Renn Dávid István

Renn Dávid István vagyok, Mechatronika szakos hallgató, és ezen beszámoló keretein belül szeretném elmesélni tapasztalataimat a 2025 nyarán Kecskeméten, a Phoenix Mecano Kft.-nél töltött rövid szakmai mobilitásommal kapcsolatban, amin tanulmányaim 3. évének befejeztével volt lehetőségem részt venni. A mobilitás során lehetőségem nyílt kipróbálni magamat új helyzetekben, az egyetemen elméletben elsajátított tudásomat pedig próbára tehettem valós, szakmán belül jelentkező problémák megismerésével és megoldások megvalósításával.

Az Erasmus+ programról már régebb óta hallottam, és mindig is részt szerettem volna venni egy ilyen típusú szakmai mobilitáson, ahol új dolgokat próbálhatok ki a tanult mérnöki szakmámon belül, viszont mivel nem szerettem volna erre áldozni az egész nyaramat, és huzamosabb ideig távol lenni a családomtól, barátaimtól a nyári vakációban, a két hónapos periódus számomra túl soknak tűnt így igazán sohasem határoztam el magamat sem első, sem pedig másod évben a mobilitáson való részvétel mellett. Harmad évben viszont az “Erasmus Open Doors” nyílt beszélgetésen viszont tudomást nyertem egy új típusú Erasmus+ mobilitásról, mely időtartama 15-30 napig tart egy kötelező virtuális komponensel. Ez a lehetőség nagyon kecsegtetően hangzott, mivel így én határozhattam meg, hogy milyen hosszú időtartamra szeretnék kiutazni és így marad időm a vakációban a kikapcsolódásra, valamint a barátokra az elvégzett munka mellett.

Így miután elhatároztam, hogy szeretnék részt venni a mobilitáson és leadtam a pályázatomat, azt elbírálták és támogatásra javasolták, elkezdődhetett a cégek keresése. Körülbelül 30-40 cégnek írt e-mail elküldése után nagy részük nem írt vissza semmilyen választ, másik részük válaszolt, viszont nem volt már helyük 2025 nyarára, a maradék pedig azt válaszolta, hogy az egy hónap nagyon rövid idő, és a betanulás tovább tart mint két hónap. A cég megtalálásának határidejének közeledtével és a nemleges válaszok számának növekedésével egyre inkább kezdtem kétségbe esni, hogy nem fog összejönni idén a mobilitásom, ezért az egyetemen tanító egyik tanárnő segítségét kérve fel tudtam venni a kapcsolatot a Phoenix Mecano Kft. Céggel, ahol 2024 nyarán végeztem a két hetes kötelező nyári gyakorlatomat. A cég még sohasem fogadott előttem Erasmus+ -os diákot, így számukra új volt ez a felkeresés. Pár már Erasmusos diákot fogadott cég felkeresése után a cég elvállalta, hogy fogadni fog az előre megbeszélt egy hónapra, így elkezdődhetett az együttműködés. A céggel való kommunikáció gördülékenyen ment, az emailekre általában még az melyenap vagy legkésőbb egy-két napon belül válaszoltak. Fontosnak tartom így kiemelni mindenki számára hogy az Erasmus+ programon való részvétel gondolatának megszüledtekor sincs korán elkezdeni felkeresni a cégeket, mivel nagyon lassú és időigényes folyamat velük a kommunikáció, és fenn áll annak is a kockázata, hogy nem talál valaki határidő előtt céget ha nem kezdi el idejében a keresést.

A mobilitásom kezdetekor, a Kecskemétre való érkezés után, a szállás átvétele volt az első. Ez egy ismerősnél való tartózkodás volt a mobilitás alatt, egy nyugodt környéken, körülbelül egy 10-15 percnyi autóúttal a cégig, ahol a mobilitást végeztem. A szállás nagyon jó helyen volt elhelyezkedés szempontjából. Munkából jövet több bevásárló központ is útba esett, és a szállásom környékén is volt egy, ami gyalog 5 percnyire volt.

