Piros Nóra

Piros Nóra vagyok, másodéves kommunikáció és közkapcsolatok szakos hallgató. Volt lehetőségem kipróbálni az Erasmus+ szakmai gyakorlat által nyújtott lehetőséget. Felsőbb évesektől hallottam, hogy kár lenne kihagyni, így számomra nem is volt kérdés, hogy nekivágok, és milyen jól tettem.

Bár papírmunka van bőven, viszont ha nekem nem jelentett akadályt, aki az utolsó percre hagy mindent, másoknak sem fog. Annál több idő és energia a megfelelő céget kiválasztani, akivel a szakmai gyakorlatot szívesen végzi az ember. Én már a jelentkezés előtt biztos voltam abban, hogy Magyarországon, azon belül is Budapesten szeretném végezni a gyakorlatot egy marketingügynökségnél, csak találni kellett egyet, aki fogad is. Ebben a periodusban volt pillanat, amikor azt hittem feladom, de az utolsó hét elején érkezett a remény egy telefonhívás által a Klikkmarketing-től, hogy szívesen fogadnak a cégükhöz.

Július 3-án kezdtem a cégnél, így már azelőtt kiutaztunk autóval. A két hónapot egy kedves ismerős lakásában töltöttük.  

Én hiszem azt, hogy minden okkal történik – nem hiába, mondják ezt - hiszen nem találhattam volna megfelelőbb céget a gyakorlat végzéséhez, csodás embereket ismerhettem meg és olyan munkakörnyezetet, amelyre minden ember vágyik. Nagyon sokat köszönhetek a Klikkmarketing csapatának, hiszen ők voltak azok, akik letisztították előttem a képet, hogy mi és ki szeretnék lenni, majd ha nagy leszek. Már az első pillanattól kezdve úgy kezeltek, mint aki a csapat része, holott egy kis zöldfülű voltam, aki csak ámult és bámult. A segítőkészségüknek és befogadásunknak köszönhetően fejlődhettem szakmailag. Minden nap tanultam valami újat, ha nem szakmailag, akkor emberileg. Sok feladatkörbe láthattam bele, legfőkébb a social media felületek kezelésésbe és Google, illetve Facebook hírdetések megtervezésébe. Sose sürgettek, hogy mikor lesz készen a feladat amit kaptam. Persze voltak határidők, amiket tartanom kellett, de kényelmesen belefértem mindegyikbe, és ahogyan a cégvezető is mondta - így visszatekintve - megtanultam az időmet is menedzselni, főként a magánéletemben lettem erre figyelmes. Külön kíemelném azt, aminek a legjobban örvendtem már az első pillanattól ahogyan beléptem, és az a modernség úgy eszközök, mint felfogás tekintetében. Ha bárki egy online marketingügynökségre gondol az első gondolat, ami eszébe jut az az, hogy legyen időálló. Egy kicsit féltem attól, hogy a cég bár online marketinggel foglalkozik nincs benne meg az a plusz lendület, ami ahoz szükséges, hogy az emberek figyelmét megragadja. Na hát ez felesleges félelem volt részemről, hiszen ennél a cégnél mindenki maga a lendület, jókedv és energikusság. Én azt hittem kevés az olyan ember, aki szeret bejárni dolgozni, de ebben is tévedtem, saját magamon tapasztaltam, hogy rendesen vártam, hogy menjek be, találkozzak a munkatársakkal és ismét induljon egy kreatív nap.  Annak ellenére, hogy azt hittem csak én fogok tanulni tőlük, úgy érzem ők is tanultak tőlem, mivel még sosem fogadtak előttem Erasmus-os diákot. Az egyik dolog, amit hátrahagytam, az hogy elüztem a tévhitet, miszerint a medvék minden esteben kegyetlenül viselkednek az emberekkel (legalábbis remélem, ha a csapat bármelyik tagja Erdélybe látogat, nem attól fél majd, hogy hol támadja meg egy medve). J

A munka mellett Budapest felfedezésére is bőven jutott idő. Bár ha csak a hétvégék szabadok, akkor két hónap elég röpke időnek tűnik, úgy hogy pihenésre is jusson idő. Viszont én úgy gondolom, hogy kimaxoltuk, amit kilehetett. Szerencsémre nem egyedül kellett belevágnom a kalandokba, hiszen többen voltunk az egyetemről Budapesten, így velük is tudtunk egyeztetni, illetve, akivel együtt laktam sem volt idegen számomra. Valamint az egyik gyerekkori barátnőm is kutazott szintén Erasmus-al, szóval volt akivel élményt szerezni. Budapest egy csodás város, és szerintem felét sem tettük/néztük meg azoknak, amiket megakartunk mégsem érzem úgy, hogy hiányosság lenne bennem, mivel minden egyéb, amit megéltünk tökéletes volt.  

Számomra az egyik legnagyobb akadályt a tömegközlekedés jelentette, első héten még a bérletet sem vásároltam meg, mert próbáltam halogatni az alkalmat. A munkahelyem félórára volt a lakástól gyalog és első héten én személyszerint máshova nem is akartam eljutni. Túlságosan féltem egyedül belevágni egy ismeretlen városba a tömegközlekedésbe, bár így utolag visszagondolva nem volt miért.

Aztán közeledett az első hétvége és azzal együtt a felsimerés, hogy nem tudom tovább halogatni, kénytelen vagyok tömegközlekedéssel utazni. Ezt is a cégnek köszönhetem, hogy megléptem, mivel csapatösszerázóra voltam hivatalos, ami gyalog túl messze lett volna. Szerencsére nem tévedtem el, igaz a Budapest GO-t folyamatosan figyeltem, nehogy elvesszek. Hozzáteszem a metró még mindig nem a kedvenc közlekedési formám, viszont a végére eléggé megbékéltem azzal is.

Összegezve minden perc megérte a papírmunkát, a keresgélést, a stresszt és minden mást, mert a végén úgyis a szép emlékek maradnak, ami két felejthetetlen hónap. Sok mindenkinek kellene köszönetet mondani, hogy ez sikerült, de a legnagyobb a Klikkmarketinget illeti, hiszen megvalosították egy kis falusi lány álmát. Hálás vagyok, hogy sikerült élni ezzel a lehetőséggel, és azt kívánom bárkinek aki belekezd, hogy ne adja fel, mert megéri.