Udvari Boglárka

A nyár folyamán részt vettem az Erasmus+ pályázat keretein belül szervezett nyári gyakorlaton, amelynek helyszínéül Magyarországot választottam. Némi keresgélés után találtam rá egy tájépítész irodára Gödöllőn, a Lyra Florae Kft.-re.

A papírmunkák elintézése után sikeresen megkezdtük a gyakorlatot júl. 3-án. A cégnél szeretettel és jókedvvel fogadtak. Két tájépítész (Kata és Anna) és egy agrármérnök (Sára) dolgozik jelen pillanatban az irodában. Az első napokban projekteket mutattak meg nekünk, mintákat, amelyeket különböző alvállalkozó cégektől kaptak, mint például a RoofTech zöldtető szemléltető makettje vagy különböző gumiburkolat és műfű szemléltető makettjeit. Anna elmagyarázta, hogyan kell a jogi papírokat kitölteni és arról is mesélt, hogy milyen időközönként kell tájékoztatót tartani a munkavédelemről, azon kiknek kell megjelenniük és hogyan kell kitölteni az ehhez kapcsolódó papírokat. Természetesen minden papírt odaadtak a kezünkbe, hogy mi is jobban megnézhessük, áttanulmányozhassuk.

Katával voltunk egy családi ház építkezésén, ahol segítettünk elkészíteni a virágkiültetést. Miközben dolgoztunk ő elmagyarázta egy építkezés munkamenetét, és a különböző feladatokat a csapaton belül. Időközben megérkezett a főnök is, Madácsi Gábor, akit így már személyesen is megismerhettünk.

Sárával jártunk rendszerint ki terepre. Egy gyakori állomásunk a Gödöllői Ipari Telepek volt, ahol a Wagner Solar-nál folyt egy nagyszabású építkezés és természetesen mi feleltünk a zöld felületekért, ahova bemutató rész, egy szikkasztó, egy nagy L alakú rézsű, átrium és a parkolóhelyek közötti szigetek tartoztak. A munkánál gyakran mi is besegítettünk virágokat rakni vagy ültetni. Ide minden időjárási körülmények között kimentünk, nem számított, hogy esik vagy süt a nap, mi dolgoztunk.

A cégnél három építésvezető van, Zsolt, Beni és Nusi. Nyáron egy teljes napot tölthettem Zsolttal Budapesten, ahol két lakóparkot látogattunk meg. Az elsőnél gyep karbantartással foglalkoztunk és a vízelvezetést javítottuk ki. Itt láthattam extenzív zöldtetőt élőben, szemmagasságban is. A másik helyen pedig intenzív zöldtetőnek az öntözőrendszerét kellett beállítani és kipróbálni. Miután ezeket a feladatokat elvégeztük Zsolt egy kicsit körbe vezetett a környéken és megnéztük a cégnek a korábbi munkáit és elmondta, melyik helyszínnek milyen nehézségei voltak. Pont nála volt a szintező gépe, és azt is megmutatta, hogy hogyan kell használni. Ennek nagyon örültem, ugyanis még nem volt szerencsém ilyen géphez, és már régóta tudom, hogy majd a jövőben elengedhetetlen eszköz lesz a munkám során. Ez alatt a nap alatt tanultam szerintem a legtöbbet, ugyanis Zsolt tényleg rengeteg időt szánt arra, hogy minden projektről részletesen meséljen, és ha valamire rákérdeztem azt is igyekezett részletesen elmagyarázni minden lényeges és fontos dologra kitérve.

Az utolsó nagy projektünk, az egy óvoda “kresz pályája” volt, ahol a burkolatra kellett felfessünk utakat és kis zöld szigeteket burkolat festékkel. A munka három délután folyt és ötön dolgoztunk rajta. A munka közben pedig az aranyos óvodások árasztottak el huncut kis érdeklődésükkel. A végeredmény pedig nagyon vagány lett és a gyerekek nagyon örültek neki.

Az irodában meséltem az államvizsga témámról, amely során egy botanikus kertet kell újra tervezni, Kata, az ügyvezető pedig felajánlotta, hogy egy nap elmegyünk együtt a Vácrátóti Botanikus Kertbe, amely nemzetközileg a legjobb. Egy egész napot töltöttünk el a botanikus kertben, végig járva annak minden pontját. A látogatásunkat olyan időben tettük, amikor javában virágzott a lótusz és egy egész tavon csodálhattuk meg őket. Lehengerlő látvány volt. De nem csak Vácrátóton voltunk, hanem meglátogattuk a gödöllői Arborétumot is, amelynek korszerűsítésében Sára és Kata is részt vesz, mint önkéntes. Nagyon aranyos kis tematikája van a parknak, több kis tisztásra van felosztva, és mindegyiknek külön tematikája van, amelyhez tartozik egy állat szimbólum is, mint például a “Tücsök és hangya tisztás”, ahol pihenő felületek vannak kirakva. Az arboparkot mindenkinek tudom ajánlani, aki Gödöllőn vagy annak környékén jár és egy nyugodt erdei sétára vágyik.

Búcsúzóul utolsó nap voltunk Hollókőn Katával túrázni egy kicsit a kéz kilátóhoz. Egy könnyű túrának volt ígérve, gyönyörű kilátással. Túlszárnyalta minden elvárásomat. Egyszerűen gyönyörű volt már maga a falu is, ahol betértünk egy sajt árushoz is, meg egy pékségbe, a várról nem is beszélve. 

A gyakorlat során sok mindent megfigyeltem és megtanultam. Az egyik fő erényem a türelmem kell legyen, ugyanis megannyi emberrel kell együtt dolgozzak, úgy munkatársakkal, mint megrendelőkkel. Láthattam a nyáron, hogy mennyi türelmet igényel egy megrendelő és hát nem a türelemről vagyok híres, úgyhogy máris megvan az egyik dolog, amin dolgoznom kell. Ugyanakkor azt is láthattam, hogy hiába van a terv és a kivitelezés ugyanannál a cégnél, mert nem fog ugyanúgy kinézni élőben akárhogy csinálják is. Kivitelezés közben olyan dolgokat vesznek észre, amit egy irodában ülve tervezés közben nem látnak előre. Vagy előfordulhat, amikor a megrendelő megváltoztatja az elképzelését, és ezért mindent munkálatot le kell állítani, és egy új tervet kell készíteni vagy helyben meg kell oldani. Egyszóval a tervezői élet nem olyan, mint ahogy azt az ember elképzelné. Rengeteg türelem és munka kell hozzá és arra is fel kell készülni, hogy a kész tervrajzot a megrendelő csak becsapja a hóna alá és mindent másképpen csinál.

Összességében egy izgalmas, tanulságos és izzasztó nyáron vagyok túl és nagyon hálás vagyok az Erasmus+-nak, hogy mindezt lehetővé tette a számomra.