Papp Péter

Közel egy hetes, a Miskolci Egyetem által szervezett, BIP (Blended Intensive Programme) Erasmus+ programról hazaérkezve, úgy érzem visszamennék még pár hétre. Nagyon sok élménnyel, tapasztalattal gazdagodtam.

            A pályázás nehezen indult. Elég későn szereztem tudomást a lehetőségről és úgy voltam vele, hogy nem szeretném a kollokvium-heti vizsgák rendjét felborítani, de végül mégis jelentkeztem és nem bántam meg egyáltalán.

            A program fő témája a fenntarthatóság volt, illetve a digitális történetmesélés mint módszer, ehhez kapcsolódóan (Act on sustainability, Digital storytelling). Angol nyelven folyt minden, így a nyelvtudásom fejlesztéséhez is hozzájárult.

A programnak volt online része is. Kaptunk ,,házi feladatot” is. Magunkkal kellett vigyünk 2-3 személyes tárgyat, ami kötődik valamilyen formában a fenntarthatósághoz, gyűlöletbeszédhez vagy migrációhoz.

Az utazást közös mikrobusszal oldottuk meg, összesen 13-an mentünk diákok innen a Sapiról (8 elsőéves és 5 másodéves). Miskolcon csatlakoztak a nyitrai egyetemről is páran. A szállásunk teljesen rendben volt: első este egy vendégházban voltunk, majd átköltöztünk az egyetemi kollégiumokba. Napi egy meleg ételt biztosítottak számunkra a menzán.

Nagyon különleges élmény volt számomra az egész program. Sok új dolgot tanulhattam a fenntarthatóságról, migrációról, gyűlöletbeszédről. A második részben pedig a digitális történetmesélés részeként megalkothattuk saját történeteinket, felhasználva a digitális technológiák adta lehetőségeket. Csoportokban dolgoztunk, összesen 8 személyes történet került bemutatásra az utolsó előtti nap. Megtanultam használni egy szerkesztő programot is. A kisfilmek nézése közben jó érzés töltött el, hogy valamilyen formában mind részt vettünk az alkotói munkában.

Tavaly nyáron már részt vettem szakmai gyakorlat mobilitáson, ugyancsak Miskolcon. Így már tudtam tájékozódni a városban. Ennek ellenére ez most teljesen más élmény volt. Páran sikerült elmenjünk színházba is, ez is különleges élmény volt (rég nem nevettem ennyit). Utolsó előtti nap városnézést is szerveztek nekünk.

Emberileg is úgy érzem sokat fejlődtem. Az elsőévesek mellett, saját szaktársaimat is jobban megismertem, kialakultak barátságok is. Önbizalmam is sokat fejlődött. Csapatmunkát is jobban elsajátítottam.

Összeségében elmondható, hogy a Miskolcon töltött 5 nap egy fantasztikus, eddig még nem tapasztalt élmény volt számomra minden szempontból.

Arra buzdítok mindenkit, aki csak teheti és lehetősége van rá, vegyen részt hasonló programokban. Megéri.