Botos Kristóf-Gábor

A kíváncsiság és az élményszerzés vágya motivált, amikor úgy döntöttem, hogy belevágok egy mobilitási programba. Ugyanakkor szerettem volna kipróbálni magam egy teljesen más közegben is, hogy kiderüljön: mennyire tudok helytállni egy idegen országban, egy eltérő tanrendszerben. Hosszas mérlegelés után végül Magyarország, azon belül is Budapest és az Eötvös Loránd Tudományegyetem Informatikai Kara mellett döntöttem. Ebben nagy szerepet játszott az is, hogy itt láttam a legegyszerűbbnek a megélhetés és lakhatás lehetőségét, mind anyagi, mind ismeretségi szempontból.

A kiutazás előtt nagy nyomás nehezedett rám az itthoni vizsgaidőszak miatt. A késői dátumok nem hagytak sok mozgásteret, így elsőre kellett teljesítenem minden vizsgát – ez többé-kevésbé sikerült is, egy tantárgy kivételével. Elvárásaim elsősorban nem az oktatás felé irányultak, hanem inkább a közösség felé: bíztam abban, hogy baráti vagy akár szakmai kapcsolatokat is ki tudok majd alakítani kint.

Mivel ez volt az első mobilitási jelentkezésem, a papírmunkával és jelentkezéssel járó adminisztratív rész kissé stresszes volt számomra. Szerencsére mindenki nagyon segítőkész volt, így végül gördülékenyen mentek a dolgok. A tantárgyak megfeleltetése volt az egyik legnehezebb része a folyamatnak, mivel a fogadó intézmény rendszere és kommunikációja jelentősen eltért a megszokottól – nem volt egyszerű megtalálni a szükséges információkat.

Februárban indultam útnak, fél éves mobilitásra. A "zöld utazás" lehetőségével élve, egyik szaktársammal közösen autóval mentünk ki Budapestre. A lakhatás viszonylag egyszerűen megoldódott, hiszen rokonoknál szálltam meg – ez nemcsak kényelmes, hanem biztonságérzetet is adott az első napokban.

Bár nem most találkoztam először a várossal – hiszen ez a szülővárosom, ahol öt évet éltem gyermekkoromban – fiatal felnőttként mégis új élmény volt Budapest. Mintha most ismertem volna meg igazán. A megérkezés utáni napok a berendezkedéssel és a környezet felfedezésével teltek. A szüleim is velem tartottak, segítettek a költözésben, sőt, még főztek is nekem néhány napra, hogy ne kelljen azonnal főzéssel bajlódnom, és ne feledjem el az otthoni ízeket.

Nehézséget jelentett számomra a pénznemváltás, a forint használata, valamint az, hogy egyes termékek ára magasabb volt, mint otthon. Az egyetem részéről a tanítás előtti napokban szerveztek egy informális megnyitót és bemutatót, amely sokat segített a tájékozódásban és az első lépésekben.

Az általam felvett tantárgyak java részt lefedték az itthoniakat – sőt, olyan is volt, amit előre teljesítettem, mivel odahaza csak később szerepelne a tantervben, például a Formális nyelvek és fordítóprogramok kurzus. A többi tárgy: Webfejlesztés, Operációs rendszerek, Adatbázisok, Python, Funkcionális programozás, valamint Számítógépes grafika. Az órák jól szervezettek voltak, előadások és gyakorlatok is tartoztak minden tárgyhoz. Tetszett, hogy nem volt szigorúan évfolyamhoz kötve a tárgyfelvétel – ez nagyfokú szabadságot adott, ami számomra ideális volt: azt és akkor tanulhattam, ami leginkább érdekelt.

Különösen pozitívan éltem meg a hallgatók és oktatók közti kapcsolatot – sok oktató törekedett személyes kapcsolat kialakítására, ami ekkora egyetemen különösen becsülendő. A kurzusokat magyar nyelven vettem fel, ugyan érdekelt volna más szakirány is, de információ hiányában végül nem mertem belevágni – másnak viszont bátran ajánlanám, hogy próbáljon ki olyan területet is, ami szakmán kívüli, de érdekli.

