Gál Éva Erzsébet

A 2021-es év nyári gyakorlatát Budapesten tölthettem az Erasmus+ program keretén belül. A kiutazás zökkenőmentesen zajlott, a Covid-19 világjárvány ellenére, szerencsére sikeresen megérkeztem, és nem volt gond a határnál. Már nagy tapasztalatom is volt e téren, mert részt vettem tavaly is egy szakmai gyakorlaton ugyanitt Budapesten Covid közepette. És ráadásul már egy féléves tanulmányi mobilitáson is túl voltam az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, ugyanitt és ugyanebben az évben.

Július 9-én reggel 11 órakor érkeztem meg Budapestre, elfoglaltam a szálláshelyem, majd reggel sikerült felvenni a kapcsolatot a Vivedent munkatársaival. E-mailes megbeszéléseink során elmondták, hogy mi lesz majd a feladatom, heti háromszor fog kelleni bemenjek a székhelyre, 4 órás munkaprogramban.

Másnap munkába is álltam, szerencsére a rendelő egy rövid buszozásnyi távolságra volt a szállásomtól, ami idő alatt megcsodálhattam Budapest csodálatos építészeti remekműveit. Pesten, a Aranydürt utcában  meg is találtam a fogorvosi rendelőt, Dr. Gönczi Viktor fogadott, majd kedvesen körbevezetett, megmutatta az irodát és személyesen bemutatott a munkatársaknak is.

Mindezek után helyet biztosítottak számomra és el is kezdtem a munkámat. Leginkább a rendelőben dolgoztam, az első munkám épp egy román nemzetiségű betegnek való tolmácsolás volt. A sok online oktatás után, igazán üdítő volt egy kicsit visszazökkenni a személyessebb hangvételű munkakörnyezetbe.

A fordításokat általában hétfő délelőtt, de maximum délután 1-2 körül kaptam meg minden héten. Ezeket határidőre, péntekig kellett megcsinálni, lefordítani. Számomra ez nem jelentett különösebb nehézséget, szeretek határidőre dolgozni, tudom hogyan osztom be az időmet és így tudtam a munkáimmal elkészülni időben.

Örömmel keltem fel a munkanapok reggelén, szívesen mentem „munkába”. A kollégák kedvesek voltak, barátságosak, a munka érdekes volt, nagyon sok embert ismerhettem meg. Fordítottam amerikai, olasz, román és még nagyon sok nemzetiségű betegnek. Igazán érdekes volt és nagyon felszabadító, hogy a járvány lezárásai után, most végre új embereket is megismerhettem. Mivel az orvosi nyelvezetben már rendelekezem egy kis tudással, nem jelentett gondot a szakszavak használata sem a fordítás, se a tolmácsolás során. A kreatív szabadság az idén különösebben nem játszott nagy szerepet a fordítások és tolmácsolások során, mivel a fordítandó szövegek egyszerű tényközlő volta ezt nem engedte. Ugyanígy a tolmácsolásoknál is, ahol szó szerint kellett visszaadnom úgy a beteg mint a doktor úr gondolatait. Őszintén szólva ez nem is jelentett problémát, mivel a tavaly az Amnesty International-nél megtapasztalhattam a kreatív szabadság milyenségét is, így szívesen kiprobáltam a kissé kötöttebb munkahelyet is.

Mivel heti 20 órában kellett általában dolgoznom, ezért maradt idő kiélvezni a nagyváros nyújtotta lehetőségeket is. Pest igazán csodálatos hely, ahol soha nem unatkozik az ember. Így volt ez velem is. Általában a Duna parton vagy a Margit szigeten gyülekeztünk, miután a munka befejezdődött. Megnéztünk nagyon sok nevezetességet, illetve múzeumot. Egy napot szántunk idén is Szentendrére, mivel az évi meglátogatása már kezd hagyománnyá válni. Soha nem unatkoztunk, mindig volt valami tenni való. A kajakozás természetesen idén sem maradhatott el, mivel ez is kötött program volt még a tavalyról.

Az elmúlt másfél év kellemetlenségei ellenére, a sok otthontanulás és bezárkózás után, az Erasmus+ program alatt sikerült gyakorlati tudásra is szert tennem. Betekinthettem egy rendelő mindennapjaiba, az irodai munka kulisszái mögé. Az ott eltöltött két hónap alatt, a Vivedent munkatársai kollégájukként tekintettek rám, ami sokban megkönnyítette a munkámat, illetve megnehezítette a búcsúzást és a hazautazást.

Magával ragadott a nagyváros, a nyüzsgés, a munka, a nyár folyamán jöttem rá, hogy ez az a munka amit mindig is csinálni szeretnék, bármilyen furcsán is hangzik ez, még számomra is, a kötött munkahely megnyugtató jellege igazán kellemes munkakörnyezetként szolgált a gyakorlatom alatt. Igazán szerencsésnek érzem magam, hogy a második szakmai gyakorlatom alatt is olyan helyen dolgozhattam, ami építő jelleggel bírt úgy a munka morálomat, mint a professzionalizmusat illetően. Lenyűgözött, hogy mennyire összeszedett és precíz környezet vett körül. Bár tudtam, hogy egy rendelőben elvárt az, hogy mindig minden terv szerint menjen, mégis néha még engem is meglepett, hogy mennyire pontosan történtek az események, az előírt szabályok szerint. Szerencsére a betegek is nagyon együttműködőek voltak, mindenki örült, hogy végre nem kellett az internethez fordulni a kommunikáció érdekében. Megtisztelve éreztem magam, hogy a segítségükre lehettem. Igazán felemelő volt tudni, hogy a munkám hasznos úgy az orvos, mint a beteg számára.

Azzal a reményteli gondolattal indultam haza, hogy az egyetem befejezése után visszajövök és ebben a csodálatos városban keresek majd munkát, mivel az idén még inkább biztosnak éreztem, hogy ez az a hely, ahol szeretném a karrieremet elkezdeni, illetve a jövőmet felépíteni.

2021.11.08.