Simon Péter

Mikor végeztem az alapképzéssel, nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy folytassam-e a Sapientián a mesterképzést, vagy inkább kipróbáljam magam egy másik országban, például Magyarországon. Vonzott a lehetőség, hogy egy nagyobb városban, nagyobb egyetemen szerezzek új tapasztalatokat, de ugyanakkor a Sapientia is közel állt hozzám, mert a tanárok hozzáállását, a gyakorlatias szemléletet és a közösséget nagyon szerettem. Végül úgy döntöttem, hogy maradok itthon Szoftverfejlesztés mesterire, és a mesteri alatt próbálok majd egy Erasmus-ösztöndíjat szerezni, hogy a legjobbat hozhassam ki a tanulmányaimból. Nagyon hálás vagyok, hogy sikerült elnyerni a pályázatot, így a mesterképzésem második félévét Budapesten tudtam tölteni, ami egy életre szóló élményt jelentett számomra.

Ez a program rendkívül hasznos és sokrétű tapasztalatot nyújtott, mind szakmai, mind személyes szempontból. Szakmailag számos olyan kurzust tudtam felvenni, amelyek kiegészítették az itthoni tanulmányaimat, és hozzájárultak a karrieremhez szükséges tudás elmélyítéséhez. Az angol nyelvű oktatás kifejezetten előnyös volt, mivel az informatikában az angol szaknyelv ismerete elengedhetetlen, és így sokkal magabiztosabbá váltam a használatában. Egy remek helyen tudtam elvégezni a tavaszi gyakorlatomat is, ami szintén segített a karrierem építésében. Magánéleti szinten pedig külön öröm volt, hogy közelebb lehettem a testvéreimhez, akik Magyarországon élnek, így több időt tudtam együtt tölteni, testvéreimmel, kis unokaöcsémmel, barátaimmal.

Miután hivatalosan megkaptam a jóváhagyást, hogy az ELTE-n tanulhatok a tavaszi félévben, el kellett kezdenem kiválasztani a tantárgyakat. Ez nem volt a legegyszerűbb feladat, mert sok szempontot kellett figyelembe venni: a tantervi megfelelést, az időbeosztást, valamint azt is, hogy mely tárgyak illenek leginkább a szakmai érdeklődésemhez. Szerencsére a fogadó egyetem nemcsak gyorsan, hanem nagyon rugalmasan és segítőkészen állt hozzám, és a Sapientián is minden támogatást megkaptam az ügyintézéshez. Végül sikerült minden tárgyat elfogadtatni, ami hatalmas megkönnyebbülés volt.

Február első hetében utaztam ki Budapestre autóval egy másik Sapis diáktársammal, aki szintén Erasmuson vett részt, Blága Boglárkával. Az utazás gördülékenyen zajlott, és izgatottan vártam, hogy belevághassak ebbe az új kalandba. Az ELTE-n minden tantárgyamat angolul hallgattam, mert egyrészt úgy gondoltam, hogy ez hosszú távon nagy előnyt jelent majd, másrészt a kapott tárgylista szinte kizárólag angol kurzusokat tartalmazott, így a magyar megfelelők keresésével már nem foglalkoztam. Szerencsére a Neptun rendszer ismerős volt, hiszen otthon is ezt használjuk, ezért a tárgyfelvétel különösebb fennakadás nélkül zajlott.

A tanév elején kicsit szokatlan volt egy ennyivel nagyobb és forgalmasabb egyetemi környezetbe csöppenni. Néha sikerült eltévednem az épületek között, vagy hosszasan keresgélnem a termeket, de pár hét alatt már sokkal magabiztosabban mozogtam a campuson. Az oktatás színvonalával összességében elégedett vagyok, bár eleinte meglepett, hogy a legtöbb tárgy mennyivel elméletibb megközelítést alkalmazott, mint amit a Sapientián megszoktam. Idővel viszont hozzászoktam ehhez a stílushoz, és igyekeztem a lehető legtöbbet kihozni belőle.

Az egyetemi elfoglaltságok mellett igyekeztem minél több programot szervezni magamnak, hogy ne csak tanulásból álljon a félév. Rendszeresen jártam edzeni szabadtéri parkokba, futottam, boxedzésekre is beiratkoztam, korcsolyáztam a ligetben, kenuztam és még sok más, tehát igyekeztem minél aktívabb életet élni. Budapest ebből a szempontból is rengeteg lehetőséget kínál, szinte bármit kipróbálhat az ember, ami egyszer eszébe jut. A hétvégéken gyakran utazgattam, ellátogattam Miskolcra, Szegedre, Balatonalmádiba, sőt még kisebb kirándulásokat is szerveztem a környékre. Ezek az élmények nemcsak kikapcsolódást adtak, hanem hozzájárultak ahhoz is, hogy még jobban megismerjem Magyarország kulturális sokszínűségét.

A szállást én végül egy ismerősnél oldottam meg aki befogadott erre az 5 hónapra amiért nagyon hálás vagyok neki. Így tehát én Budaörsön laktam, ami eléggé a nyugati felén van Budapestnek, de a remek fővárosi tömegközlekedésnek hála így is többnyire fél óra alatt be tudtam érni az egyetemre. Talán a városon belül való távolságokat emelném ki, hogy bár nagyon élveztem metrózni, vagy villamosozni, a mobilitás végére már kezdtem haza vágyakozni Sepsiszentgyörgyre, ahol 2 perc alatt ki tudok lépni a boltba és minden közel van. Hosszútávon számomra fárasztó volt, hogy bármit akarok csinálni számolnom kell, hogy minimum fél órát majd csak utazni fogok. De ettől függetlenül nagyon elégedett voltam a közlekedéssel, főleg, hogy egy Országbérlettel ami diákkal 1890 ft, bárhova el tudtam jutni, tehát ha bárki megy ki, ne BudapestGO-n vegyen bérletet, hanem vegyen szimplán egy országbérletet ami olcsóbb és még vonatozni is tud vele.

A legnagyobb öröm talán mégis a kapcsolataim fenntartásában és építésében volt, hogy a testvéreimmel, az unokaöcsémmel, a sógorommal, a régi barátaimmal és sok más emberrel sokkal több időt tölthettem, mint korábban. Ez a közelség rengeteget jelentett számomra, hiszen így nemcsak a szakmai, hanem a családi, baráti kapcsolataim is nagyon sokat erősödtek.

Még egy kicsit visszatérve a tanulmányi részéhez a mobilitásnak a vizsgaidőszaktól eléggé féltem, mert nem tudtam, hogy ezen az egyetemen milyen elvárások vannak. Végül aztán elég sok tanulással sikerült átmennem minden vizsgán hála Istennek. Így mobilitásom végefele már többet utazgattam, kirándultam és persze megszereztem az egyetemtől a megfelelő papírokat, hogy haza tudjak jönni és elfogadtassam a tárgyakat.

Összességében az Erasmus-félévem rengeteg új tapasztalatot, fejlődési lehetőséget, új kapcsolatokat és szép emlékeket adott, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is kamatoztatni tudom majd mindazt, amit ez alatt az időszak alatt tanulni tudtam. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki segítette ezt a féléves mobilitásomat és legfőképpen hálás vagyok Istennek, hogy megáldotta az ottlétem, megőrzött és erőt adott mindvégig. Végül, ha gondolkodsz továbbra is, hogy menj egy Erasmus programra vagy ne, én azt tudom ajánlani, hogy tedd meg, lépj ki a komfortzónádból, nem hiszem, hogy meg fogod bánni.