Nagy-György Kriszta

Már régóta terveztem, hogy szerencsét próbálok az ERASMUS+ szakmai mobilitás programja által, és ez szerencsésen meg is valósult az idei, 2021-es nyári időszakban, így most tapasztalataimat fogom bemutatni a kezdetektől, még a kiutazás előtti időszakból.

Miután megkaptam az értesítést, hogy megnyertem a nyári szakmai mobilitást nagyon örültem. Hozzá is láttam a portfolióm elkészítéséhez. Ennek a portfóliónak az elkészítésére rendkívül sok időt szántam: minden eddigi egyetemi és szorgalmi feladatomat belefoglaltam, szerkesztettem, mígnem több napi munka után elkészült a kis digitális „füzet” az eddigi tevékenységeimmel. Ekkor azt hittem a nehezén túl vagyok, de hamar kiderült, hogy ez koránt sem így van. Miután elküldtem cégeknek a portfóliómat motivációs levéllel és önéletrajzzal azt hittem, hogy már biztos a siker. Viszont a napok teltek, az irodák viszont nem reagáltak az emailekre, vagy értesítettek, hogy sajnos már nincs hely gyakornok számára. Az elhelyezkedést tovább nehezítette, hogy mint kiderült a külföldi irodáknál nem azt a programot használják, amit mi szoktunk. Ekkor már sürgetett az idő, és alig egy hét volt a határidőig, ezért a Szent István Egyetem gyakorlati helyeket összegyűjtő listájából kiválasztottam olyan irodákat, amelyeknek tetszett a munkásságuk, és elkezdtem újra elküldeni az emaileket.

Már az emailok elküldését követő napon több iroda is visszajelzett a lehetőségekről, köztük a Patkós Stúdió is, így meg is beszéltünk egy időpontot az interjúra. Már az első benyomás nagyon pozitív volt, Patkós Gábor és Fentősi Eszter igazán kedvesek és segítőkészek voltak, a megbeszélés kellemes hangulatban zajlott. Így a nyári gyakorlat helyszíne a Patkós Stúdió lett.

A cég több mint 26 éve interaktív tanösvények és táblák tervezésével és kivitelezésével foglalkozik, egész Magyarország szerte, de szomszédos országokban is dolgoztak már. Újra gondolták a hagyományos tanösvények, információs táblák megjelenését: a munkáikban alkalmazott érdekes, kreatív, hívogató megoldások megannyi tartalmas, hasznos információt takarnak.

A mobilitás kezdete előtti héten már kiutaztam Budapestre. Ezen az első héten elmentem Tápiógyörgyére, ahol az új főnököm megmutatta a nagy kerteket és a kiképzőt, ahova bármikor kimehettem, ha friss levegőre volt szükségem, bemutatott az új munkatársaknak. Miután a körbevezetés megtörtént a mentorom már be is avatott a projektbe, amelyben részt vettem a szakmai gyakorlat ideje alatt. Már az első benyomás kellemes, barátságos volt. Mindenki kedves volt, és arra törekedett, hogy a lehető legjobban érezzem magam itt.

A kiutazást követő hétfői napon a mentorom útmutatásával hozzá is láttam a feladatokhoz. A projekt, amelybe becsatlakoztam egy mobil kiállítás volt, ami 10 interaktív táblát és egy játékcsomagot tartalmazott 18 tanító jellegű játékkal. Az első feladataim közé információ és képanyagok gyűjtése tartozott, amelyek szükségesek voltak a további munkafolyamatokhoz. Később, ahogy kezdtem elsajátítani a szükséges programokat már tervezéssel kapcsolatos feladatokat is kaptam.

Ezen kívül a nyomtatást követő feladatokban is segíthettem a munkatársaimnak, mint a nyomtatott anyag kivágása és annak különböző elemekre való elhelyezése, mint táblákra, kisebb elemekre, kockákra.

A főnököm, Patkós Gábor szerette volna, hogy minél több mindent lássak, így elvitt egy terep felmérésre, ahol egy kezdetleges projekt első mozzanatait láthattam. Ezen kívül voltunk Szentgálon, ahol az asztalos munkatársak kerékpáros pihenőket telepítettek. Ez a folyamat is nagyon tetszett, mivel a tervezés folyamatát figyelemmel kísértem még az irodában, a mentorom és az asztalos megbeszéléseit, és a kisebb elemek kivágásában, ragasztásában részt is vettem.

A nyár vége fele egy másik tervbe is betekintést nyerhettem: a Bucsecs-hegységbe kell a cég egy tanösvényt tervezzen. Ennél a tervnél már a megrendelővel folytatott első meetingen részt vettem, és ezután a munkatársammal együtt láttunk hozzá az ötleteléshez: javasolt táblák témáinak összegyűjtéséhez és hogy milyen interaktív elemeket ajánlunk. Ennél az első dokumentum összeállításánál fontos szempont volt, hogy olyan interaktív elemeket ajánljunk, amelyek helytállnak a helyi, szélsőséges időjárási viszonyokban, így, ha valamiben nem voltunk biztosak kikértük az asztalosok véleményét is.

