Damó Gergely

A 2022/2023-es tanévben újra megpályáztam az Erasmus+ ösztöndíjat, melyet sikeresen meg is szereztem. Ezt követően fogadó intézményt kellett keresnem, viszont nem volt kérdés, hogy melyik vállalathoz csatlakozom. Mivel visszavártak és tavaly úgy váltunk el, hogy egy év múlva találkozunk, visszatértem a tavalyi Erasmus szakmai gyakorlat mobilitásom helyszínére, a dunavarsányi Fémalk Zrt. fémöntészeti és alkatrészgyártó céghez. Ahogy eddig is, egyetlen célt tűztem magam elé, mégpedig azt, hogy Budapesten vagy a környékén gyakorlatozhassak, főként az itt lévő tanulmányi és ipari előrehaladottság miatt, illetve most már az ismerős környezet miatt is.

Tehát a választásom ismét a Fémalk Zrt. –re esett.

A FÉMALK ZRT. 1989. évi alapítása óta meghatározó szereplője az autóiparnak. Dinamikus növekedésének köszönhetően mára több, mint 1300 elkötelezett munkavállalóval büszkélkedhet. A cég számos karrierlehetőséget kínál fiatal pályakezdőknek és kiemelkedő szaktudással rendelkező munkatársaknak egyaránt. A fő tevékenységük a nyomásos alumínium öntészet, megmunkálás, összeszerelés. Egyéb tevékenységek: szerszámtervezés, szerszámgyártás, tesztelés, innováció és előfejlesztés.

Az első munkanaptól az utolsóig gördülékenyen ment minden. Első nap megkaptam a munkavédelmi felkészítést, egy rövid bemutatót az elmúlt egy éves fejlődésről, illetve a jövőbeli tervekről. Ezek megvalósításának kiemelkedő részében aktívan részt is vettem. Felvettem a munkaruhát és elkezdődött a tényleges gyakorlat. A vállalat már tavaly is hatalmas területen feküdt, viszont most is folyamatos bővítésben vesz részt. Jelenleg egy új csarnok és egy ugyanekora területű napelemház is tervben van.

A beosztásom a tavalyi volt, ami a TMK részleget jelentette. Ez azért is volt hasznos, mivel minden területet lefedett, amit az évek során az egyetemen tanultam. Mint kiderült, a cég létrehozott egy gyakorlati tervet, amely meghatározta, hogy én, mint gyakornok, melyik héten melyik pozícióban és kivel fogok közösen, csapatban dolgozni, így elhárítva a különböző problémákat, karbantartva a cég berendezéseit.

Első héten elektromos, második héten mechanikus, ezt követően lakatos stb.. kollégák mellé kerültem. Az terv szerint, a gyakorlat elején az elektromos és mechanikus berendezések működési elvét tanultam meg, ezt követően az új ismereteket felhasználva ezen berendezések karbantartásának gyakorlata következett, majd a közepén mérnökiesebb tevékenységek is vártak rám, mint a tervezés, fejlesztés, kivitelezés.

A beilleszkedés a közösségbe egyszerűen ment, hisz már az ott dolgozók nagyrészét ismertem, sőt van, akivel már az előző mobilitásom óta folyamatosan tartom a kapcsolatot. Habár én alapból könnyen barátkozó típusnak tartom magam, és egész egyszerűen megtalálom a hangot másokkal, így is meglepett az, hogy minden egyes munkatárs mennyire érdeklődően és pozitívan fordul a szakmai gyakorlat mobilitásom felé és az én elmúlt egy évem történései is érdekelte őket, mint például a tanulmányaim, jegyeim, hobbijaim fejlődése vagy a szórakozás és a család.

A gyakorlat alatt két mentorom is volt a TMK részleg vezetője és az üzem főnökén kívül, akik nagyban hozzájárultak minden tanult és elsajátított ismerethez. Az egyikük az elektromos karbantartók „kisfőnöke” volt, a másik pedig a CNC marógép kezelő mérnök. Ők összedolgozva és külön is végig vezették a gyakorlatomat, segítettek minden munkával és azon kívüli problémában is, szakemberként és emberként is sokat tanultam tőlük.

Az egyik legizgalmasabb hét a mobilitás közepén volt, a nagy leállás hete, amikor is az összes berendezés leáll egy hétre. Csak a karbantartó csapat és külsős, multinacionális cégek karbantartói dolgoznak, akik ellenőrzik a hozzájuk tartozó berendezések működésének helyességet. Ezek a külsős multicégek történetesen egyes berendezések gyártóinak karbantartói, speciálisan egy specifikus berendezés karbantartására képzett mérnökök. Erre a hétre rá kellett készülni, aggregátorokat és áramgenerátorokat kötöttünk be az áramhiány orvoslására, feszültség és anyagmentesítettük a gépeket, berendezéseket. Természetesen a külsős cégek segítségére is voltunk, itt nagyban fejlesztettem a szakmai angol tudásomat, sokat társalogtam egyes személyekkel, főként angol nyelven.

