellett dolgoznom, és a kutatás egy fontos részén, egy szimulációs környezeten, és az azzal kapcsolatos alrészeken dolgoztam. Munkámnak eredménye is volt, amivel a kutatás folyamatát is előrébb vihettem, valamint én is rengeteget tanulhattam. Úgy érzem rendkívül sokat fejlődtem úgy a szakmámon belül, mind más ettől eltérő területeken is. Szinte mindennap egy újabb feladatot vagy problémát kellett megoldanom, amihez persze a megfelelő eszközök is rendelkezésre álltak, így a probléma megoldó készségem is kitűnően fejlődött.

Szakmailag tekintve a mobilitás alatt rengeteg a szakomhoz kapcsolódó, automatizálási folyamatot oldottam meg, amelyek sorra, rendre majdnem minden eddig az egyetemen tanult tantárgy tudását igényelték. Főként programozási feladatokról volt szó, de ezekhez rengeteg matematikát, főleg mértant kellett használnom, mivel a szimuláció a való világot próbálta imitálni, így a mértan volt az egyik alappillér. A matematika mellett fizikával is kellett foglalkoznom, bár ezzel minimálisan, mivel a szimuláció ilyen szempontból már nagyjából tökéletes volt, így ezen a részen csak javítanom kellett. Végül pedig nem szeretném kihagyni a programozási részt, amelyen keresztül a matematikát és a fizikát, úgymond bevittem a szimulációba. Elsősorban c nyelvet kellett használnom, ami az éves tantárgyaim között is szerepelt idehaza. Megtanulhattam, hogyan kódolhatok a szimulációs környezeten belül, és ezzel csiszolhattam a c programozási tudásomon is. A programozási feladatok mellett volt szerencsém 3d objektumok tervezéséhez, vagy éppen képekből való visszaépítéséhez, ami egy szoftveren keresztül történt. Ez egy picit komplexebb és időigényesebb folyamat volt, amit sikerült teljesítenem, így most már ehhez is értek, vagy legalábbis ebbe is van belátásom. Összességében szakmailag is nagyot fejlődtem, de úgy érzem nem „csak” ennyivel maradtam a mobilitási program végére, bár ez is hatalmas lépéselőnyt jelent számomra másokkal szemben.

Bár a munka is élvezhető és hasznos volt, a mobilitás során eltöltött idő nem csak ebből állt. Hála a kedvező munkaidőnek rengeteg időm maradt felfedezni úgy a várost, mint annak környékét is, úgy délutánonként, mint hétvégén. szinte minden nap találtunk valamit, amit megnézhettünk, persze ez köszönhető a jó társaságnak is, akikkel a mobilitást töltöttem. Rengeteg programot szerveztünk közösen, valamint többször is kirándultunk, így semmiképpen nem volt mondható unalmasnak, a mobilitás ideje. Sikerült megismernünk az ottani egyetemről is néhány embert, akikkel szintén sikerült közös programot szerveznünk.

Az első napok és hetek még úgymond a felfedezésről szóltak, ekkor főként a környéket fedeztük fel, illetve a híresebb turista látványosságokat. Már az első hetekben meglátogattuk a Szent István bazilikát, a Budai oldalon megnéztük Gül baba türbéjét, de átsétáltunk a Lánchídon is, és rengeteget sétáltunk, sokszor csak céltalanul a város között. Hamarosan aztán egyre inkább kialakult bennünk néhány specifikus hely, ahova többször is visszajártunk.

Az egyik ilyen hely a Jane Haining rakpart volt, ahova többször is kimentünk, főleg az esti órákban, ugyanis itt volt egy nagyon szép kilátás a Dunára. Az éjszakai fények együttesének látványa szerintem egy olyan dolog, amit mindenkinek látnia kell. Ilyenkor sokszor átmentünk a Lánchídon is, majd a Gellért hegy alatt sétáltunk. Ez a város szerintem egyik legszebb része.

