Borsos Boglárka

A 2025 nyarán levő Erasmus+ programban részt vettem, mint harmad évvel végzett mechatronikai hallgató a Sapientia EMTE egyetemen. A 30 napos programban vettem részt, amin belül a Budapesti Műszaki Egyetemen voltam. 2025 július 06.-án utaztam ki Budapestre repülővel, majd következő nap, hétfőn, kezdtem.

Amikor jelentkeztem programra céghez akartam menni, mint a tavalyi évemben. Rengeteg céghez irtam, sajnos egy sem fogadott, főleg a rövid időtartam miatt, volt aki nem is válaszolt az emailjeimre. A cég keresés volt egy nehéz része az egésznek. Végül az egyik tanárom ajánlására kerestem meg a BME egyetemet, ahol előszőr tanárt kellett keressek, majd csak utána tanárt hozzá. Ezek után az általam választott Budapesti tanárral felvettem a kapcsolatot. Főként a tanulmányaimra volt kiváncsi, a tantárgyakra, amik nekem Vásárhelyen már voltak. Könnyen ment az egyezkedés, de persze nekik is új volt, hogy egy külföldi diák csak ilyen kevés időre megy hozzájuk. Nekem is új volt, mert tudtam, hogy más fajta tapasztalatokat fogok szerezni, mint amikre első percben számitottam.

A szállást Pesten oldottam meg, a 14.ik kerületben. Testvéremnél kaptam egy szobát erre a 30 napra, igy a környezet, amiben voltam ebben az egy hónapban nagyon jók voltak. Nyugodtan tudtam készülni mindig a következő órámra(találkozásra). Könnyen el tudtam igazodni Budapesten, egyszerűen oda tudtam jutni az egyetemre, de a vezető tanárom is segitett ebben is.

A mentorommal, akivel dolgoztam nyáron, dr. Kiss Adámmal, a BME gépészmérnöki tanszéken találkoztunk. Már előtte is egyeztettünk telefonon, mielőtt kimentem volna. Kellett egy témát egyeztessünk, amivel Kiss Ádám segitségével foglalkoztam.

Az első találkozón pontositottuk a témát, amely a phantom dugók modellezése lett, és ennek következményei. A matematikai hátterét beszéltük át ennek a témának és azt, hogy a következő találkozóra miket nézzek át, miből készüljek.

Otthon sokat kellett készüljek a következő találkozókra, cikkeknek útánaolvasni és hasonlók. A Matlab programban dolgoztunk, ismertem ezt a programot, de teljesen új könyvtárban dolgoztunk.

Az SSMLearn könyvtárban töltöttem ezt az egy hónapot. Sosem használtam ezt korábban, de szerencsére a mentorom nagyon türelmes és segitőkéz volt. A könyvtárban is voltak elmagyarázó programok, különböző példákra, esetekre használták az SSM eljárást.

Az SMM egy fajta felület, amivel lehet megnézni egy adott folyamatról, rendszerről, hogy az stabil, instabil vagy épp bistabil. A rendszernek a stabilitását, vagy pontosabban ennek az ellentétét úgy kell elképzelni, mint egy tál vizet. Az is szép sima, míg egy kisebb rezgés, zaj meg nem zavarja és zavaros nem lesz. Az elején ez a víz is egy stabil rendszer volt, míg a külső zavarás meg nem történt.

A mi esetünkben ez a zavarás egy kisebb fékezés volt, utána lett a rendszer zavaros. Az első autót követő többi autó próbálta utánozni az elsőt.

Akkor kellett csak az egyetemre bejárjak amikor egyeztettünk a dolgokról, vagy épp kérdéssel elakadtam, igy kellett Kiss Ádámhoz forduljak eligazitásért.

A témám, amivel Kiss Ádámmal foglalkoztunk, a phantom dugók. Az önvezető autók beprogramozásához fontos a dugók, soförök, környezet megfigyelése, modellezése. A dugókba nagyon sok tényező van. Hogy vezet az előttünk levő ember, milyen a mi reakció időnk. Akár az is, hogy az autó milyen, mennyi a fékezési ideje. Mindig az előző autóhoz képest vezetünk, hozzá nézzük a mi autónk sebességét, és az előző autóhoz képest nézzük a két autó közti távolságot. Vannak akik nagyobbat fékeznek, vannak akik később, vagy épp túl hamar. Sokféle sofőr van.

A phantom dugó az a tipúsú dugó, amikor nem egy piros, vagy például egy baleset van a legelső autó előtt és ezért állna az egész sor. Ilyenkor az első autó mozgásban van csak épp fékezett egyet, ezért egy folyamatot hozott létre. Pontosabban egy rezgést a folyamatba. Lehet hogy ez a kicsi befékezés után, és az embereknek a különbféle reakció ideje és figyelmessége miatt, az első autó után olyan 30-40 autóval hátrébb meg kellett álljanak a kocsik, igy egy dugó jött létre.

Általában a tanszéken találkoztunk, megmutattam mindig óráról órára mit haladtam, akkor haladtunk ketten a mentorommal, próbáltunk aztán rájönni a különböző diagramok mit jelenthetnek. Néha előfordul, hogy valamilyen okok miatt nem tudtunk élőben találkozni, akkor ezek az egyeztetések online történtek meg.

Szerencsére jó időben végeztünk Kiss Ádámmal a témánkkal. A programot közösen irtuk meg. Ő már régebb óta foglalkozik ezzel a témakörrel. Az SSMLearn-el minden diagramot kitudtunk rajzoltatni. A végén már csak két autóval dolgoztunk, hogy a második autó mennyire tudja követni az előtte levő autót. A program megirásával az utolsó előtti hétre végeztünk.

Az egész rendszernek matematikai háttere van. Amit nagyban befolyásol a két autó közti távolság, és a két autónak a sebessége. Ezek az értékeket mátrixba helyezzük és úgy dolgozunk velük. Ezeknek az értékek függvényében, egy adott képlet alapján irjuk le a rendszereket, amiknek vannak különböző paramétereik, és az utolsó héten ezeket változtattuk, és figyeltük mely értékekre lesz a rendszer stabil.

Az utolsó napokban már csak tisztáztuk, hogy milyen értékeket kaptunk, mivel is foglalkoztunk az elmúlt hetekben.

Nagyon hasznosnak találtam ezt az élményt, főleg igy államvizsga irása előtt. Izelitőt kaptam a találkozóról találkozóra való készülésből. Problémák megoldásából. Hálás vagyok az Erasmus+ programnak és a Budapesti Műszaki egyetemnek, és persze Kiss Ádámnak, hogy részt vehettem benne, megtapasztalhattam ezt az élményt is.

Az egyetemen, amely fogadott engem, még nem volt ilyen, hogy egy diák csak egy nyárra menjen hozzájuk, örültem, hogy én lehettem az első náluk, aki ezt kitapasztalta, mind a kettőnknek, nekem és az egyetemnek is új élmény volt ez.