Molnár Krisztián

A nevem Molnár Krisztián és a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán voltam informatika szakos hallgató.

Korábban, a másodévem első félévét Budapesten, az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen tanulva tölthettem és lehetőségem nyílt megismerni Budapest oktatási intézményeit, tanárait és diákjait. Ez után, másodévem nyarán szakmai gyakorlaton vettem részt szintén Budapesten. Ekkor Budapest szakmai oldalát ismerhettem meg. A budapesti munkavállalás nem különb a Romániában megtalálható munkalehetőségektől, viszont Marosvásárhelyhez képest egy gyorsabban haladó város cégei szintén gyorsan haladnak a korral. Ez részben azt jelenti, hogy erősebb a globalizáció: német és török kliensek számára készített projekteken is dolgoztam; és részben arra is utal, hogy a felhasznált technológiák korszerűek, modernek.

Karriert kezdeni Magyarország fővárosában szerintem informatikusnak nem okozhat nehézséget. Azt tapasztaltam, hogy az egyes egyetemek sorra lehetőségeket kínálnak extrakurrikuláris képzésekre és karrieri lehetőségekre egyaránt. Ezzel a hatalmukban mindent megtesznek annak érdekében, hogy aki szeretne dolgozni, az találjon is munkahelyet.

Ezzel szemben, erdélyiként állást keresni Budapesten nehézségekkel jár. Számomra, a legfőbb probléma az volt, hogy nem tartozok budapesti egyetemekhez vagy azok közösségeihez, mivel az előbb említett lehetőségek, amikre mind a diákok, mind az őket kereső cégek számítanak, nem álltak rendelkezésemre.

Ugyanakkor, sokat segített, hogy hozzáférésem volt az ELTE honlapjához, amin diákmunkásokat kereső cégek listáit lehet megtalálni. Érdemes a listán szereplő összes cégnek írni, mivel a megközelítőleg 100 cégből nekem csupán egy maréknyi (~10) válaszolt, és azok közül is csak páran vállalták az alkalmazást.

Számos cég azt is figyelembe veszi, hogy a mobilitás után vissza fogsz térni Erdélybe, és hogyha nem tartják elfogadhatónak a távolról folytatott munkát, az kizáró oknak számítandó, mivel a hosszútávon alkalmazható munkaerőt keresik. Szerencsém volt egy céghez, amelyiknél a távolról folytatott munka nem akadály. Ennél a cégnél, az iroda legalább harmada állandóan otthoni munkát folytat. Egy rugalmas cég politikának köszönhetően, rövidesen teljes értékű alkalmazottként dolgozhattam egy projekten, majd kettőn, ami persze a maga felelősségeivel járt.

Az informatika szakma járandó nehézsége fenntartani a céges kommunikációt. Mivel sokan otthonról dolgoznak, leggyorsabban elérni valakit a cég által használt internetes platformon lehetséges. E miatt, sokkal gyakoribbak voltak a cégnél az internetes megbeszélések, mint a fizikaiak, annak ellenére is, hogy az iroda számos konferenciateremmel rendelkezett. Ez továbbá azt is okozta, hogy az egyébként egymáshoz közel elhelyezkedő asztalok alkalmazottai is inkább az internetes utat választották a kommunikációra. A hatékonyságát figyelmen kívül hagyva, ez időnként meg is nehezítette a belső kommunikációt azokkal, akik egyébként fizikailag is jelen voltak az irodában, hiszen egy online üzenőfal kevésbé kommunikatív, mint egy fizikai beszélgetés.

A cég szerkezetének köszönhetően több projekten is dolgoztam szakmai gyakorlatom alatt, gyakran párhuzamosan. Ez betekintést adhatott több technológiába, mint amivel korábban tisztában voltam, és amivel korábban dolgoztam. E miatt, időnként hektikus volt a munkabeosztásom, mikor párhuzamosan több feladat határideje közeledett, viszont ahogyan a munkatársaim is elmagyarázták, az időbeosztás az alkalmazott feladata, és ebben bármilyen cégnél fejlődni kell.

Továbbá, a két különböző projekt, amelyeken dolgoztam két különböző infrastruktúrát használt. Különbséget tehetünk egy projekt infrastruktúrája és az általa használt technológiák között, mivel az infrastruktúra azt írja le, hogy milyen szolgáltatások milyen módon fonódnak össze az egyes szolgáltatások végrehajtásakor. Mivel egy rendszer architektúrájának megtervezése informatikán belül is egy sajátos szakma, ezért ezekkel, a technológiákhoz hasonlóan, szintén sajátos módon kellett megismerkednem.

Ezekből tanulva viszont betekintést kaphattam abba, hogy egy kis, és egy nagy projekt között nem csak terjedelmi különbségekről beszélhetünk, hanem olyan architekturális különbségekről is, amelyek optimálissá teszik a működését. Más szóval, betekintést kaphattam abba, hogy hogyan kell/lehet nagy projektet megszerkeszteni, amelyről ahogyan fennebb is írtam, tiszta, hogy sajátos szakmai kihívásokkal jár.

A cégen belül csapatokra voltunk osztva, amelyek mind a saját projektjeikért feleltek. Ennek köszönhetően, egyszerű volt számontartani, hogy kinek milyen feladatai vannak milyen projekten, hiszen a projektek feladatai egymástól külön felületek helyezkedtek el. Ezek továbbá digitálisan is követve voltak egy Jira nevezetű szoftver használatával. A digitális kommunikáció Slack-en történt.

A cég továbbá egy időbeli beosztást is alkalmazott, amelyeket sprint-eknek neveztünk. Ezek szerepe az volt, hogy az elérhető feladatok kéthetes intervallumonként az egyes csapatok tagjaira oszlottak. Persze, az alkalmazottnak volt beleszólása abba, hogy melyik feladatokat szeretné elvállalni, és hányat fog tudni teljesíteni a kéthetes intervallum alatt.

Összegezve, ajánlani tudom bárkinek, aki szakmai szinten szeretné fejleszteni magát, hogy külföldön dolgozzon. A Budapesten töltött idő alatt több ismeretet szereztem valódi projektek megvalósításairól, mint korábban az egyetemen.