A tanórák többsége jól strukturált, előadásból és ahhoz kapcsolódó gyakorlati foglalkozásból állt. Különösen tetszett, hogy több tantárgy is a valós alkalmazásokra helyezte a hangsúlyt – például Webfejlesztés órán nem csak HTML-ről és CSS-ről tanultunk, hanem modern JavaScript keretrendszerekkel is dolgoztunk, és teljes webalkalmazásokat készítettünk. A Python kurzus során haladó szintű programozási technikákat, köztük dekorátorokat, generátorokat és modulkezelést is elsajátítottunk. Operációs rendszerek tárgyból a Linux kernel működésétől kezdve a memóriakezelésig sok mindenről szó esett, míg a Formális nyelvek és fordítóprogramok kurzusban az automataelméletet és a nyelvtanokat tárgyaltuk, több programozási nyelv elemzésével is. A Funkcionális programozás keretében Haskell nyelven dolgoztunk, ami teljesen új gondolkodásmódot igényelt – és emiatt kihívás is volt, de rendkívül izgalmas. A Számítógépes grafikában OpenGL-lel és shaderprogramozással ismerkedtünk, és saját jeleneteket hoztunk létre háromdimenziós térben.

Az oktatókat nagyon felkészültnek találtam, sokszor nemcsak az adott tananyagot adták le, hanem gyakorlati tanácsokat, például ipari tapasztalataikat is megosztották, vagy karrierútvonalakról beszéltek. Több tanár különösen inspiráló volt számomra – volt, aki saját kutatásairól mesélt, másik gyakorlatorientált, projektalapú feladatokat adott, amelyekkel valóban fejlődni lehetett. Külön kiemelném, hogy az órákon rendszeresen használtak digitális eszközöket – például Canvas rendszert és online szimulátorokat –, amelyek megkönnyítették a tananyag elsajátítását.

Az egyetem nemzetközi voltát jól mutatja, hogy rengeteg nemzetiségű diákkal találkoztam – francia, spanyol, indiai hallgatókkal is volt szerencsém beszélgetni. Több eseményen is részt vettem, főként a Hallgatói Önkormányzat szervezésében: társas estek, bulik, pub estek – ezek nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy közösségi élményekkel gazdagodjak.

Sokat próbáltam felfedezni a város kevésbé ismert arcát is. Megismerkedtem más egyetemek hallgatóival, jártam eldugott Duna-parti helyeken, sportlétesítményekben, részt vettem válogatott meccsen a Puskás Arénában, fesztiválon Zalaegerszegen, baráti látogatáson Debrecenben. A legtöbbet tömegközlekedéssel jártam, ami bár olcsó volt, a minőségén még lenne mit javítani.

A fél év alatt sokat tanultam magamról. Rájöttem, hogy bár ez a szülővárosom, az otthon érzése nem a helyhez, hanem az emberekhez kötődik – azokhoz, akik körülvesznek a mindennapjaimban. Ugyanakkor megtapasztaltam, hogy szükségem van a nagyvárosi pörgésre is – még ha a hazai táj és csendesség hiánya is megmutatkozott bennem. Ez az időszak segített abban, hogy pontosabb képet alkossak a jövőmről, a céljaimról, és talán Budapest is szerves része lesz ennek.

Ha egy dolgot másképp csinálnék, az az lenne, hogy még több eseményen veszek részt, és bátrabban próbálok ki új dolgokat. Összességében azonban rendkívül pozitívan tekintek vissza erre az időszakra. Rengeteg irányba nyitotta ki számomra az ajtókat, önmagam egy másik oldalát is megismerhettem – és azt kell mondanom: még az elvárásaimat is felülmúlta ez a fél év.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy legalább egyszer éljen a mobilitás lehetőségével – még akkor is, ha szorong, vagy nem érzi magát elég felkészültnek. Mert ahogy saját tapasztalatomból tudom: végső soron minden megoldódik, és a végén pozitív élménnyel zárul majd. Ha van egy ismerősöd, aki zárkózottabb vagy bizonytalan, bátorítsd, mert biztosan nem fogja megbánni. És ha valamit tanácsolhatok azoknak, akik elsőként vágnak bele: ne féljenek kérdezni, főleg olyanoktól, akik már átmentek ezen az úton – ők tudnak a legtöbbet segíteni és biztatni.

Ez a fél év nemcsak tanulmányi, hanem személyes szinten is meghatározó élményem lett – egy olyan fejezet az életemben, amire mindig hálával és büszkeséggel fogok visszatekinteni.