Pete Loránd-Sándor

A 2024/2025-ös második félévét Budapesten töltöttem Erasmus+ program keretében. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen tanultam, amely életem egyik legmeghatározóbb időszaka volt. Az odavezető út azonban nem volt teljesen zökkenőmentes. Már az elején rengeteg papírmunkával kellett megküzdenem. A tantárgyak elfogadása, a különböző dokumentumok benyújtása és visszaigazolása nem ment mindig gördülékenyen. Többször előfordult, hogy a BME nem akarta elfogadni az otthonról hozott igazolásokat, vagy újabb és újabb formanyomtatványokat kértek. Ennek ellenére végül sikeresen felvettem minden tantárgyamat, és ami még fontosabb: azokat maradéktalanul teljesítettem is.

Az első hetekben vegyes érzésekkel tekintettem a rám váró kurzusokra. Mivel nem tudtam minden tárgyra pontos itthoni megfelelőket találni, így több negyedéves, haladó szintű tantárgyat kellett felvennem, amelyek elsőre nagyon ijesztőnek tűntek. Az sem könnyítette meg a dolgom, hogy voltak tárgyak, amelyeket anyanyelvünkön hallgathattunk, de számos kurzust kizárólag angolul hirdettek meg. Bár az angol nyelv nem áll távol tőlem, mégis komoly kihívást jelentett egy-egy szakmai témában való elmélyülés idegen nyelven. Előfordult, hogy az első előadás után csak bámultam a táblát, és azt éreztem, hogy a tanár teljesen véletlenszerűen írogat fel betűket és számokat, amiknek semmi értelme nincs. Szerencsére idővel sikerült „belejönni”, és mivel szeretem a kihívásokat, ezeket is sikerült leküzdenem.

A tantárgyakon keresztül sok olyan új ismeretet szereztem, amelyeket nemcsak a jelenlegi tanulmányaim során, de a jövőbeli munkahelyemen is biztosan hasznosítani tudok majd. Az ottani oktatásban nagy hangsúlyt fektettek a gyakorlati alkalmazásra és az innovatív gondolkodásra, ami nagyon inspiráló volt számomra. Ugyanakkor ami még különösen megtetszett nekem az ottani oktatásban, hogy voltak olyan tantárgyak, amelyekből nem kellett vizsgáznom. Vagy megajánlott jegyet kaptam a félév során végzett munkám alapján, vagy pedig két ZH (zárthelyi dolgozat) volt a félév folyamán, és ezek átlaga adta a végső jegyet. Ez nagyban megkönnyítette a vizsgaidőszakot, hiszen nem kellett egyszerre több tantárgyból is vizsgára készülnöm.

Volt egy tanár, aki minden előadás közepén elmesélt egy viccet, hogy oldja a hangulatot. Bevallom, néha nem is értettem pontosan, vagy nem találtam különösebben viccesnek, de azért mindig nevettem – már csak azért is, mert szükségem volt az elégséges jegyre. Az ilyen apró, emberi pillanatok sokat segítettek abban, hogy ne csak túléljem, hanem élvezzem is az előadásokat.

A tanulás mellett természetesen a szociális élet is jelentős szerepet kapott. Egy diáktársammal béreltünk közösen lakást Budapesten, ami új élmény volt számomra, és sokat tanultam az önálló életvitelről. Az egyik dolog, ami igazán hiányozni fog Budapestből, az a tömegközlekedés: a 4-es/6-os villamossal nagyjából 20-25 perc alatt eljutottam az egyetemre, mindig pontosan és kényelmesen. Ez az otthoni közlekedési viszonyokhoz képest hatalmas előrelépés volt.

Nagyon sok új barátságot is kötöttem. A BME-n számos más ország diákjaival találkoztam: Törökországból, Németországból, Franciaországból, Olaszországból és még sok más helyről érkeztek Erasmusos hallgatók. Hamar kialakult egy összetartó nemzetközi közösség, akikkel szinte minden héten eljártunk focizni. A sport mellett a tanulásban is sokat segítettünk egymásnak, gyakran közösen készültünk vizsgákra, beadandókra.

Az ottani egyetemisták is sokat tettek azért, hogy jól érezzük magunkat. Szinte minden hétvégére szerveztek valamilyen programot: bulik, pub evening-ek, túrák, városnézések, vagy épp kulturális estek. Ezek nemcsak szórakoztatóak voltak, hanem lehetőséget adtak arra is, hogy jobban megismerjük egymás országait és kultúráját. Mi, erdélyi diákok sem maradtunk ki a bemutatkozásból – több alkalommal is megkínáltuk a külföldi barátainkat erdélyi pálinkával. Bár az ital íze sokuknak szokatlan vagy túl erős volt, mindig pozitívan reagáltak, és érdeklődve kóstolták meg. Sokan csodálkoztak azon, hogyan tudjuk mi ezt az italt fogyasztani, de a hangulat mindig remek volt, és ezek az apró kulturális élmények sokat tettek hozzá a közösségi élethez.

A város maga is lenyűgözött. Budapest gyönyörű, élhető, kulturálisan gazdag és nyitott. Imádtam a Duna-partot, a történelmi épületeket, a romkocsmákat és a különleges hangulatot, ami csak rá jellemző. Budapestet nemcsak az egyetemi mindennapok során ismertem meg, hanem szabadidőnkben is igyekeztünk minél többet felfedezni a városból. A főváros kulturális és történelmi látnivalói mellett természetesen felfedeztük a szórakozóhelyeket is: számos híres bulihelyen megfordultunk, amelyek egyedi hangulatukkal igazán különleges élményt nyújtottak. A belvárosi kocsmák sokszínűsége minden hétvégére tartogatott valami újat, így soha nem unatkoztunk.

Emellett nemcsak Budapesttel ismerkedtem meg, hanem több más magyar városba is ellátogattam. Jártam Egerben, Esztergomban, Komáromban, és a Balatonnál is töltöttünk néhány felejthetetlen napot. Ezek az utak még inkább hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megértsük és megtapasztaljuk a magyar kultúrát, a helyi szokásokat, valamint gyönyörködjünk az ország természeti szépségeiben.

Természetesen voltak nehezebb pillanatok is. Sokszor hiányoztak az itthoni barátaim, különösen akkor, amikor láttam a közösségi médiában, hogy milyen jól érzik magukat egy-egy eseményen, amin én sajnos nem lehettem ott. Néha nehéz volt elfogadni, hogy kimaradok ezekből az élményekből. Ugyanakkor hatalmas öröm volt, amikor néhány barátom meglátogatott minket Budapesten, és együtt tölthettünk egy emlékezetes hétvégét. Külön jó érzés volt találkozni az otthoni évfolyamtársaimmal is, akik szintén a fővárosban voltak Makovecz-program keretében. Ezek a találkozások kicsit hazahozták nekem az otthon hangulatát, és segítettek átvészelni a honvágyasabb napokat.

Én összességében úgy érzem, hogy nagyon sok szempontból tudtam fejlődni a mobilitás alatt. Szakmailag rengeteg új tudást szereztem, az angoltudásomat a gyakorlatban is hasznosítani tudtam, nyitottabb lettem új emberek és lehetőségek felé, és nem utolsósorban önállóbbá váltam. Olyan tapasztalatokat gyűjtöttem, amik nemcsak a tanulmányaimban, de az élet más területein is elkísérnek majd.

Mindenkinek csak ajánlani tudom az Erasmus+ programot. Ha adódik lehetőség, bátran próbálja ki – új élményekkel, tudással és barátokkal lesz gazdagabb, és olyan emlékekkel tér majd haza, amelyek egy életre megmaradnak.