Basa Johanna

A nevem Basa Johanna, a Sapientia EMTE fordító és tolmács szakos, első éves hallgatója vagyok, és részt vettem az Erasmus+ BIP programján a Miskolci Egyetemen.

Az „Act on Sustainability: Digital Storytelling” programon vettünk részt, amely a Miskolci Egyetemen belül zajlott. Miskolcra bérelt busszal mentünk, így mi, a marosvásárhelyi hallgatók mind együtt utaztunk. Az utazás kellemes és kényelmes volt, így nem is tűnt annyira hosszúnak.
Miskolcon a Miskolci Egyetem kollégiumában laktunk, kiváló körülményekben. A szállás tiszta, modern és rendezett volt, és nagyon jól éreztük magunkat az egyetem kampuszán belül.

A képzésen való részvétellel telt a napjaink nagy része, ugyanis a digitális storytelling minden lépését részletesen megtanították nekünk. Első fázisban mindenki elő kellett álljon egy történettel, amit érdemesnek talált megosztani másokkal. Az, hogy miről is kell szóljanak a történetek nem mindenkinek volt tiszta, ugyanis sokan a fenntarthatósághoz fűződő tapasztalatainkat osztottuk meg a többiekkel. Mint kiderült, ennél sokkal személyesebb és nem feltétlenül a fenntarthatósághoz fűződő történeteket vártak tőlünk. Így nem mindenki a saját történetén dolgozott, hanem csoportokba oszlottunk, és úgy dolgoztunk együtt.

Miután kiválasztottuk a történeteket és meglettek a csapatok is, a forgatókönyv megírása következett. Számomra ez volt a legkellemesebb rész, ugyanis az összes tevékenység közül az írás áll hozzám legközelebb. Továbbá képeket gyűjtöttünk, mely képekkel a történetünket illusztráltuk. A forgatókönyvet felolvastuk és egy hangfelvételre rögzítettük. A képeket és a hangfelvételt összevágtuk, a végeredmény egy videó lett, amin keresztül a történetünket mutattuk be. Számomra a foglalkozásnak ez a technikai része volt a leghasznosabb, ugyanis nem sok tapasztalatom volt eddig a fotók, videók és hangfelvételek szerkesztésében. Jó volt csapatokban dolgozni, ugyanis újonnan megismert emberekkel dolgozhattam és sokat tanultam tőlük a technika területén.

Úgy érzem, sokat tanultam az utazás alatt magamról is, de legfőképpen a körülöttem levő emberekről. A csapatmunka sokkal több megértést és kompromisszumot igényelt, mint amihez én hozzá voltam szokva, de jól vettem a feladatot és könnyen igazodtam másokhoz is. Volt alkalmunk belelátni egymás történeteibe, abba, hogy ki hogyan dolgozik és milyen képességekkel rendelkezik, és én ebből nagyon sokat tudtam tanulni.

Az ott töltött napok alatt jó hangulatban dolgoztunk. Jó volt új emberekkel megismerkedni és az eddig ismert emberekkel összekovácsolódni. Szabadidőnket is szinte mind együtt töltöttük és volt időnk felfedezni Miskolcot is.

Összességében egy nagyon jó élménynek bizonyult, amiből sokat tanultam. Hálás vagyok a lehetőségnek és hogy olyan emberekkel tudtam osztozni az élményen, akik jó barátoknak bizonyultak. Bárkinek ajánlanám, hogy egy ilyen programon részt vegyen, és remélem nekem is lesz még lehetőségem hasonló képzéseken részt venni és új dolgokat tanulni.