A Phoenix Mecano Kft.-nél töltött első munkanapomon a szükséges papírok elrendezése, a munkavédelmi szabályok megismerése és a munkaruha illetve munkavédelmi cipő átvétele után bemutattak a folyamatmérnöknek aki mellett a cégnél töltött napokon kaptam az utasításokat, hogy mikor, hol, és mit fogok dolgozni, hogy hová leszek beosztva. A rövid ismerkedés után körbevezetett a két részlegen ahol majd a későbbiekben a munkámat végeztem, a „GH”-n és a “Kundisch” on, majd kezdődhetett is a munka. Először mint kiderült a cég lézeres gravírozó gépének meghibásodása miatt két másik lézert bérelt a cég, melyek beállításra vártak a gyártás megkezdéséhez. Az egyik lézer nagy teljesítményű CO2-os lézer volt, mellyel az alumínium munkadarabok gravírozásának nagyolását végeztük, míg a másik lézer egy alacsonyabb teljesítményű lézer volt, azzal történt a felület érdességének simítása. A gravírozó pontos beállítása szoftveres és manuális állítást is igényelt, ezzel kiemelten bonyolultá tette a pontos beállítást. A beállítási folyamat szinte egy egész munkanapot vett igénybe, mivel minden állítás után szükség volt a darab méreteinek ellenőrzésére, ami egy fejlett optikai méretellenőrző gép segítségével történt egy másik épületben. A sikeres beállítás után betekintést nyerhettem a gépen futó szoftver alapjaiba, és egy rövid tanulási folyamat után már egyedül végeztem a gravírozását a munkadaraboknak. A vastag festékréteg miatt a nagyolási folyamatot meg kellett ismételni a felület végleges érdességének kialakítása előtt, majd bélelt ládába kellett őket helyezni és elvinni a további megmunkálásra váró darabok várakozási helyére. Ez volt a mobilitásom első hetén a dolgom egész héten, más és más munkadarabokkal.

Következő héten családi okok miatt a mérnök aki mellé be voltam osztva nem volt bent a cégnél, szabadságot vett ki, így az akkori műszakvezetőktől kérdeztem meg, hogy hol és mit segíthetek. Így kipróbálhattam a menetbetét préselését műanyag darabokba, a műanyag elektronikai dobozok összeszerelését, ezek tömítéssel való ellátását, valamint a zsugorcsomagolást. Egy nap viszont a CNC részlegen volt szükség a segítségre, így az előre megírt CNC program segítségével munkálhattam meg a marásra és menetelésre váró műanyag munkadarabokat.

Harmadik héttől a mobilitásom végéig újra jelen volt a mérnök a cégnél, és más helyre vitt, a “Kundisch”-ra. Itt ugyancsak CO2-os nagy teljesítményű lézeres géppel végeztem a rám bízott munkát, viszont itt dupla falú ragasztós lapokból/ívekből vágtuk ki a megrendelői lap alapján a kívánt formákat. Ez a részleg ahol ezen a gépen dolgoztam azzal foglalkozott, hogy előgyártotta a különböző műanyag, dupla falú ragasztós és nyomtatott áramkörrel rendelkező rétegeket melyek majd egymáshoz ragasztva adták a végterméket, mondjuk egy ventillátor, egy légkondicionáló, vagy egy LED világítás távirányítójának a gombokkal rendelkező előlapját. Volt hogy ezeket a kész összeragasztott végtermékeket kellett kivágni nagy pontossággal, majd ládákba tenni őket. A vágási programok már előre meg voltak írva a gépekre, csak pontosan be kellett őket állítani, hogy jó helyen vágják ki a darabokat. Ehhez kaptam segítséget az ott dolgozóktól. A lézeres vágáson kívül a rétegek ívekből való kivágása géptől függően történhetett vékony pengékkel, vagy előre elkészített nyomatokkal, amit stancolásnak neveztek. A stancolást nagy darabszámú rendeléseknél alkalmazták inkább, míg a pengével rendelkező gép nagyon vékony műanyag ívekből való vágásnál volt felhasználva.

A mobilitás utolsó napján a munkanap végén sikerült kitölteni a szükséges papírokat, mindenki nagyon segítőkész volt, majd megköszöntem a lehetőséget az ott dolgozóknak, hogy fogadtak a mobilitásra. A megbeszéltek alapján a kötelező online komponens a munkám kiértékelésével és a tapasztalataim elmesélésével zajlott. Tanácsokat adtunk egymásnak a jövőre tekintve és felelevenítettük a cégnél tanultakat.

Összességében örülök hogy részt vehettem ezen a rövid szakmai mobilitáson, mivel úgy gondolom hogy nagy mértékben hozzájárult a szociális készségeim fejlesztéséhez, új helyzetekben és új környezetben próbálhattam ki magam, és gyakorlatban kamatoztathattam az elméleti tudásomat. Így mindenkit arra buzdítok, hogy aki gondolkozik az Erasmus+ rövid szakmai mobilitáson az vágjon bele, mivel minden szempontból megéri részt venni a mobilitáson és én is úgy gondolom, hogy ha lesz rá lehetőségem jövőre újra szeretnék részt venni egy ilyen típusú mobilitáson.