Pulugor Jonathán-Zsolt

Pulugor Jonathán-Zsolt vagyok, 23 éves és immáron tájépítészmérnök. A pályázat előtt még csak végzős hallgató voltam. Mivel a vírus megnehezítette a dolgainkat, utolsó pillanatban kaptunk csak szállást, egy garzont ahol ketten laktunk a szaktársammal, egy hónapot a Ferenciék tere mellett, majd a következő hónapban elköltöztünk egy barátunkhoz a Szent István Bazilika mellé, amely nagyobb is volt és olcsóbb is, így föltétlen megérte nekünk az új lehetőség, amelyért ezutón is hálásak vagyunk.

A mobilitást 06.11.2020-án kezdtem el a Park Terv Stúdiónál, mivel a szaktársam akivel együtt vágtunk bele az ERASMUS+ adta lehetőségbe, ő egy héttel korábban kezdett így én is egy héttel korábban utaztam ki vele, így volt nekem egy hetem, hogy kicsit megismerkedjek az új környezettel, ami Budapest volt. Az első munkanapomon izgultam és már-már frusztrált voltam, hogy milyen lesz az első napom, hogy tudok-e majd teljesíteni a nekem kiadott feladatok közt. Az első képen amit a beszámoló után csatolok, az iroda látható ahol dolgoztam. A cégnek két vezetője van Liziczai Sándor és Pottonydy Flóra és Sándor társaságában dolgoztam az irodában. Ezen felül még volt 3 alkalmazottjuk Emese, Zsófi és Timi akivel együtt kezdtünk el dolgozni, ugyanis neki az volt az első munkanapja. Akik mindannyian nagyon kedvesek voltak az első pillanattól és segítőkészek.

Az első napokon Sándor az AutoCad programban segített eligazodni, mivel itthon ArchiCad-et tanultunk, viszont a magyarországi tájépítészek az előzőt tanulták, így ahhoz nem értettem, de viszonylag hamar eltudtam sajátítani a programot Sándor és a lányok segítségével. Majd ezzel párhuzamosan Sándor azt mondta, hogy befognak dobni a mélyvízbe, mert ott jobban tudok tanulni, ami meg is történt.

Az első ismerkedések után 2-3 héten, elmentünk és megnéztük a cég által tervezett köztereket, játszótereket, amelyek már kivitelezésre is kerültek. A 2. számú képeken ezen fotók láthatóak. 

Majd folyamatosan kaptam a lányoktól a kisebb részfeladatokat, amelyekkel tudtam segíteni az ő munkájukat is és jobban tudtak haladni a nehezebb részekkel. Így aztán mikor excel-ben dolgoztam, mikor word-ben, vagy photoshopban. Lényeg az volt, hogy mindig kaptam munkát, értelmes munkát amivel én is fejlődhettem meg a többiek hasznára is lehettem. 

Aztán egy újabb projekt következett Pogányban, ahol egy nagy szálloda épül, és oda mentünk ki Sándorral és Zsófival terepszemlére, hogy felmérjük a hely adottságait, illetve jelenlevő növényzeteit és épített elemeit. 3. számú képeken ezek a fotók láthatóak. Még mindezek előtt voltam szintén Zsófival Vörösmarty Általános Líceumban fákat felmérni, mert egy új sportcsarnok épül, és hogy melyik fákat ítéljük kivágásra. 

Majd egy újabb projekt következett, ahol Timinek segítettem, egy teret kellett tervezni a tömbházak közt a Szentendrei úton. Első sorban megcsináltuk a helyszínrajzot és a topos által felmért fák helyét, ezt követőn mentünk ki a helyszínre és egy alaposabb fafelmérés történt. Itt lemértük a fák magasságát, törzsét és a betegségeiről is képeket csináltunk, majd egy adatlapra vittük be ezen adatokat. Gyakran viccelődött Sándor, hogy a cégnél én vagyok az egyetlen ember aki, mindenkinek a projektjében részt vesz. Erről a projektről is mutatok pár képet.

Viszont így összeségében most azokról a dolgokról próbáltam mesélni, amelyekről képeim is vannak, hogy jobban behatároló lehessen, mivel minden egyes napomat nem tudom pontosan leírni, hogy mit és hogyan csináltam. 

Utolsó hetemen a céggel ugyancsak egy városi szemle következett, most a Városligetbe látogattunk ki, ahol megnéztük az új fejlesztéseket, az Városliget művezetője vezetett körbe. Itt megnéztük a vakok kertjét, és a nagy játszóteret, ami valóban nagy és a további különböző fejlesztéseket. Ezekről is mutatok be természetesen fotókat.

Az utolsó napomon igencsak megleptek a munkatársak, mivel tortával és sörrel búcsúztattak el. Ami nagyon jól esett és reménykedem, hogy Romániában is vannak ilyen jóhiszemű cégek, ahol tényleg fontos az egyén teljesítménye és nem csak robotként tekintenek rá.

Elköszönésként, mindenkinek csak ajánlani tudom az ERASMUS+ szakmai gyakorlatot, mert igencsak sokat lehet tanulni belőle, így utólag azt bánom, hogy nem mentem előző évek nyarain is hasonlóan, mivel akkor biztos vagyok benne, hogy az államvizsgám is sokkal jobban és tudatosabban tudom felépíteni és megvédeni, illetve megtervezni. Sajnos így utólag elég nehéz visszaemlékezni, hogy miket is említsek meg a mobilitásról, de nagyvonalakban szerintem leírtam, hogy mi is történt velem ezen a két hónap alatt, sajnálom, hogy nem 3 vagy 4 hónapra mentem, bár így a COVID miatt, örvendek, hogy ez a 2 hónap alatt sem történt semmi gond és volt lehetőség dolgozni. 

2020.12.16.