Hegyi Gellért

A programról, fogadó intézmény megtalálása

Az Erasmus+ programot, egy nagyon jó lehetőségnek tartom, már két alkalommal is vettem részt gyári szakmai gyakorlaton, amit az Erasmus+ támogatásával tudtam finanszírozni. Az ügyintézés folyamatát ismertem, az ország váltással sem volt problémám. A program nyújtotta lehetőségeket szerettem volna kihasználni, hiszen előző mobilitásaim beigazolták, hogy úgy emberileg, mint szakmailag egy hatalmas fejlődési folyamatok ezek a periódusok. Most az államvizsga megszerzése után is ki akartam használni a lehetőséget, egy olyan fogadó intézményt kerestem, ahol sokan vannak, vagyis egy nagy szervezetet, ahol a kommunikációnak több területét is művelik. Marosvásárhely, az alapképzésem helyszíne nem egy főváros, részben ezért is csak elvétve találunk nagy szervezeteket, akik magas színvonalon működő kommunikációs osztályt tartanak fent. Ezzel párhuzamosan Budapest a különböző sajátossága és adottsága miatt egy olyan település, ahol koncentrálódik a tudás, nagy szervezeteket is találunk, így lehetőség van arra, hogy megismerjük ezek működését, és tanuljunk az itt dolgozó szakemberektől. A választásom a Budapesti Corvinus Egyetemre esett. Nem csak Magyarországon vezető egyetem, de az európai üzleti oktatások területén is top helyen jegyzik. Bejutni nagyon nehéz, valóban a színvonalas oktatásra alkalmas diákokat veszik fel. Több mint ezer alkalmazottja van. Ha megnézzük a weboldalát, vagy a közösségi média felületeit, azt látjuk, hogy következetes kommunikációt folytatnak. Szerettem volna csatlakozni a szervezethez, erősíteni a kommunikációs osztályukat és tanulni tőlük. Megtanulni, hogy hogyan működik egy ekkora szervezet, mi zajlik a kommunikációs osztályán, hogyan dolgoznak együtt más szervezeti egységekkel, kinek mi a feladata, hogyan épül fel az egész. Frissítettem az önéletrajzomat, megírtam a motivációs levelet és izgatottan vártam, hogy hívjanak. Úgy tűnt, hogy jó munkát végeztem, az eddigi szakmai tevékenységem és a motivációs levelem alapján behívtak interjúra, majd értesítettek, hogy felvettek, és mehetek nyárra, gyakornokként dolgozhatok a Corvinus kommunikációs osztályán.

Kommunikációs asszisztensként a Budapesti Corvinus Egyetemen

Nagyon kedves emberek fogadtak, nyitottak voltak, érdeklődőek, felnőttként, szakemberként kezeltek. A rendezvényszervezésben szerzett tapasztalataim miatt a diplomaosztó lebonyolításában vállaltam szerepet. Itt szembesültem azzal, hogy mennyire interkulturális az egyetem, és hogy a Föld szinte minden pontjáról vannak hallgatók, akik a szorgalmas, kitartó munkájuk bizonyítványának jeléül vehetik át a diplomájukat egy színvonalas rendezvény keretében. A kommunikációs osztály több részletébe is betekinthettem, a rendezvényszervező csapat támogatása mellett, a hallgatói toborzás területen is aktív szerepet vállaltam. Feladataim közé tartozott a középiskolák feltérképezése, hiszen fontos, hogy hogyan teljesítenek egyes iskolákban a diákok, milyen az érettségi átlag és hányan jelentkeznek onnan a Corvinusra. A kutatói munkám mellett volt lehetőségem a leendő és a már felvett hallgatókkal is találkozni. Egy roadshown vettem részt, ahol középiskolásoknak szervezett nyári táborba mentünk el. Tájékoztattuk őket az egyetem képzéseiről, a továbbtanulási lehetőségekről. De ott voltam a Pont Ott Partin is, a Budapest Parkban, ahol a felvételizők együtt izgultak, hogy a ponthatárok kiderüljenek és a legjobb esetben felszabadultan bulizhassanak, hiszen azon az egyetemen és azt tanulhatják, amit szerettek volna. Sokan gondolhatják, hogy a nyáron az egyetemen nem történik semmi. Viszont az az igazság, hogy ilyenkor is zajlanak az események. Úgy is fogalmazhatnék, hogy diplomaosztótól évnyitóig voltam a Budapesti Corvinus Egyetem Kommunikációs osztályán asszisztens. Mindkét nagy esemény középpontjában a diákok álltak, jó volt látni az elkötelezettségüket, céltudatosságukat, kitartásukat, tájékozottságukat, tudásukat. Az egyetem rengeteg csoporttal van kapcsolatba, a kommunikációs osztály „belső” célcsoportjába nem csak a hallgatók, de az oktatók és a különböző területen dolgozó személyzet is beletartozik. Éppen ezért a hallgatói kommunikációval foglalkozó kollega mellett van, aki a szervezeti kommunikációval van megbízva, viszont külön figyelnek az oktatókra, kutatókra. A sajtós kollega a tudományos eredmények népszerűsítését sem téveszti szem elől. Az ott töltött idő jelentős részében őt támogattam. A kutatók cikkeit megjelenés után elolvastuk, téma és eredmény szerint válogattuk ki azokat, amelyek a nagyközönség számára is érdekesek, illetve befolyásoló jelleggel bírnak. A tanulmányokból a tömegek számára is befogadható nyelven készült egy érdekes „hír”. Az elkészült sajtóközleményt a tanulmányt író oktatónak, kutatónak elküldtük, a szakmai ellenőrzés céljából. A vezetőnk és a szerző által is jóváhagyott anyagot sajtóorgánumoknak küldtük ki. A Covid alatt felhalmozódott tanulási veszteségről készített anyagunkat Magyarország legolvasottabb lapja, a legfontosabb oktatási hírportál is lehozta. Az országos lefedettségű sajtóorgánumok mellett a megyei nyomtatott lapok is beszámoltak a kutatási eredményről. A munkánk média megjelenéseket eredményezett, a szerzők felé interjúfelkérések fogalmazódtak meg. Ezeket az interjúkat megszerveztük. Az íráskészségem mellett a kreatív gondolkodásomat is volt lehetőség fejleszteni, ugyanis a felvételi kiadvány megújításába is bevontak. Minden feladatomat nem tudom felsorolni, hiszen a nagyközönség számára valószínűleg nem annyira izgalmas, mint ahogy én azt megéltem, és az elmondásokból nem lehet annyit tanulni, mint amire nekem volt lehetőségem a Corvinuson.

Összességében elmondható, hogy diplomás kommunikációs szakemberként ez volt az első munkám. Az előző szakmai gyakorlatokon szerzett tudás és az egyetemi éveim alatti aktív szerepvállalásom jó alapot biztosított ehhez a munkavégzéshez. Ez a periódus tovább tudást, kapcsolatokat készségeket adott számomra. Úgy érzem, hogy amiért mentem azt megkaptam. Valódi szakemberektől tanulhattam, beleláttam egy nagy szervezet működésébe, örülök, hogy hasznos és értelmes munkát végezhettem, amely engem is épített úgy szakmailag, mint emberileg.