Hammas Attila

Nevem Hammas Attila, harmadéves Számitástechnika hallgató vagyok. A 2019-20-es tanév nyarán a szakmai gyakorlatot, az Erasmus+ program segítségével, Budapesten, az Óbudai Egyetemen végeztem.

Az elején eléggé szkeptikusan álltam hozzá, mivel kiutazásunk elött elégé bizonytalan volt a helyzet. A cégek nem igazán akartak külföldi diákokat fogadni és közelgett a papírok leadási ideje. Szerencsére az Óbudai Egyetem, ahol a tavaly is gyakorlatoztunk, szívesen fogadott. Az ügyintézés is nagyon gyorsan és gördülékenyen ment mivel már ismertük egymást és egyből a megfelelő személlyel vettük fel a kapcsolatot. Ugyanakkor a kiutazásunk időpontja is pont bele esett abba a kis időrésben, hogy Romániában már nem volt lezárva és Magyarország pedig nem szigorított a Román-Magyar határon. A szállást is nagyon könnyeden szereztünk, mivel pont ott voltunk elszállásolva, mint a tavaly, az Eötvös Kollégiumban. Itt is már ismertek minket és nagyon hamar meg tudtunk egyezni, hogy mikortól és meddig tudnak fogadni. A bentlakásban a tavalyhoz képest idén szabályok voltak a fertőzés megelőzés érdekében: a bentlakásban a kapacitáshoz képest lényegesen kevesebb diákot fogadtak, a folyosókon kötelező volt a maszk viselése, bejáratnál ki volt helyezve egy kéz fertőtlenítő adagoló, valamint a portán időnként ellenőriztek a test hőmérsékletet. Egy másik különbség a múlt alkalomhoz képest az az volt, hogy idén későbbi dátumon kezdtük meg a mobilitást így szeptember 1 után is szükségünk volt a szállásra ezért mielőtt beköltöztek az ottani diákok áthelyeztek vendégszobákba.

Az Erasmus+ pályázatunk az június 10-től kezdődött és szeptember 9-ig tartott. Mi már 8-án reggel indultunk közösen autóval: én, Szabolcs és Janó. A határátkelés az nagyon gördülékeny volt nem kellett sokat várjunk. És Magyarországon már csak autópályán kellett menjünk, ami nagyon felgyorsította az utat. Mivel nem vonattal mentünk az oda és visszaút során megálltunk egy-egy benzinkútnál, számlával majd tudjuk igazolni a kiutazásunk időpontját.

Az egyetemen is meg voltak a kellő elővigyázatos intézkedések, sok helyen volt kihelyezve a kézfertőtlenítő, valamint a folyosón maszkot viseltek az ott lévők. Az első pár hét az, hasonlóan a tavalyihoz, adminisztrációval telt: kaptunk beléptető kártyát, WiFi jelszót, lifthez hozzáférést stb. Azt követően pedig folyattuk a tavaly már elkezdett munkát: egy webes alkalmazás, ami elősegíti a kutatásokat, az által, hogy az egereken mért adataikat a gondozók egyenesen a felületen keresztül táplálják be a rendszerben és az majd kiszámolja a különböző modellek alapján a kezelés paramétereit. A múlt évhez hasonlóan nagyon laza volt a munkaprogramunk, egyedül a megbeszélések/egyeztetések időpontjai voltak kötöttek. Akik fogadtak minket azok nagyon kedvesek és jófejek voltak.

A járványügy helyzet ellenére volt lehetőségünk szórakozni is. Kellemesen lepett meg, hogy a járvány ellenére nem volt lezárva minden, de persze, sok hely volt kötelező a maszk viselése és a kéz fertőtlenítése. Az elején míg az adminisztrációs dolgokat kellett intézzük lezserebb volt a programunk, ezért többet tudtunk kijárni. Kicsit később csatlakozott hozzánk Adél is. Az időjárás az nagyon kedvező volt, nem esett sokat ez eső és meleg volt, néha talán túlságosan is, igy többször voltunk fürödni mikor Velencei tónál, mikor a Balatonon. Mint minden évben idén sem lehetett kihagyni Budapest ikonikus helyeit: Haász Bástya, Hunyadi Vár, Margit Sziget, Kopaszigát. Azokon a hétvégéken mikor nem volt nagy meleg néha elmentünk evezni a Duna holt ágán, vagy a vége fele bicikliztünk is: előszőr a Velencei Tó körül majd megcsináltuk a Balatoni kiskört. Azokon az estéken mikor már fáradtak voltunk vagy nem volt kedvünk kimenni akkor a bentlakás tanuló szobájában gyűltünk össze, volt ott lehetőség csocsózni és biliárdozni (bár azon az asztalon néha elég érdekes és különös fizikai törvények szerint gurultak a golyók). Hetente legalább egyszer elmentünk mászóterembe, gyakran cserélték a falat mindig került valami új kihívás. Egy adott pontban elhatároztuk, hogy nekifogunk és elmegyünk szaladni, hát az az igazság, hogy sokat nem tartottuk magunkat ehhez a tervhez.

Most így vissza nézve azt tudom mondani, hogy jó volt, megérte. Annak ellenére, hogy már harmadjára voltam kint Budapesten Erasmus+ pályázattal, most is voltak új tapasztalatok, látnivalók, amiket még nem láttam. Mondhatni ez egy teljesen más kaland volt. Mikor előszőr voltam kint úgymond egy teljesen új környezetbe kerültem, ahol egy kulturálisan színes társaság volt, valamint a társalgási nyelv az angol volt, most pedig az évfolyam társaimmal, akiket már itthonról is ismertem, valamint nem tanulni kellett bejárni az egyetemre, s esténként nem házifeladatokat kellett írni, így több szabadidőm is volt. Az elején még egy cseppet elgondolkodtam, hogy a korona vírus miatt egyáltalán bevállaljak egy ilyen kalandot, de igy utólag visszanézve jó, hogy kimentünk mert a járvány annyira nem befolyásolta a kint létünket (maszk és az elővigyázatosságon kívül). Bárkinek ajánlom a programot, próbálja ki sok veszteni valója nincs vele.

2020.11.10.