Kacsó Ágota

Még 15 éves lehettem, amikor legelőszőr hallottam az Erasmus+ mobilitási lehetőségről. A legidősebb testvérem kiment Budapestre egy félévet tanulni, ami nekem annyira megtetszett, hogy megígértem magamnak, amikor egyetemista leszek én is legalább egy félévet külföldön szeretnék tanulni cserediákként. Aztán jött a Covid, minden is egy kicsit felborult és a tervem is instabil lett. Szerencsére a helyzet javult és lehetőségem lett Erasmus+ mobilitásra jelentkezni, amit meg is kaptam.

Én is Budapestre jelentkeztem, mivel a fordító és tolmács szaknak Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészkara kedvezett a legjobban. A mobilitásra való felkészülés rengeteg papírmunkát igényel, ami frusztráló tud lenni, ezért ajánlom a jövőbeli cserediákoknak, hogy a papírmunkát minél hamarabb kezdjék el. Számomra a legtöbb stresszt azok a papírok okozták, amiket az ELTE kellett küldjön vagy aláírjon. Tudni kell, hogy az ELTE a 2024/2025-ös tanév II. félévében több mint 100 cserediákot fogadott csak a bölcsészkaron, ezért érthető, hogy néha miért telik több időbe egyes papírok elküldése. De ha hiszik, ha nem, szerintem a papírmunka a legnehezebb része a mobilitásnak. Ha azon túl van az ember, onnan már könnyebben fog menni minden.

A másik kihívás még a mobilitás előtt a tantárgyak egyeztetése. Minden tantárgynak nincs megfelelője az ELTE-n, ezért történhet olyan, hogy itthon kell belőlük levizsgázni vagy esetleg a következő évre átcsúsznak, viszont ez sem a világ vége, az Erasmus+ élményért megéri.

A Sapientiás tantárgyak közül 8 tantárgyat sikerült megfeleltetnem ELTE tantárggyal. A többi tantárgyat itthon végeztem el, azaz pótvizsga időszakban visszajöttem a Sapientiára és levizsgáztam azokból. A tolmácsolás gyakorlatok vannak abban a helyzetben, hogy ott nem elég csak a vizsgát lerakni, az órai tevékenység is számít. Nekem szerencsém volt, hogy sikerült úgy beosztanom az ELTE-s órarendemet, hogy amikor a Sapientián voltak a tolmácsolás gyakorlat órák, akkor Budapesten nem volt órám, így az oktatók beleegyezésével online tudtam csatlakozni a gyakorlatokhoz. Ennek köszönhetően ezt a két gyakorlatot is el tudtam végezni ebben a félévben, más esetben valószínűleg a következő évre átcsúsztak volna.

Román órákból kettőt tudtam megfeleltetni: a Leíró nyelvtant és a Nyelvgyakorlatot. Az ELTE-n Florin Cioban tartotta a román órákat, amiken általában ötön voltunk, így az órák mindig otthonos érzetet keltettek, és mindenkinek több lehetősége volt megnyilvánulni. Az Alkalmazott nyelvészet órát Magyar grammatika 2. órával feleltettem meg, ahol egy kicsit részletesebben tanultuk a grammatikát, ami nehezebbé tette, mint a Sapientián, viszont nem lehetetlenné.

Az előbb felsorolt órákon kívül minden más órám angol nyelvű volt, így bőven volt lehetőségem az angol nyelvet gyakorolni. A tanárképzős tantárgyamat is sikerült megfeleltetnem Az angoltanítás módszertana 2.-vel, ami egy érdekes óra volt, főként figyelembe véve azt, hogy Magyarországon a tanárképzés egy külön szak és 5 évbe telik, ezért ezen az órán is nálam idősebb, harmad-negyedévesekkel tanultam együtt. Ennek köszönhetően jó tanácsokat és ötleteket kaptam a csoporttársaimtól.

Bónuszként, hogy a kreditjeim is meglegyenek, egy harmadéves tantárgyat feleltettem meg egy kinti tantárggyal, a Leíró nyelvtan V. (A) tantárgyat a Pragmatika tantárggyal, ami mellesleg mesterszakos tantárgy. Ez volt az összes közül a legnehezebb és legfárasztóbb óra, de a félév vége felé már egészen belejöttem és érteni kezdtem, így sikerült jó jegyet is kapnom.

Budapesten a Márton Áron Szakkollégiumban laktam. A városban több hasonló kollégium van, viszont ez a legmodernebb közülük. Tény, hogy naponta 50 percet kellett utazzak az egyetemre, viszont a bentlakás nagyon olcsó volt, így a pénzemet költhettem inkább utazásra és élményekre, mint a lakásra. Az épület jól fel van szerelve és a világ minden tájáról fogad diákokat, a közösség is jó és közben még különböző eseményeket és bulikat is szerveztek. Csak ajánlani tudom.

Emlékszem a mobilitás előtt még féltem, hogy Budapesten fogok-e tudni ismerkedni különböző nemzetiségű emberekkel, barátkozni, hisz nem érződött annyira külföldnek, mint ahogy más ország érződött volna. Viszont kellemeset csalódtam, nagyon sokféle emberrel találkoztam és barátkoztam, sőt szerintem még jobban is jártam, mintha máshova mentem volna. Jövőbeli cserediákok figyelmébe ajánlom, hogy már az orientációs héten legyenek ott és vegyenek részt minél több programon, mert ott a legkönnyebb barátkozni, én is legtöbb barátommal azon a héten találkoztam. Ugyanakkor érdemes követni az esnelte (Erasmus Student Network ELTE) és az erasmuslifebudapest oldalakat Facebookon vagy Instagramon, hiszen ezek a szervezetek rengeteg programot, utazást, bulit és még sok mást szerveznek cserediákoknak. Én is sok programon részt vettem, s így még több embert és helyet megismerhettem.

A lehetőséget kihasználva, hogy Budapest Európa közepén helyezkedik el, sokat utaztam. Vonattal és busszal (FlixBus) a környező országokat mind könnyen és olcsón meg lehet látogatni. Ugyanakkor, ha az ember szerencsés és időben keres repülő jegyet, akkor néha repülővel is lehet olcsón utazni. Megéri élni a lehetőséggel, én is 5 országot látogattam meg, mondjuk mindig csak 2-3 éjszakákra, de úgy is nagyon megérte. Az országon belül is persze van mit látogatni, ezért érdemes Országbérletet váltani a tömegközlekedésre, hogy olcsó legyen az utazás. Szentendre, Miskolc, Esztergom, Eger, Balaton, Székesfehérvár, Gödöllő, ezek mind pár órára vannak Budapesttől és egy tökéletes napi kirándulást jelentenek a turista lelkű diákok számára. Persze Budapesten is van bőven mit látni, és nem csak a pesti oldalon, ezért ajánlom, hogy aki odamegy, az használjon ki minden napot és fedezze fel a várost.

Így utólag visszagondolva emlékszem, hogy a mobilitás előtt mennyire le voltam fáradva a sok papírmunka és vizsgák miatt, mind éreztem, hogy fel akarom adni, hogy nem akarok cserediák lenni. De a fiatalabb énem mind buzdított, hogy „mindig is erre vártál, most ne add fel” és csak annyit mondhatok, hogy hálás vagyok neki, mert a nehézségek után egy olyan élménnyel teli félévet tudhatok magam mögött, amit soha el nem felejtek. Budapest egy második otthon lett, az Erasmusos barátaim, akik jelenleg a Föld különböző részein vannak, a második családommá váltak, és az emlékek örökké életben fogják tartani ezt az 5 hónapot a szívemben.