Sebestyén Dániel-István

A nevem Sebestyén Dániel-István, másodéves kertészmérnök hallgató vagyok. A szakmai gyakorlatot a  Balmazújváros mellett lévő Virágoskút Kertészeti Kft-nél végeztem idén nyáron is, miután már tavaly nyáron is itt gyakorlatoztam szakmai gyakorlat gyanánt. Ez az ország talán legnagyobb biogazdasága. A gazdaság vezetője Rózsa Péter egy bölcs, határozott jellemű ember, akinek tudása és világszemlélete miatt választottam ezt a helyet és annyira jó volt, hogy még egy nyarat eltöltöttem ott. Ezúttal a fiánál is dolgoztunk, aki kizárólag zöldségekkel foglalkozik. Sok tudása és tapasztalata van, sokat tanultam tőle, ha kérdeztem akkor  igyekezett választ adni mindenre, de kérdés nélkül is tudta, ha valami motoszkált a fejemben. Megérezte és elmagyarázta.

A mobilitásomat június 28-án kezdtem meg. Egyik szaktársammal közösen döntöttünk úgy, hogy újra visszatérünk ide, erre a szép és csodálatos helyre, ahol megannyi emlékkel gazdagodhattunk. A hely ahol fontosak a hagyományok, a kultúra megélése, ahol a növények ápolása és állatok tartása beilleszkedik a természet rendjébe és ennek a rendszernek része az ember is.

Két hónap tapasztalattal a hátunk mögött azt hittük, hogy már mindent tudunk, kipróbáltunk mindent, mindenre van rálátásunk ezen a helyen. Hát kiderült, hogy nincs. Sok hasonló feladatot végeztünk, mint a tavaly nyáron, de rengeteg újdonság is volt számunkra. Idén nyáron inkább üvegházban dolgoztunk, kicsit jobban megismerkedtünk azokkal a technológiákkal, amiket a biológiai növényvédelemben használnak. Jobban megismerkedtem a zöldségek igényével, ápolásával. Bővült a gyümölcsfajta-ismeretem is, hiszen mivel rendesen kivettük a részünket a betakarításban és sok gyümölcsöt szedtünk le kézzel, volt időnk megismerni hogy hol melyik fajta alma vagy körte található, hogy néz ki, milyen az íze, alakja,stb. A mi feladatunk volt a cseresznye és meggy leszedése, szilva, alma, körte és szeder szedése is. A szeder metszése volt még a feladatom. Az elején izgalmasnak tűnt, de mivel elég monoton munka hamar meguntam. Ennek ellenére el kellett végeznem, és nem bánom, mert jól megtanultam hogyan is kell csinálni. A mindennapi teendők között megértettem azokat a dolgokat, amiket az egyetemen tanítottak. Kertészetet online tanulni elég nehéz volt. Az itt töltött két hónap megérte az egész tanév minden óráját. Akikkel együtt dolgoztam igyekeztek is segíteni mindenben, többek között tanítottak, magyarázták, hogy ezt miért így vagy úgy kell csinálni. Voltak olyan dolgok, amiket tavaly nyáron mondott a főnök és akkor még nem teljesen értettem, de előre figyelmeztetett, hogy majd később fogom megérteni. Valóban így történt.

Ami mindig kihívást jelentett számomra az a csárda és a házak körül lévő virágoskert. Ahogy megszoktuk a tavaly nyáron, átlag 12 órákat dolgoztunk. Keltünk fél ötkor és öttől dolgoztunk reggel nyolcig. Nyolc órakor volt 15 perc reggeli szünet, majd utána folytattuk délig. Nagyon ritkán ha sikerült elvégezni addigra a munkát, akkor megkérdeztük, hogy mi a tennivaló utána, de általában olyan sok volt a munka, hogy erre nem került sor. Ebéd után folytattuk hatig és ha volt kedvünk és energiánk akkor mentünk a virágos kertbe. Az egész kertnek a gondozása, ápolása egy embert igényel, de a sok egyéb munka mellett kevés idő maradt a kertre, de még így is igyekeztünk széppé varázsolni. Rengeteg a tennivaló, de sok apró örömet ad. Mindig lehet új növényeket felfedezni (természetesen a gyomlálás és a rózsák metszése volt az alap).

Szabad időnkben, ha nem voltunk túl fáradtak, akkor megnéztünk egy-egy filmet, vagy csónakáztunk egyet, voltunk állatkertbe is, fürödni is, de igyekeztünk ápolni a régi kapcsolatainkat , ugyanis rengeteg jó barátot szereztünk a tavaly nyáron, nekik hála még több emlékkel gyarapodhattunk idén is. Jó volt látni őket, újra találkozni velük és még több embert megismerni. Talán ezek a dolgok többet érnek, mint a tanulás. Mély és igazi kapcsolatokat kialakítani, értékes embereket megismerni többet jelent minden tudásnál. A gazdaság főnöke is kedves volt, a családdal ebédeltünk vagy vacsoráztunk, a gyerek jelenléte is apró örömöket vitt a hétköznapokba, úgy éreztem egy nagy család tagja voltam ez alatt az idő alatt. Augusztus végén a kézműves vásárt és pásztortalálkozót szervezték meg. Jó volt a hangulat, az emberek, a kulturális programok által még több hagyományt ismerhettem meg és rengeteg látnivaló is volt. Itt a helyszínen került megszervezésre egy nemeztábor is, ahol szintén sok új emberrel találkozhattunk, voltak jó beszélgetések, táncházak, éjjelekbe nyúló játékestek.

Megérte elmenni, megismerni más embereket, szokásokat és valami jónak a része lenni. Remélem a jövőben is lesz lehetőségem tanulni, fejldőni, hasonló élményekben és érzésekben gazdagodni, egy új helyen, más emberekkel. Ez a szakmai gyakorlat hozzájárult, hogy majd a munkáját felelősséggel és odaadással végző jó szakemberré váljak.

Kihasználtuk a lehetőséget és hazafele meglátogattunk egy másik kertészetet is, ahol inkább dísznövényekkel foglalkoznak. Rövid idő alatt ott is bepillantást nyertünk a virágok világába. Innen folytattuk az utunkat egy kedves régi baráthoz, aki pont útba esett. Nála is eltöltöttünk egy kis időt.

Köszönetemet szeretném kifejezni id. Rózsa Péternek és ifj. Rózsa Péternek a hozzáállásukért, kedvességükért, hogy esélyt adtak nekem és a tudásért amit kaptam tőlük, az ott dolgozóknak, mert befogadtak a közösségbe, segítettek a munkában és az állandó jókedvüknek köszönhetően nem telt unalmasan egyetlen perc sem.

Köszönet az Erasmus+-nak, hogy megteremtette a lehetőséget.

2021.11.08.