Osváth Dániel

2025 tavaszán lehetőségem nyílt részt venni az Erasmus+ programban, amelynek keretében Budapestre, az Eötvös Loránd Tudományegyetemre utazhattam informatika szakos hallgatóként. Azért választottam a magyar fővárost, mert eddig még sosem éltem nagyvárosban, ugyanakkor erdélyi magyarként Budapest különleges érzelmi jelentőséggel bír számomra. A város a magyar kultúra központja, amelyhez identitásom révén is szorosan kötődöm.

 A kiutazást hosszabb előkészület előzte meg, beleértve az Erasmus ügyintézést, a tantárgyak előzetes egyeztetését, a szálláskeresést és a logisztikai szervezést. A dokumentációt, mint például a Learning Agreementet, előzetesen le kellett egyeztetni az otthoni és a fogadó intézménnyel is, ami kezdetben kihívás volt, de összességében zökkenőmentesen sikerült. A szállásomat egy budapesti albérletben oldottam meg, amelyet barátnőmmel osztottam meg. Budapestre autóval érkeztem, mivel elég sok személyes tárgyat vittem magammal, így a vonat vagy repülő nem volt járható út számomra.

Budapest elsőre hatalmasnak és nyüzsgőnek tűnt, sokkal nagyobb és zajosabb volt, mint bármelyik város, ahol korábban jártam. Ugyanakkor lenyűgözött a város nemzeti sokszínüsége, hiszen rengeteg külföldi diák és turista volt, az utcákon mindenféle nyelvet lehetett hallani. Külön örömömre szolgált a sok ázsiai étterem, amelyek közül többet is kipróbáltam, és nagyon megszerettem az ottani ízeket. Kár, hogy itthon nincs ilyen széles választék. A közlekedés kifejezetten pozitív élmény volt: a budapesti tömegközlekedés jól szervezett, gyorsan és könnyedén el lehet jutni bármelyik pontjára a városnak.

 Az ügyintézést nagyban megkönnyítette, hogy magyarul beszélhettem mindenhol, szemben az itthonival, ahol sok hivatalos ügyet román nyelven kell intézni. A beilleszkedésben nagy szerepet játszott az Erasmus Student Network (ESN) szervezete, amely különféle programokkal és eseményekkel segítette az újonnan érkező diákokat. Ennek köszönhetően hamar ismerősökre leltem más országokból, ami sokat segített az első hetekben.

Az egyetemen az volt a benyomásom, hogy a hallgatók egymás között valamivel távolságtartóbbak, mint amit otthon megszoktam, viszont az oktatók sokkal közvetlenebbek. Ugyanakkor az oktatás színvonalával elégedett voltam, hasonló szinten állt az itthonihoz képest. A tantárgyfelvétel online rendszerben (Neptun) zajlott, amit többé-kevésbé átláthatónak találtam.

A tárgyak anyagát jól strukturált, elérhető formában kaptuk meg. Szinte minden előadás anyagát könnyedén elérhettük, így akár utólag is lehetőségem nyílt a felzárkózásra. Egyetlen negatív tapasztalatom egy tanárhoz kötődik, aki finoman szólva nem a legmegfelelőbb stílusban kommunikált velünk, inkább egy kocsmához illő hangnemben. Ennek ellenére összességében hasznosnak találtam a tanulmányi időszakot, különösen azért, mert lehetőségem nyílt Pythont tanulni angol nyelven ez különösen érdekes és hasznos volt számomra. Érdekes megfigyelés volt az is, hogy sokkal többen jártak be az órákra és szemináriumokra, mint itthon, ez is hozzájárult a motiváló tanulási környezethez.

A vizsgaidőszakban komolyabb stressz nélkül tudtam teljesíteni a követelményeket. A tanárok korrektek voltak, a számonkérések pedig a leadott anyaghoz illeszkedtek. Nem volt szükség különösebb extra felkészülésre, mivel a rendszeres előadásokon való részvétel már alapból sokat segített.

Szabadidőmben igyekeztem minél jobban megismerni Budapestet. Szinte minden héten ellátogattam egy-egy új helyre, emlékműveket, szobrokat, híres utcákat, köztereket fedeztem fel. Különösen emlékezetes volt számomra a Terror Háza Múzeum és a Light Art Múzeum látogatása, amely mély nyomot hagyott bennem. Egy pár kúlturális programokban is résztvetteme: jártam színházban, moziban, sőt tüntetéseken is részt vettem, ahol testközelből tapasztalhattam meg a fővárosi közélet dinamikáját. Az egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor az erdélyi barátaim meglátogattak a születésnapomon, és közösen fedeztük fel Budapest éjszakai életét.

Bár az egyetemen nem sikerült sok új magyar barátot szerezni a távolságtartó légkör miatt, az ESN keretein belül megismert nemzetközi hallgatókkal jó kapcsolatot alakítottam ki. Emellett voltak erdélyi barátaim is Budapesten, akik többször meglátogattak, így sosem éreztem egyedül magam. Az Erasmus időszak alatt angol nyelvtudásom is sokat fejlődött, hiszen nemzetközi ismerőseimmel többnyire angolul kommunikáltunk. Ez nemcsak nyelvi fejlődést, hanem kulturális nyitottságot is eredményezett, hiszen a beszélgetések során rengeteg más ország nézőpontjával, hagyományaival is megismerkedhettem.

Emellett kihívás volt számomra a teljes önállóság is, hiszen ez volt életem első olyan időszaka, amikor teljesen külön éltem a szüleimtől. Barátnőmmel ketten kellett fenntartsunk egy háztartást, gondoskodnunk a mindennapi teendőkről: főzés, mosás, bevásárlás, pénzügyi tervezés. Ez néha nehézséget jelentett, különösen az első hónapban, de végsősoron rengeteget tanultam belőle.

Az Erasmus program számomra életre szóló élményt jelentett. Lehetőséget adott arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, megismerjek más kultúrákat, fejlődjek szakmailag, nyelvileg és emberileg egyaránt. Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szeretne világot látni, nyitott az új élményekre, és kíváncsi önmagára is egy új közegben. Ez az időszak nemcsak szakmai, hanem személyes szinten is meghatározó volt számomra.

Ha újra belevághatnék, talán még bátrabban próbálnék kapcsolatot teremteni a helyi hallgatókkal, még aktívabban részt vennék az egyetemi közéletben. Ugyanakkor úgy érzem, a legtöbbet kihoztam ebből a lehetőségből, és érettebben, tapasztaltabban, magabiztosabban térek haza. Az Erasmus nemcsak egy külföldi szemeszter, hanem egy fejlődési lehetőség.

Ezek után visszatekintve úgy érzem, minden egyes nap értékes volt ebből a félévből. Akár egy egyszerű metrón utazás, akár egy előadás, vagy csak egy beszélgetés egy külföldi diákkal, mind hozzátett valamit a látóköröm bővüléséhez. Rájöttem, hogy mennyire fontos a rugalmasság, a nyitottság és a kíváncsiság, amikor új környezetbe kerülünk.

A félév során azt is megtapasztaltam, hogy a tanulás nemcsak az egyetem falai között történik. Az igazi fejlődés sokszor a mindennapi kihívásokból, apró döntésekből, emberi kapcsolatokból fakad. Éppen ezért hiszem, hogy az Erasmus nemcsak a tanulmányi előmenetelről szól, hanem egyfajta önismereti utazás is. Bízom benne, hogy ez a tapasztalat hosszú távon is hatással lesz rám nemcsak diákként, hanem emberként is.