Udvari Boglárka

Az államvizsgám megvédése után egy hónappal kezdődött meg a négy hónapos Erasmus+ szakmai gyakorlatom Magyarországon. Az egyetemi évek alatt már kétszer voltam szakmai gyakorlaton külföldön. Gödöllőn egy tájépítészmérnöki tervezéssel és kivitelezéssel foglalkozó cégnél, míg Budapesten egy tervezéssel foglalkozó cégnél dolgoztam. A négy hónapos szakmai gyakorlatra egy elsősorban kivitelezéssel foglalkozó céghez mentem, a pilisvörösvári Garden-Kulture Kft.-hez, amelyet a szaktársaim ajánlottak.

A céghez nem egyedül mentem, hanem a párommal, Vajda Péter-Andrással, aki kertészmérnöki szakon végzett.

Habár a cég Pilisvörösvárra van bejelentve, ott csak egy kisebb telephely található, ahol nem sok időt töltöttünk. A munkavégzés több helyszínen zajlott, főként Pest megyén belül, de dolgoztunk Balatonfüreden is.

Együtt laktam Péterrel Budapest III. kerületében a Flórián tér Szentendrei úti oldalán laktunk, mivel innen volt a legkönnyebben megoldható a közlekedés. Voltak napok, amikor innen indult a busz a telephelyre, máskor pedig HÉV-vel utaztunk ki a budakalászi megállóig, ahonnan a kollégák vettek fel minket, és együtt mentünk tovább a munkaterületre.

Munka szempontjából nem unatkoztam, mindenféle feladatban részem volt: kivitelezésben, fenntartásban, metszésben, díszítésben és gyümölcsös telepítésben is. Változatos munkákat végeztem, új technikákat tanultam, és sok új embert ismertem meg.

A cégnél két főnök dolgozott, előttünk egy hónappal érkezett az új társtulajdonos, aki nem sokkal volt idősebb nálunk. A munkák mindig úgy voltak megszervezve, hogy a csapatnál az egyik főnök jelen legyen és irányítsa a feladatokat. A cégnél még két tervező, Vivi és Zsófi dolgozott, azonban sajnos a gyakorlatom ideje alatt nem volt olyan tervezői munka, amelyben együtt dolgozhattam volna velük. Ebben az időszakban főként adminisztratív feladatokat és ügyintézést végeztek. A kivitelezésben részt vevő csapat hat főből állt, közülük négyen alvállalkozók voltak, akik folyamatosan cserélődtek, míg Ati és Gergő állandó munkatársként dolgoztak a cégnél.

Az első két hétben még viszonylag kevés munkát végeztem. Olyan projektjeik voltak, ahol még nem volt szükség plusz két főre, ezért rövidebb munkanapjaim voltak. Ebben az időszakban inkább ismerkedtem a céggel, körbevezettek minket, valamint beszerzésekben segédkeztem.

A munka igazán akkor kezdődött el, amikor Délegyházán egy kertet teljesen át kellett építeni. Ott minden növényt kiszedtünk, feltártuk az öntözőrendszert, felástuk a talaj felső 5 cm-ét, valamint az új pálmák helyeit. A textíliázás után a növények a helyükre kerültek, ami nem volt egyszerű feladat, mivel többméteres pálmafákat, olajfát és taxust kellett beültetni. Ezt követően kerültek lehelyezésre a tipegők, majd a különböző méretű kavicsok és kövek, amelyeket a kocsifeljáróról talicskában (a többiek „furiknak” hívták) és vödrökben hordtunk be. A végeredmény egy gyönyörű, mediterrán stílusú kert lett. Ezt követően már kevesebb kivitelezési munkában vettem részt. Leginkább fenntartási munkákra jártam. Gyakran voltak egész napos metszések vagy fizikailag megterhelőbb munkák, ahol emelni is kellett, engem ilyenkor „szépészeti ellenőrként” küldtek a fiúkkal, hogy a kertek látványvilága megfelelő legyen. Ez eleinte főként gyomlálásból állt, később, a metszési időszakban és a kertek télire való előkészítése során már inkább metszési feladatokat végeztem.

A munkaköreim közé tartozott a gyepszellőztetés (a gyepből az elszáradt, megsárgult, nem odaillő növényi részek eltávolítása), a műtrágyázás, sövényvágás, ágdarálás, formametszés, metszés, ültetés és a gyepszőnyeg-lerakás. Ezek közül mindegyiknél új technikákat tanultam, a gyepszőnyeg-lerakással pedig itt találkoztam először.

A gyepszőnyeg lerakást egy kisebb ösvénnyel kezdtük, tipegők kőré kellett lerakjuk kb. 1 méter szélességben. A lerakást Vili mutatta meg, a gyep tekercsek méretre vágását, lerakását, egymáshoz illesztését tőle tanulthattam meg. Türelmesen hagyta, hogy ráérezzek a méretre vágás technikájára, majd viszonylag hamar be is fejeztük. Mielőtt elhagytuk volna a területet még megöntöztük a friss gyepet és beállítottuk a szórófejeket. A szórófejeket én válogattam és adogattam Vilinek, aki felszerelte és együtt állítgattuk az irányt.

Még ami érdekes munka volt számomra az a gyümölcsös telepítés, mert még soha nem csináltam ilyesmit. Nagyjából 200 darab fát ültettünk el két nap alatt, már előre kiásott gödrökbe. Ültettünk almát, szilvát, körtét, ezekből több fajtát. A gödrök elég nagyra sikerültek, ezért elég sok időt vett fel, amíg kijelöltük a sorokat. A csemetéket felváltva néztük be, hogy keresztben és hosszában is egyenes sorokban legyenek. A betemetésnél én fogtam a csemetét, tömörítettem a talajt, majd készítettem az “edényt”, amibe majd a vizet töltötték öntözésnél.

Rendkívül hálás vagyok a munkatársaim türelméért és segítőkészségéért, rengeteget tanulhattam tőlük. A főnökeimnek is nagyon hálás vagyok, olyan volt, mintha egy nagy családba fogadtak volna be. Bármilyen problémám adódott, mindig fordulhattam hozzájuk segítségért, még a legváratlanabb helyzetekben is (például amikor elromlott a mosógépünk, és a főnök megengedte, hogy nála mossunk). Három Erasmus+ szakmai gyakorlaton vettem részt, és bátran állíthatom, hogy ez sikerült a legjobban, mivel nemcsak hasznosnak érezhettem magam, hanem igazán jófej emberekkel dolgozhattam együtt.

A munka mellett szabadidőm is volt, aminek jelentős részét Péterrel töltöttem: sokat sétáltunk Budapesten, várost néztünk, libegőztünk, meglátogattuk a Tropicariumot, részt vettünk a 40. Spar Budapesti Maratonon, elmentünk karácsonyi vásárokba, és még számos más programon is részt vettünk. Időnként elhagytuk a nagyvárost, meglátogattuk a keresztszüleimet Galgahévízen, és eltöltöttem egy kis időt a nyolc gyermekükkel. Emellett Esztergomba is ellátogattunk, ahol megettük életem legrosszabb gyrosát, és minden nyitva lévő templomba bementünk.

Összességében egy izgalmas, tanulságos és fizikailag megterhelő időszakon vagyok túl, és nagyon hálás vagyok az Erasmus+ programnak, amiért mindezt lehetővé tette számomra.