Trucza Blanka

Egyik legjobb döntésem volt, hogy jelentkeztem a Erasmus+ programra, nem csak a tanulmányaim szempontjából tett hozzám, hanem személyiségem is fejlődött ezáltal.2024/2025-ös tanév második félévét Budapesten töltöttem a Semmelweis egyetemen (SOTE), az Egészségügyi szervező szakon.

Regisztrációs hétre utaztam ki Budapestre, ahol először csak az irodai dolgozókkal ismerkedhettem meg, ahol nagy meglepetésemre avval fogadtak, hogy én vagyok az első diák, aki kiutazott erre a szakra hozzájuk, más szóval ahogy ők fogalmaztak én voltam az első fecske.

Regisztrációs hét után, elkezdődött a szorgalmi időszak, és elérkezett az a nap is, amikor meg kellett ismerkedjek azokkal az emberekkel, akikkel egy teljes félévet eltöltöttem. A második évfolyamosokkal előszőr testnevelés órán találkoztam. Ez a hely, ahova kellett menni teljesen máshol van, mint az egyetem, ezért ez is egy plusz stressz volt, hogy jó helyre megyek-e. Nagyon sokat stresszeltem, azon, hogy hogy fognak fogadni engem, mennyire fogok tudni beilleszkedni, vagy egyáltalán szóba fognak-e állni velem. Aztán mikor megláttam a testnevelés terem előtt egy társaságot, akihez oda mertem menni és bemutatkozni, ők azonnal jókedvvel köszöntöttek, és befogadtak engem és onnan elkezdődődött egy jó barátság kezdete.

Nemcsak a diákok, hanem a tanárok többsége se tudta, hogy bővülni fog a szak egy plusz taggal. Ezért is volt érdekes néhány óra, amikor a tanároknak el kellett mondjam, hogy nem ide valósi vagyok, hanem Erasmus programmal jöttem ki. Ami jól esett, hogy volt néhány tanár, aki mondta, hogyha bármire szükségem van, vagy elakadtam az adott tantárgyba, bátran szóljak nekik, és megpróbálnak segíteni nekem.

A tantárgy felvétel az egy icipicit döcögősen ment, mivel voltak tantárgyak, amik egymással összevannak kötve, és így nekem nem sikerült felvegyem azokat, viszont a tanulmányi ügyintéző, segített, igazából, ha bármilyen problémám volt, fordulhattam hozzá, mert mindig odaadóan segített nekem. Ezt az összekötést úgy kell érteni, hogyha az Alapellátás Informatikai Rendszerek tantárgyból, nincsen meg az átmenő akkor a következő féléven nem veheti fel a diák a Szakellátási Informatikai Rendszereket, és így elmarad egy félévet.

A tanórák, azok tantárgyanként változtak, ami meglepett. Nem volt minden tantárgy egységesen meg tartva, hanem volt olyan tantárgyam, ami háromszor 45 percet tartott, de olyan is volt, ami 3 órás volt, de a tanárok tartottak 10-15 perces szüneteket.

Tanulmányi szempontból úgy érzem, hogy ez a szak sokat tett hozzám. Ami mély víz volt számomra, azok az egészségügyhöz tartozó intézményeknek a rövidítése. Kicsit olyan volt nekem az elején, mint másoknak a kínai nyelv, de aztán idővel ehhez is hozzászoktam. Ami nagyon meglepett engem, hogy itt ezen a szakon majdnem minden tantárgyból kellett valami csoportos feladatot elvégezni és bemutatni. Ezen a szakon sokkal jobban bele láttam az egészségügyi rendszerbe, nem csak elméletileg, hanem gyakorlatilag is. Olyan feladatokat végeztünk, amik tudom, hogy majd fel tudok használni az életbe. A tanult tantárgyak közül majdnem az összesre tudnám azt mondani, hogy a kedvencem volt, de ebből csak kettőt emelnék ki.

Az egyik az Orvosi kódrendszerek. Ez a tantárgy azért tetszett, mert nem azt a szokásos tanulási módszert alkalmazta a tanár, hogy ő magyarázott és mi diákok figyeltünk, hanem már az elejétől kezdve gyakorlatba foglalta mondandóját, és a gyakorlatok által tanultuk meg azt, hogy egy betegséget, hogyan kell osztályozni, azaz BNO kódokat kapni.

Másik kedvenc tantárgyam az a Szakellátási informatikai rendszerek volt. Ennek az alapját megkaptam itt a Sapientián, de ami új volt számomra is, hogy ki próbálhattunk egy kórházi információs rendszeren, hogyan kell betegeket felvenni legyen az járóbeteg vagy akár fekvőbeteg. Igaz, hogy ez a kórházi információs rendszer kicsit elavult volt, és néha nehezen működött viszont, a tanár azt mondta, ha ezt megtanuljuk használni a többi ennél nem különb.

A kiutazásom előtt nagyon sokat stresszeltem, hogy vajon milyen lesz nekem a családom nélkül, a barátaim nélkül, feltalálom-e magam. Nagy meglepetésemre hamar beilleszkedtem, nemcsak a kinti barátaimmal, hanem egyedül is bejártam Budapestet és egyedül megnéztem magamnak azokat a helyeket, amikre kíváncsi voltam. Azonban az is sokat segített, hogy a barátaimmal így vagy úgy, de tudtam velük találkozni a mobilitásom alatt is.

Ez a félév épp olyan gyorsan eltelt, amilyen hosszúnak tűnt a legelején. Az utolsó hét nehéz volt, amikor el kellett búcsúzzak azoktól az emberektől, akikkel összeszoktam, és akikkel eltölthettem egy teljes félévet. Hálás vagyok nekik, hogy ennyire hamar befogadtak, és nem csak az egyetemen belül találkoztunk, hanem az órák között is velem maradtak és együtt tölthettünk egy kis időt.

Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik segíttetettek és mellettem álltak az utazásom előtt és alatt. Nem bántam meg, hogy belevágtam ebbe a nagy utazásba és csak jó emlékekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam. Megmutattam, nem csak másoknak, hanem magamnak is, hogy meg tudok állni a saját lábamon, és hogy amit egyszer eltervezek előbb vagy utóbb véghez viszem.