Csiki Balázs

Az elmúlt szemeszterben (a 2024–2025-ös tanév második félévében) lehetőségem nyílt elutazni Magyarországra, pontosabban Budapestre, ahol az Eötvös Loránd Tudományegyetemen (ELTE) tölthettem a félévet. Itt fejezhettem be a képzésem második évét, a helyi magyar hallgatók között.
Ez a mobilitási lehetőség nem csupán szakmai fejlődést biztosított számomra, hanem lehetőséget adott arra is, hogy egy teljesen új, nagyvárosi életstílust tapasztaljak meg, valamint olyan egyetemi és szabadidős programokon is részt vehessek, amelyekből otthon maradva biztosan kimaradtam volna. Nagy megkönnyebbülést jelentett az is, hogy nem egyedül kellett belevágnom ebbe a kalandba – barátommal közösen vághattunk neki az új kihívásoknak.

Már a megérkezésünk után rögtön észrevehetőek voltak az eltérések az egyetem működésében. Az egyik legmeglepőbb dolog az volt, hogy a tantárgyak felvétele után lehetőségünk volt kiválasztani, melyik csoporthoz szeretnénk tartozni, így teljes mértékben személyre szabott órarendet alakíthattunk ki. Ez hatalmas előny volt a saját rendszerünkhöz képest, mivel így lehetőség nyílt például hosszú hétvégék kialakítására, vagy az órák közti szünetek optimalizálására – saját igényeink szerint. Továbbá az is újdonság volt számomra, hogy az egyes csoportoknak külön oktatójuk (csoportvezetőjük) volt, így az oktatók kevesebb diákkal foglalkoztak egyszerre, és ha szükséges volt, még váltani is lehetett.

A tárgyválasztás során igyekeztünk úgy alakítani a dolgokat, hogy az itthon kötelező tantárgyak minél nagyobb részét teljesíteni tudjuk az ELTE-n elvégzett tantárgyakkal. Emellett felvettünk néhány jövőbeli, harmadéves tantárgyat is előre, valamint olyan extra tárgyakat is, amelyek pusztán érdeklődésből vonzottak minket. Így próbáltuk kiegyensúlyozni a felmerülő különbségeket, és minél többet kihozni a félévből.

A kisebb létszámú csoportoknak köszönhetően sokkal személyesebb kapcsolat alakult ki az oktatókkal. Bár ez otthon is előfordulhat, itt valahogy természetesebbnek, gyakoribbnak tűnt. Az órák struktúrája is változatos volt: volt, ahol kötelező házi feladatokat kaptunk, és azok rendszeres beadása elvárt volt, máshol viszont csak ajánlották a felkészülést. Ennek ellenére sosem éreztem úgy, hogy túlterhelt lennék – az egyensúlyt jól sikerült megtalálni.

Az oktatás során meg kellett ismerkednünk az ELTE által használt Canvas rendszerrel, amely a Moodle helyi megfelelője. Bár a két rendszer célja hasonló, a Canvas számomra sokkal átláthatóbbnak tűnt. A fájlok, feladatok, kvízek és jegyek egy helyen voltak elérhetők, és a rendszer folyamatosan frissítette a tantárgyakhoz tartozó aktuális teljesítmény százalékot is. Ez motiváló hatással volt rám, hiszen mindig pontosan tudtam, hogyan állok.

A tanulás mellett lehetőségem volt jobban megismerni az ELTE Informatikai Karának hallgatói önkormányzatát is, akik segítettek eligazodni az ottani egyetemi életben. Több általuk szervezett eseményen is részt vettünk, melyek meglepően változatosak voltak. A kedvencem a társas- és szerepjáték-hétvége volt, amely során egész hétvégén az egyetem aulájában társasjátékozhattunk – ez különleges és nagyon szórakoztató élmény volt számomra.

A mindennapi élet is új kihívások elé állított. Ezúttal nem az egyetem közvetlen közelében laktam, így hozzá kellett szoknom a korai keléshez, a tömegközlekedéshez, és a hosszabb ingázáshoz. Az egyetemig minden nap közel egy órát kellett utazni, és ugyanennyit vissza is. Ez azt is jelentette, hogy ha lyukasóráink voltak, alternatív helyeket kellett keresnünk az idő eltöltésére – leggyakrabban a közeli bevásárlóközpontba mentünk, ahol már-már törzsvendégek lettünk.
Ugyanakkor a hosszabb utazásoknak megvoltak a pozitív hozadékai is: rengeteg új helyet fedeztünk fel Budapesten, és sosem fogyott el a látnivaló. Így jutottam el például a magyar válogatott egyik mérkőzésére, valamint az Unicum Ház bemutatójára – ezek maradandó élmények maradnak számomra.

A félév alatt nem csak Budapesten belül mozogtunk, hanem más városokat is meglátogattunk, például Hajdúszoboszlót, Debrecent, Esztergomot és Zalaegerszeget. Emellett a mobilitásnak köszönhetően újra találkozhattam olyan ismerőseimmel, barátaimmal is, akikkel régóta nem láttuk egymást. Találkoztam volt osztálytársaimmal, akik Budapesten tanulnak, valamint barátommal, aki szintén Erasmuson volt Debrecenben ugyanebben az időszakban.

Annak ellenére, hogy magyar vagyok, akadtak nyelvi és kulturális különbségek, amelyeket kezelnem kellett. Bizonyos tantárgyak elnevezései például elgondolkodtattak, hogy hogyan fogalmazzam meg pontosan, mit tanultunk. Még a köszönés formája is eltért némileg attól, amit otthon megszoktam – itthon talán formálisabbak vagyunk, és a tiszteletadás jobban előtérben van.

A félév során rengeteget tanultam – nemcsak szakmailag, hanem önmagamról is. Rá kellett szoknom arra, hogy korábban keljek, előre terveznem kellett a napjaimat, és hatékonyabban kellett beosztanom az időmet. A hosszú utazások miatt gyakran már előre ki kellett találnom, mikor és hol tudok tanulni, ügyeket intézni vagy egyszerűen csak pihenni. Ezek mind hozzájárultak a személyes fejlődésemhez.

Természetesen akadtak nehezebb pillanatok is – a honvágy néha felütötte a fejét, de mindig volt valami program, ami segített elterelni a gondolataimat.
A vizsgaidőszak különösen pozitív élményként maradt meg bennem. Sok tantárgy már a félév során lezárult kisebb zárthelyikkel, így a vizsgaidőszakra jóval kevesebb nagy vizsga maradt. Ez lehetőséget adott arra, hogy minden tárgyra nyugodtan és alaposan készülhessek, anélkül, hogy túl nagy nyomást éreztem volna.

Összefoglalva: a mobilitás egy kivételesen pozitív élmény volt számomra. Számos nagyszerű emberrel ismerkedhettem meg, új helyeket fedezhettem fel, és rengeteg maradandó emlékkel gazdagodtam. Bár ezen a nyáron más kötelezettségeim miatt nem lesz lehetőségem hasonló gyakorlaton részt venni, ha a jövőben újra adódna ilyen lehetőség, gondolkodás nélkül belevágnék újra. Az Erasmus+ program számomra nem csupán egy félévnyi tanulmányi lehetőséget jelentett, hanem egyfajta életszemlélet-váltást is. Megtanultam jobban alkalmazkodni, nyitottabbá válni az ismeretlen iránt, és bátrabban élni az új helyzetek adta lehetőségekkel. Úgy érzem, ez az időszak nemcsak egy fejezet volt a tanulmányaimban, hanem egy meghatározó állomás az életemben is, amelynek tapasztalataiból a jövőben is sokat meríthetek majd.