Kiss Csilla

Kicsi koromtól kezdve mindig is nagy vágyam volt, hogy egyszer megtapasztaljam milyen külföldön élni és tanulni.  Az Erasmus + lehetőséget adott számomra, hogy teljesüljön ez az álmom.

Hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem a programba, a határidő napján, igazából csak szerencsét próbáltam, nem is álmodtam róla, hogy megkapom a pályázatot. Ahogyan megtudtam, hogy a második évem első félévét Budapesten a Budapesti Metropolitan Egyetemen fogom tölteni az események felgyorsultak és kezdetét vették az előkészületek. Az első feladataim között volt, hogy megfeleltettem az itthoni tantárgyaimat a kinti tantárgyakkal és az oktatókkal elfogadtattam, nem volt egyszerű mivel vannak eltérések a két ország oktatási rendszerében és ezáltal a tantárgyak egy része is különböző. Nyáron megkötöttem az egészségügyi biztosítást és elkészítettük a kiutazási papírjaimat. Viszonylag elég könnyen és hamar találtam lakást a belvárosban közel az egyetemhez, az V. kerületben. A Belvárosi Albérletház hasonló volt, mint az itteni bentlakás, a lakók többsége külföldi volt, de nyitottak voltak mindenki felé és az ott dolgozók is nagyon segítőkészek voltak.

A Budapesti Metropolitan Egyetemen szembesültem azzal, hogy a Neptunt nem annyira egyszerű használni, mint itthon. Természetes volt, hogy saját magunknak kell felvenni a tárgyakat, de emellett az órarendet is a tárgyfelvétel időpontjában össze kell állítsuk magunknak. Ez azért volt nehéz, mert egy kurzuson limitált helyek vannak és körülbelül 2 perc alatt betelnek a helyek így nagyon gyorsnak kell lenni, például így csúsztam le egy tantárgyról, amit utolsóként vettem volna fel.

A kiutazásomat megkönnyítette az, hogy a szüleim kivittek így nem kellett a sok csomagommal „szenvednem”. Az utazással igazából annyi elvárás volt, ha mondhatom így, hogy tankolási számlát megtartva kellett igazoljam, hogy pontosan melyik nap utaztam ki és haza.

Az első napokban kicsit idegen volt minden, nem tudtam mit merre találok vagy hogyan jutok el az egyetemre, aggódtam, hogy miképpen fognak zajlani az első egyetemi óráim, mennyire fogom megérteni az adott tananyagot, de viszonylag hamar hozzászoktam. Nagyban hozzájárult ehhez, hogy csodálatos embereket ismertem meg, mind az egyetemen és az albérletházban is, ahol laktam. Érdekes volt, hogy egy tantárgynak nem volt egyszerre előadása és gyakorlata, csak az egyik, ezáltal sokkal kevesebb órám volt egy héten és az is, hogy egy tantárgy óráján, nem csak azok voltak, akik másodévesek, hanem voltak elsőévet, harmadévet, de voltak mesterit végző hallgatók is. Az oktatók kedvesek, türelmesek és legfőképpen segítőkészek voltak, ha kérdésünk volt akkor bátran fordulhattunk hozzájuk. Meglepő volt, hogy a tantárgyaim egy része gazdasági tantárgyak voltak, ami teljesen új volt számomra, mert azelőtt soha nem tanultam és főleg nem angolul. Tetszett, hogy az órák interaktívak voltak és az oktató nem csak levetítette a tananyagot, hanem minket is belevont, közös beszélgetés jött létre a hallgatók és a professzor között. Az órák többségében nem csak a száraz anyagot adták le nekünk, hanem próbáltak valahogy játékosságot, érdekességet belecsempészni, hogy könnyebben érthető és „fogyasztható” legyen a tananyag. Őszintén ez a félév telis-tele volt kihívásokkal, mind a tanulmányaim, nyelvtudásom tekintetében. Úgy érzem, hogy szakmailag (kommunikáció és közkapcsolatok szak tekintetében) nem sokat fejlődtem abban a félévben, de nem az egyetemet vagy az oktatókat hibáztatom, sőt igazából magamat sem, csak pár tantárgyam inkább állt közelebb a gazdasághoz, mint például a kommunikációhoz. De őszintén nem bánom, mert így bővült az alapműveltségem és izgalmas volt új, tőlem távol álló dolgokat tanulni. A nyelvi tudásom fejlődött, sokkal jobban megértem a dolgokat, és lett annyi bátorságom, hogy megmerjek szólalni idegen nyelven. A személyiségemhez sokat hozzátett ez a fél év, hiszen saját magamra voltam utalva egy idegen környezetben, jobban megismertem magam, megtanultam fontos döntéseket meghozni egyedül és talán a legjelentősebb az, hogy megtanultam segítséget kérni, ha szükségem volt rá.

Budapesten rengeteg szórakozási lehetőség tárult elém, már az első héten kimentem a Gellért-hegyre, részt vettem egy Országház látogatáson, ami alatt megnézhettem a Szent Koronát, voltam a Budapesti Operettszínházban, ahol a Csárdáskirálynőt adták elő. Az egyik kedvencem volt a Margit-sziget, szerintem hihetetlenül szép és csendes hely a belvároshoz képest, sajnos eléggé hideg volt, amikor eljutottam oda így nem volt lehetőségem körbe sétálni, de remélhetőleg majd, ha még ott leszek akkor sikerülni fog. Nem budapesti élmény, de számomra nagyon sokat jelent, hogy eljuthattam Bécsbe, mivel közel voltam hozzá. Egy egynapos kiruccanás volt, reggel mentem és este mentem is vissza Budapestre, de megvalósult, hogy pár látványosságot megnézzek. A barátaimmal párszor kimentünk a városba szórakozni, vagy akár csak beszélgetni.

Budapest egy nagyon kedves helyet foglal már el a szívemben, de nem éreztem volna otthon magam, ha azok a személyek, akiket megismertem nem tették volna azzá. Hálás vagyok, hogy más kultúrákba beletekinthettem, közelebbről megismerhettem a háború nehézségeit, fájdalmait három szemszögből is, két ukrán lánytól és egy orosz lánytól is, ezáltal szélesebb perspektívából látom a dolgokat.