Iuhasz Julianna

Az Erasmus+ program keretében lehetőségem nyílt Nyíregyházán eltölteni a nyári szakmai gyakorlatomat rövid mobilitás keretén belül, a MUNDUS VIRIDIS Tervező és Szolgáltató Kft.-nél. Ez volt az első alkalom, hogy külföldi program révén egy teljesen új és ismeretlen városban próbálhattam ki magam. Elsősorban a kíváncsiság és az ismerőseim pozitív tapasztalatai motiváltak, de egyben vágytam arra is, hogy kiszakadjak a komfortzónámból, kipróbáljam magam ismeretlen helyzetekben, és ezzel fejlődjek szakmailag és emberileg egyaránt.

Az ügyintézés zökkenőmentesen zajlott. A céggel való kommunikáció gyors és hatékony volt, minden kérdésre készségesen válaszoltak, és a szálláskeresésben is segítettek, ami nagy segítség volt, hiszen korábban nem jártam még Nyíregyházán. Végül a belvárosban sikerült lakást találnom, amely mindössze 8-10 perc sétára volt az irodától. Az utazás során sem merültek fel problémák: érkezésemkor segítettek a bepakolásban, és a hazaindulás napján kedvesen búcsúztak el tőlem.

Már az első napomon egy rendkívül barátságos és befogadó légkör fogadott. A főnökasszonyom körbevezetett a belvárosban, megmutatta az alapvető helyeket (pl. élelmiszerüzletek), majd az irodában is körbevezetett, amely egy tömbházlakásban működött. Kaptam saját íróasztalt és laptopot, így már az első naptól teljes értékű munkatársnak érezhettem magam. Öt fős csapat dolgozott az irodában, valamint egy játékos boston terrier kutya, aki azonnal kiharcolta magának a figyelmemet: minden nap lelkesen üdvözölt és végigkísérte a munkanapjaimat, ezzel oldva a bennem levő kezdeti feszültséget.

Szakmailag az első pillanattól kezdve aktívan bevontak a projektekbe. Már az első héten betekintést nyerhettem egy lezárult projekt részleteibe az engedélyezéstől a kivitelezésig, és részt vehettem az újabb feladatok előkészítésében is. Egyik fő feladatom egy várostörténeti tanösvény javaslat elkészítése volt Salgótarján Gorkij lakótelepének revitalizációjához kapcsolódóan. A projekt kapcsán önállóan is készítenem kellett javaslati terveket, amelyeket prezentálnom kellett a csapat előtt, és örömmel tapasztaltam, hogy nyitottan, építő jelleggel viszonyultak az ötleteimhez. Saját ötleteimet és elképzeléseimet beépíthettem a koncepcióba, amelyek várhatóan a kivitelezési terv részei is lesznek. Emellett kutatómunkát végeztem a budapesti Orczy-kerthez kapcsolódó projekt kapcsán, illetve rövid betekintést nyertem egy Terézvárost érintő tervezési feladat előkészítési fázisába is.

A csapat nyitottsága, türelme és konstruktív visszajelzései nagyban elősegítették a beilleszkedésemet és szakmai fejlődésemet. Bár kezdetben izgalommal és némi félelemmel indultam el, ezek az érzések rövid idő alatt teljesen szertefoszlottak, ahogy egyre jobban megismertem az irodai közösséget és a munkafolyamatokat.

Később egy rövid bemutatót is tartottam a korábbi egyetemi munkáimról, amelyek alapján a képességeimhez és az érdeklődési körömhöz illeszkedő feladatokat kaptam. Kezdetben kutatómunkát végeztem, adatokat gyűjtöttem és rendszereztem, majd az adminisztrációs teendőkbe is bekapcsolódtam. Eközben betekintést nyerhettem több tervezési és szerkesztési folyamatba, amelyeket az egyetemen eddig kevésbé ismertem: például a 3D-s látványtervek szerkesztésébe más programokban, vagy a részletes kiviteli tervek összeállításába. Különösen hasznos volt látni, hogy milyen aprólékos és összetett egy valós projekt kivitelezésének folyamata – még egyetlen fa kiültetése is komoly háttérmunkát igényel –, és mennyi precizitást, időt és türelmet igényel, hogy egy terv kiviteli szinten minden előírásnak megfeleljen.

A légkör rendkívül családias, támogató és közvetlen volt. Kérdezhettem, ha valamiben bizonytalan voltam, mindenre nyitottan válaszoltak, és bátorítottak, hogy saját ötletekkel is előálljak. Hamar a csapat tagjának éreztem magam, és nem volt rajtam teljesítménykényszer – sokkal inkább bizalmat kaptam, hogy a saját tempómban fejlődjek, ami hozzájárult ahhoz, hogy felszabadultan, motiváltan tudtam dolgozni. Ezen idő alatt nemcsak szakmai, hanem személyes szinten is sokat tanultam: bátrabban fejeztem ki a gondolataimat, könnyebben kommunikáltam a többiekkel, és megtapasztaltam, hogyan működik egy tervezőiroda a valóságban.

A gyakorlat mellett jutott időm városnézésre és kulturális programokra is. Meglátogattam a Nyíregyházi Állatparkot, a Sóstói Múzeumfalut – utóbbi különösen nagy élmény volt számomra a nyugodt, csendes hangulata miatt. Sétáltam a Bujtosi-tavaknál, jártam templomokban, színházban, valamint több történelmi jelentőségű téren is, mint a Hősök tere vagy az Országzászló tér. Megismerkedtem a szomszédaimmal, beszélgettem helyiekkel, és kipróbáltam néhány éttermet, amelyek kellemes meglepetést okoztak – ezek az apró interakciók különösen emberközelivé tették számomra az ott tartózkodást. Bár nem volt hosszú az idő, amit a városban töltöttem, úgy érzem, a legtöbbet sikerült kihoznom belőle.

A legnagyobb kihívás talán az egyedüllét volt – egyedül indultam útnak, és az első napokban erősen éreztem a honvágyat. Ez kezdetben nehezítette az élmények teljes megélését, de idővel oldódott ez az érzés, és a gyakorlat végére már otthonosabban mozogtam a környezetemben. A kihívások leküzdése megerősített bennem sok olyan készséget, amelyek a jövőben is hasznomra válnak: önállóságot, rugalmasságot és nyitottságot.

Összességében a program teljes mértékben pozitív hatással volt rám, hiszen nemcsak szakmai, hanem személyes fejlődési lehetőség is. Nemcsak szakmai irányban segített megerősíteni az érdeklődésemet, hanem útmutatást is adott abban, hogy merre szeretnék tovább haladni. Teljes szívvel ajánlom minden egyetemistának, hogy éljen ezzel a lehetőséggel – akár egyszer, akár többször. Meggyőződésem, hogy minden egyes alkalom más és más tapasztalatot ad, és különféle irányokba fejleszti az embert. Én biztosan újra jelentkezem a következő évben is, mert úgy érzem, ez az élmény egy hosszabb útnak csak a kezdete volt számomra.