Toducz Endre

Az Erasmus+ által kínált lehetőségek mindig kecsegtetőek és vonzóak voltak számomra. Az egyetem bejáratánál mindig felém kacsintott a hirdetés, amely az Erasmus+ program logót viselte. Nézegettem nap, mint nap a hirdetést, hogy mennyi lehetőséget nyújtanak az Erasmus+ programok, akár féléves távlatban vagy rövidebb időszakra is. Mint hű vásárhelyi a rövidebb utat választottam a nyári szakmai gyakorlatot, amely két hónapos szeletet kapott a drága életemből.

A szakmai gyakorlat felemésztette a nyári szünidőt, na de a fene se bánja, mert így külföldi tartózkodásom során finom ízes élményekkel gyarapodtam. Első sorban szakmai téren, másodsorban pedig szabadidős tevékenységek által. 

A gyakorlati óráimat az Echobase System Monitoring Kft.-nél töltöttem. A cég olyan sok oldalú, mint a magyar konyha. A cég foglalkozott webfejlesztéssel, beléptető rendszerekkel és egyéb számítógépes hardver problémákkal is. Kis garázscégnek tekinthető, amely küzd a nagy mágnások között, így hát sok mindent elvállal, több ágazatban is. A kiscég nagyából 8 személyt alkalmazott abban a periódusban, mikor én jelen voltam. A cégnél személyesen az időm nagy részét tanulással töltöttem. A főnököm jó pár projektet megmutatott és elmagyarázott. Megismerkedtem lassan a cég munkamenetével is. Webfejlesztéssel kapcsolatos teendőim voltak, amit Symfony keretrendszerben oldottam meg. Tesztelőként is ügyeskedtem a cégen belül, mikor épp arra volt szükség. Többnyire lehetőségem volt megismerkedni és beilleszkedni a munkaközösségbe. A főnökömről muszáj pár szót ejtsek, aki Szati névre hallgat, rendületlenül és szenvedélyesen magyarázta az üzleti terveket, projekt megvalósításokat. Minden nap mesélt egy keveset a Liska-féle gazdasági modellről. A cégnél minden egyes óra kellemesen telt el. Vidám, összeforrott hangulat volt jellemző. Szüneteket jócskán tartottunk, ami lehetőséget adott közös eszmecserére egy kávézás vagy nassolás közben. Hálás vagyok, hogy ezt a céget választottam, mivel kis voltának köszönhetően sok tapasztalatot szereztem és jó pár dologra ráláttam.    A szabadidős tevékenységek magukért beszélnek. Budapest sétáló utcái, a Budai oldal, a Rakpart, a Vígszínház, a Múzeumok, a galériák mindig biztosították, hogy ne kelljen egy cseppet sem unatkoznunk. Sőt még arra se adtak okot, hogy hosszasan töprengjünk, hogy mi tévők is legyünk. Ha épp nem a mozi, akkor a Terror háza ijesztgetett vagy épp megrémisztett.  

A budapesti élet diákként a tombolásról szól. Elég volt hétfő este egy üveg borral a kezünkben elsétálni a Deák Ferenc térig, mert rögvest száz és megannyi fiatal üldögélt a fűben és szállította a tökéletes hangulatot és a kellemes légkört az ismerkedésre. 

Na meg a parkban van egy óriáskerék is. Ha ott jársz azt se hagyd ki. Nem meséltem még a Mátyás templomról, a Halász bástyáról, Lánchídról és a Parlamentet meg ne is említsem. Fantasztikus vidám percek.   

Szép emlékek fűzödnek az éjszakai élethez is. Jó párszor este 10-kor érkezett meg a fergeteges hangulat, ilyenkor az estéket általában bulizóhelyeken töltöttük, amit biztos nem kell mondjak, de Pesten ezeknek száma megszámlálhatatlan. Retro partytól, latinoig, Hipp-hoppon keresztül sok féle táncparkettet kipróbáltam, de nem kell mondanom, hogy minden bizonnyal ilyenkor az erdélyi zászló nem bukott el, sőt magasan lobogott. Az élet szépsége, hogy székelyként jó párszor előfordult, hogy Budapest nagy rengetegében spontánul egymásra találtunk. Olyan eset is előfordult, hogy kiszúrtam egy lányt, épp amelyik a szememnek legjobban kedvezett, ezt követően nem kellett sok idő, hogy kiderüljön Ő is a marosvásárhelyi Bolyai Elméleti Líceumban tanult és persze székely vér csergedezik az ereiben. 

Akár mit is mondjak Budapesten számos szituációban az ösztön mindig visszavezetett az erdélyi testvéreimhez.

A szállásomról is ejtek pár sort. Egy jezsuita kollégiumban húztam meg magam. Áldásos, kegyelemben gazdag perceket tölthettem ott. A kollégiumi légkör meleg, hangulatos és vonzó volt. Kis kápolnával rendelkezett, ahol mindig békés percekre találtam Budapest kellős közepén. A Jézus Szíve templom, ami tőlem kevesebb, mint egy percre volt szintén békés menedéket nyújtott. Sokszor melengető érzés volt Jézus lábai előtt időt tölteni, mikor kimerültem a nagy zajtól és felfordulástól. 

A Budapesten zajló 2 hónapos szakmai gyakorlat belevágása mellett segített dönteni, többek között, hogy a családom nagy része már kint él, Pesten telepedett le. Útmutatást adott a tekintetben is a pesti gyakorlat, hogy hosszútávon szeretnék-e letelepedni vagy sem a nagyvárosban követve a családban látott példákat.        

Felülről tekintve a két hónapos nyári Budapesti létem, azt kell mondjam, hogy 2020 talán két legszebb hónapjává kerekedett. Mindezt az Erasmus+ által kínált lehetőségnek köszönhetem. Utólag is hála mindezért. 

Támogatom mindazon személyeket, akiknek egy csekély vágy is van a szívükbe, hogy bátran menjenek, mert mindenképp megéri. Ne habozz! Menj Bátran!

2020.11.17.