Mivel a cég tervezéssel és kivitelezéssel egyaránt foglalkozik, egy projektben lefutó munkafeladatok sokszínűségéből adódóan meglehetősen sokfélék és más-más munkatársak feladatkörébe tartoznak. Így a cégnél a megfelelő kommunikáció és csapatmunka elengedhetetlen. De ezzel nem is volt probléma. Mindig minden gördülékenyen működött, sokat tanultam itt arról, hogyan is kell jól csapatban dolgozni.

A munkatársaimmal és a főnökömmel egyaránt gyorsan jó kapcsolatot alakítottunk ki. Mint már említettem mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, így a munkanapok csak úgy peregtek egymás után. Amikor szép idő volt együtt ebédeltünk kint a szőlőlugas alatt, ahol viccelődtünk beszélgettünk.

Mindezen együtt megélt kellemes munkanapoknak köszönhetően a búcsúzás meglehetősen nehéz és szívszorító volt, még igazán maradtam volna. De felajánlották a lehetőséget a további együttműködésre, ezért nagyon boldog vagyok.

Nehézségnek a kollégiumi létet és az ingázást említeném. Bár Marosvásárhelyen néhány hónapot laktam bentlakásban, nem voltam felkészülve az itteni kollégiumra. Itthon csak a konyha volt közös, itt a tusolók, mosdók is és a bentlakás is sokkalta nagyobb volt. Ezeket az új feltételeket nehéz volt megszokni, de sikerült.

Naponta több órát ingáztam, mivel Budapesten volt a kollégium és a cég meg Tápiógyörgyén. Az utazással töltött órákat próbáltam a lehető leghasznosabban eltölteni, kiolvastam ezalatt néhány könyvet vagy saját projektemet készítettem. Ebben az igazán nagy nehézséget a meleg jelentette, meg az, hogy néha eléggé sokat késett a vonat. Általában akkor, ha nagyon meleg volt.

Az itt töltött szabadidőmet próbáltam a lehető legtartalmasabban eltölteni. A nyár folyamán csupán egy vasárnap volt, amikor nem voltam sehol (egész nap esett az eső).

Már kiutazásom első hetén elmentem a Tájodüsszeia kiállításra. Ezen kívül megnéztem a Pecha Kucha Night Budapest vol 69.Közösségek és a városok előadássorozatát.

Igyekeztem a várost is megismerni: voltam biciklizni a rakparton a Gellért-hegytől a Margit szigetig, ahol a zenélő szökőkutat nappali és esti fényben is megnéztem. Vettem részt Dunahajózáson barátokkal. Meglátogattam a Zoo Coffeet, a Széll Kálmán teret, a Várkertet, a Múzeumkertet, a Tropikáriumot, a Deák Ferencz teret, A Gellérthegyet és Citadellát, a Halászbástyát, a Budai várat, a Millenáris parkot, voltam a Normafánál, a Jánoshelyen az Erzsébet kilátónál és a Sziklakórházban.

Mindezek közül a városban a Millenáris park, a Margit sziget, a Halászbástya és a Budai vár voltak a kedvenc helyszíneim.

Kirándultunk a várostól távol is: voltunk a Velencei tónál, hétvégi túrán, ahol meglátogattuk Dobogókőt, onnan elmentünk a Prédikálószékhez, ott sátraztunk, majd a Vadálló köveken lemásztunk, onnan meg fel a Rám-szakadékba. Innen Dömösre mentünk, majd hajóval Nagymarosra.

Szintén egész hétvégi kirándulás volt, amikor a Balatonhoz mentünk és Balatongyörökön sátraztunk. Sajnos ebbe a programba az időjárás beleszólt: az eső miatt nem tudtunk túrázni, de ellátogattunk Keszthelyre, megtekintettük a Feketics-kastélyt, a Helikon Kastélymúzeumot és Tapolcán a Malom tavat.

Voltam továbbá Nagyatádon, innen elmentünk Gyékényesre és a Kaszói lombkorona tanösvényhez.

Egy további egész hétvégi program volt, amikor Tatára mentünk, ott megnéztük az Öreg tavat, a Tatai várat, a Fényes tanösvényt majd Tatabányán ellátogattunk a Szelim barlanghoz, a Turul szoborhoz, Ranzigor Vince kilátóhoz és kipróbáltuk a Via-ferrata vasalt útat.

Ezen kívül meg minden héten egyszer jártam lovas edzésre is a Tápiógyörgyén található lovardába, ahova egyszer néhány munkatársammal együtt vettünk részt lovagláson.

A nyári kirándulássorozatot utolsó vasárnap a Gerecse teljesítménytúrával koronáztam meg, ahol 30 km-t tettem meg 7 és fél óra alatt.

Ez a nyár meglehetősen tartalmas volt, s mint egy szempillantás telt el. Nem csak a szabadidős programoknak köszönhetően volt színes és tartalmas, hanem a munkahely által is. Mindig is arra vágytam, hogy olyan munkám legyen, ahol az ötleteket, elképzeléseket, gondolatokat láthatom testet ölteni, mások számára is láttatni, kézzel foghatóvá tenni. Ezért választottam a tájépítészetet és igazán szerencsésnek és hálásnak érzem magam, hogy a nyáron olyan helyen dolgozhattam, ahol mindez beteljesült.

Végezetül csak ajánlani tudom az Erasmus+ szakmai mobilitás programját mindenkinek, mert ki tudja? – lehet, hogy álmok válnak valóra!

2021.11.08.