Molnár Boglárka

A 2025-ös nyaram élményekben, tanulásban és emberi kapcsolatokban is rendkívül gazdag időszak volt. Két hónapot töltöttem Budapesten, a Nyári Erasmus+ program keretében, tájépítész hallgatóként. Gyakornokként az S-Tér Tervező Irodában dolgoztam, ahol már az első naptól kezdve nagyon kedvesen fogadtak. A kollégák figyelmesek, türelmesek és rendkívül segítőkészek voltak, ami nagyban megkönnyítette a beilleszkedésemet. A munkahelyi légkör családias volt, mindenki érdeklődött a másik iránt, sokat nevettünk együtt, és minden nap jókedvűen indult. Úgy éreztem, hogy nemcsak szakmailag, hanem emberileg is megbecsülnek, és valóban kíváncsiak rám mint fiatal tervezőre.

Már az első héten belecsöppentem a tervezés valódi világába: különböző léptékű projekteken dolgoztunk, koncepciótervektől kezdve egészen kivitelezési szintig. Megtanultam kitűzési terveket, részletrajzokat és burkolati terveket készíteni, valamint megismertem a burkolatok rétegrendjeit és az egyes anyagok helyes alkalmazását. Olyan apró részletekre is figyelni tanultam, mint a vízelvezetés, a lejtések/ rámpák megtervezése vagy a favédelmi megoldások helyes alkalmazása.

Különösen érdekes volt látni, hogyan lehet a közműhálózatokat beilleszteni a tervekbe úgy, hogy azok ne akadályozzák a növénytelepítést vagy a funkcionális elemek elhelyezését. Ez korábban számomra csak elméleti tudás volt, itt viszont valóban megértettem a gyakorlati jelentőségét.

A szakmai munka során lehetőségem nyílt játszótér- és közparktervek készítésében is részt venni. Több koncepciótervben is dolgozhattam, ahol szabad kezet kaptam az ötletek kidolgozásában, természetesen szakmai iránymutatás mellett. A vezetőim mindig biztattak, hogy merjek újítani és kreatív megoldásokat keresni. Mindez óriási motivációt adott, és megtapasztalhattam, milyen érzés, amikor a saját ötletemből valós, működő tér születhet.

A nyár során nemcsak szakmai, hanem emberi szempontból is sokat tanultam. A hangulat a cégnél kimondottan jó volt – közvetlenül, humorral, mégis komolyan dolgoztunk. Gyakran együtt ebédeltünk, vagy a nap végén beültünk egy közeli kávézóba. A kollégák nyitottak voltak, sokszor meséltek saját tapasztalataikról, hibáikról, tanulságaikról, amit nagyon inspirálónak éreztem.

Külön öröm volt számomra, hogy több felsőbb éves egyetemi társam is Budapesten töltötte a nyarat különböző gyakornoki helyeken. Bár nem ugyanannál a cégnél dolgoztunk, mégis közel voltunk egymáshoz, így gyakran találkoztunk munka után vagy hétvégente. Nagyon jó érzés volt, hogy ismerős arcok vettek körül, és megoszthattuk egymással a tapasztalatainkat, élményeinket. A legjobb barátnőm is Budapesten volt építész gyakornokként, így vele szinte minden nap tudtunk időt tölteni, ami még különlegesebbé tette ezt az időszakot. Emellett a két felsőbb éves barátommal is sok programot szerveztünk, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a budapesti mindennapok igazán otthonosnak és vidámnak érződjenek.

A nyári hónapok alatt nagybátyámnál laktam, aki teljes otthont teremtett számomra. Bár kicsit távolabb lakott a cégtől, a hely busszal könnyen megközelíthető volt, így a mindennapi ingázás sem okozott gondot. Jó érzés volt egy biztos, családias háttérből indulni minden reggel munkába.

A munka mellett a szabadidő is igazán élményekkel teli volt. Szinte minden hétvégére jutott valamilyen közös program. Gyakran jártunk a Flava Beachre strandolni és kikapcsolódni – ezek a napok nemcsak pihenést, hanem igazi közösségi élményt is jelentettek. Sok olyan barátommal találkoztam újra, akiket az előző Erasmus félévem alatt ismertem meg Budapesten, amikor fél évet ott tanultam. Nagyon jó érzés volt újra együtt lenni velük, mintha nem is telt volna el idő azóta.

Az egyik legemlékezetesebb este az volt, amikor meteorit esőt néztünk a Makovecz-kilátónál. A város fényeitől távol, a csillagok alatt ülve, barátokkal és nevetéssel körülvéve – ez a pillanat maradandó élmény lett számomra. Sokszor kirándultunk a Balatonhoz, vonattal utazva, és felfedeztük a környék kis falvait, rejtett strandjait. Egyik hétvégén Esztergomba is ellátogattunk, ahol lenyűgözött a bazilika és a város nyugodt hangulata.

A legkedvesebb emlékeim közé tartoznak a késő esti futások Budapesten. Ezek alatt ismertem meg igazán a várost: amikor már elcsendesedett, a fények tükröződtek a Duna vizén, és minden utcának külön hangulata volt. Sokszor futottam 10–15 kilométert is, miközben új helyeket fedeztem fel, amiket korábban sosem láttam. Ilyenkor éreztem igazán, milyen különleges város Budapest – egyszerre nyüzsgő és békés, modern és történelmi.

Augusztusban természetesen a tűzijáték sem maradhatott el: a barátaimmal kiültünk a budai rakpartra, szemben a Parlamenttel. Bár gyönyörű volt a látvány, a tömeg hatalmas volt, és sajnos el is vesztettem néhány barátomat a forgatagban – így ez az ünnep talán nem vált a kedvencemmé.

A nyár során sokat fejlődtem nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Megtanultam felelősséget vállalni a munkámért, határidőket tartani, kommunikálni a kollégákkal és együtt dolgozni csapatban. A mindennapok során rájöttem, hogy a tervezés nem csupán kreatív alkotás, hanem komoly koordináció, türelem és odafigyelés kérdése is.

Összességében a budapesti nyári gyakorlat életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt. A munka, a barátságok, az új élmények és a szakmai fejlődés együtt egy olyan tapasztalatot adtak, amelyre mindig szívesen fogok visszagondolni. Biztos vagyok benne, hogy az itt szerzett tudás és élmények hosszú távon is meghatározzák majd a pályámat, és megerősítettek abban, hogy a tájépítészet az a hivatás, amiben igazán önmagam lehetek.