Az első napokban ugyanakkor egyedül is sokat jártam a várost, így lehetőségem nyílt az elfeledettebb, kevésbé ismert helyeket is meglátogatni. Az egyik ilyen sétám során eljutottam a Kőbánya-Máv-telepi Kisboldogasszony plébániatemplomhoz is, amely bár egy egyszerű templomnak tűnik, mégis arra az érdekes tényre kellett rájönnöm, hogy a Kínai nyelvű katolikus közösség használja. Ilyen alig ismer helyeket szerettem volna megismerni, és sikerült is. Az egyik másik alkalommal meglátogattam a Fiumei úti sírkertet, valamint a mellette elterülő Salgótarjáni úti zsidótemetőt is. Itt például kicsit mélyebben elmerülhettem a város valódi történelmébe, és meglátogathattam rengeteg híresség sírhelyét is. Itt főként Kossuth Lajos mauzóleumát emelném ki, amely mellett álldogálva belegondoltam, mennyivel másabb volt az ő korában.

Idővel, ahogy egy kicsit jobban összekovácsolódtunk, már távolabbi helyszíneket is meglátogattunk, mint például Szentendrét. Szentendrén előbb megnéztük a Fővárosi tömegközlekedési múzeumot majd megnéztünk egy másik nagyon érdekes múzeumot is. Később a Duna partján tett séta után felfedeztük az óvárost is. Itt megcsodáltuk az itteni színes építészetet, és a szűk utcákat is. Ezek közben nekem sikerült bejutnom a szerb ortodox székesegyházba is, ami önmagában egy különleges, nem mindennapi élmény volt.

Egy másik alkalommal egyedül mentem felfedezni a Pilis hegységet, mivel már hiányzott a hazai terep. Itt eljutottam a Hárs hegyre, ahol egy rövid túra keretében eljutottam a Makovecz Imre kilátóhoz, valamint a Kaán Károly kilátóhoz is. A kilátás gyönyörű volt, éppen ezért egy héttel később a többiekkel közösen a szemközti János hegyet hódítottuk meg. Az itt található Erzsébet kilátó magasabbnak bizonyult, valamint a kilátás sem volt rossz, ezért később még egy alkalommal meglátogattam a helyet. Mivel a felfele vezető út kifárasztott bennünket, lefele már a Zugligeti libegőt használtuk, ahonnan ismételten jól rá lehetett látni a városra.

Nem csak a munkának és a kirándulásnak szakítottunk ugyanakkor időt, a szórakozásra is jutott bőven idő. Több alkalommal is biliárdoztunk, valamint eljutottunk a fővárosi állatkertbe, a szépművészeti múzeumba, és egy alkalommal a budaörsi zsibvásárra is kinéztünk.

Számomra jutott még ezek mellett idő önkéntes munkára is. Részt vettem ugyanis az augusztus 20.-ai ünnepségeken is, lehetőségem nyílt a Szent István bazilikánál a szentmise szertartási rendezvény során a látogatók akadálymentes bejutásának segítésére, illetve más ezzel kapcsolatos önkéntes munkára.

Végtére azt kell, hogy mondanom, hogy az Erasmus+ mobilitási program keretében mindent sikerült elérnem, amit szerettem volna. Hatalmasat fejlődhettem szakmailag, és új barátokat is szerezhettem, amellett, hogy még a várost is felfedezhettem, és az ottani szokásokba is beleláthattam. Úgy érzem pontosan az kaptam amire számítottam, hiszen sikerült egy kicsit komplexebben látnom Budapestet, mint ahogyan csak egy egyszerű kirándulás során láthattam volna. Úgy gondolom, hogy olyan élményekkel gazdagodtam, amelyek meghatározóak lesznek az életemben, és csak ajánlani tudom mindenkinek, hogy bátorkodjon részt venni ilyen mobilitási projekteken.