Kiemelkedő szerepet kapott az egyéni tervezés, ugyanis a gyakorlat alatt úgy dolgozhattam heteken keresztül, mint egy igazi mérnök. Ezt a tudatot az is erősítette bennem, hogy a mentoraim nem gyakornokként, hanem szakemberként kezeltek. Felelősségteljes munkát bíztak rám, egyedül is dolgoztam drága gépekkel és szerszámokkal, illetve minden egyes lépésben kikérték a véleményem. Teljesen szabad kezet kaptam amikor egyedül dolgoztam, az volt a cél, hogy a végén pontos és precíz eredmény (végtermék) szülessen. Ezt az akadályt sikeresen teljesítettem.

Az egyéni tervezés feladat egy elég nagy falat volt, ugyanis egy meghatározott autótípus két típus motrának pontos mású szívó sorait kellett létrehozni, mégpedig úgy, hogy ezek összekapcsolhatóak legyenek, így átmenetet képezve két motor között. Rengeteg mérés, rajzolás, modellezés és megmunkálás kellett ahhoz, hogy tökéletes másokat hozzunk létre, de végül sikerrel jártunk.

A gyakorlat utolsó heteiben ismétlés volt, újra jártam és leelemeztem minden berendezést még egyszer, pontosítottam magamban az ismereteimet.

Az utolsó héten sor került egyes kis tippek és trükkök elsajátítására, melyek nagyban elősegíthetik a munkafolyamat sebességét, hiszen egy ilyen cégnél fontos a gyorsaság és a pontosság kettős jelleme.

Mindeközben, a cégnél töltött szabadidőmben (ritka eset volt, de volt rá példa, hogy minden gép működőképes és nincs marni való sem) foglalkozhattam az államvizsga dolgozatommal, illetve a hozzá tartozó modellekkel és tervezéssel. Erre is érdeklődően reagáltak, tetszett az ötlet és a hozzá tartozó kivitelezés (egyelőre még ötlet) is. Ha kérdeztem, segítséget is nyújtottak, mint tervezésben, mint megmunkálási módszerekben, lehetőségekben.

A darabok, amelyeket terveztünk, modelleztünk és kiviteleztünk, 90%-a BMW cégnek készültek, maradékuk megoszlott a VW, Skoda, Ferrari, Porsche, Bosch stb.. cégek között. Minden cégnek más és más elvárásai voltak a termékeikkel kapcsolatban, ezért különös odafigyeléssel terveztük, gyártottuk, munkáltuk és felületkezeltük őket. Sőt, olyanra is több példa van, hogy egyes cégeknek külön specifikusan működő berendezésre van szükség, amellyel csak kizárólag az adott cégnek történik a megmunkálás (pl Bosch).

A gyakorlaton töltött időn kívül Budapesten élni egyszerűen csodás volt, telis-tele fiataloknak szóló eseményekkel, rendezvényekkel, koncertekkel. A szabadidőnkben folyton kirándulni vagy szórakozni voltunk, meglátogattuk a kihagyhatatlan látványosságokat, múzeumokba jártunk, moziba is voltunk. A hétköznapokat Budapesten töltöttük, hisz bőven volt program és lehetőség, a hétvégeket fesztiválozással töltöttük a környéken. Amikor nem volt fesztivál, akkor kirándultunk. Jártunk Esztergomban, Cegléden, A Rám-szakadéknál, á Balatonon, továbbá lehetőségünk volt olyan fesztiválokon részt venni, mint az MCC, a Street Food Fest stb.

A szállás volt az, ami nagyon meghatározó volt számunkra, ugyanis sikerült az Astorián, a belváros centrumában lakást szerezni. Ez történetesen egy diákszálló. Minden tömegközlekedés a villamostól egészen a metróig csupán lépésekre volt a szállástól, igy a közlekedés szinte gyerekjáték volt, persze a zsúfoltságot és a forgalmat leszámítva. A szállás rendelkezett kondi- és edzőteremmel, illetve tetőterasszal, ahonnan a kilátás lenyűgöző volt, főleg este. Ezeket a lehetőségeket szinte naponta ki is használtuk.

Egyetlen megszokni való tényező volt a gyakorlat alatt, ez pedig a koránkelés. Hajnali 4 órakor keltem minden munkanap, és 4:15-kor indult az éjszakai távolsági autóbusz a céges autóbuszjárathoz, amely 5 órakor indult és 5:30 órára értem ki Dunavarsányba, a céghez. 6 órakor kezdődött a műszak, ami 8 órát jelentett. 14 órakor végeztem és a szállásra 15:30 órakor értem vissza. Viszont rájöttem, hogy a koránkelés egy egész jó dolog, mivel munka után egy teljes délutánom volt a kitervelt programjaim véghezviteléhez, és a bioritmusom is helyreállt a gyakorlat ideje alatt.

Ha az Erasmus+ szakmai gyakorlat nem lenne, talán ezt a felejthetetlen eseménysorozatot soha nem tudtam volna véghez vinni. Rengeteget tanultam, mint mérnök és mint ember, emellett pedig számtalan lehetőségem nyílt arra, hogy szórakozhassak hónapokon keresztül, és kedves emberek közelében legyek, akik segítenek mindenben.

Szeretném megköszönni az Erasmus+ programnak, mindazon személyeknek, akik segítettek abban, hogy mobilitáson részt vett diák lehessek, a mentoraimnak és a Fémalk Zrt.-nek, akik teljes erőbedobással mellettem álltak és tanítottak, vezettek a szakmai gyakorlat mobilitásom ideje alatt.