Lőrincz Csaba

A nyár folyamán az Erasmus+ program keretein belül lehetőségem nyílt a nyári szakmai gyakorlatomat a Phoenix-Mecano cégnél teljesíteni. Az első napon a kötelező munkavédelmi és tűzvédelmi oktatással kezdtünk, utána pedig végigvezettek minket a gyár teljes területén. A cég fő profilja a különféle műszerdobozok gyártása, de emellett a lineáris meghajtók terén is elég sikeresek és ismertek a piacon.

Én abban a csarnokban dolgoztam, ahol a fém műszerdobozokat készítik. Ez a termelési részleg alapvetően négy fő egységre osztható fel: tervezés, CNC megmunkálás, pórszórás (festés) és végszerelés. Engem a pórszóró részlegre osztottak be, ahol leginkább az előszereléssel kapcsolatos feladatokat bízták rám.

A megszokott napi munkám főleg abból állt, hogy a kisebb fém alkatrészeket készítettem elő a festésre. Ez gyakorlatilag két lépést jelentett: ha szükség volt rá, megcsináltam az előszerelést, utána pedig felakasztottam a darabokat a keretekre. A keretes megoldás azért jó, mert így egyszerre sok alkatrészt lehet feltenni a pályára, ami egy automatizált berendezés, és ez viszi be a darabokat a festőgépbe, majd onnan egyenest a kemencébe.

Időnként komolyabb előszerelési munkákat is kaptam. Ilyen volt például a menetek, csavarok és különböző furatok gondos levédése (maszkolása), hogy a festék ne menjen bele oda, ahova nem szabad. Az utolsó héten aztán már többet dolgoztam közvetlenül a pályánál is, ami leginkább a darabok fel- és leakasztásából, illetve a csarnokon belüli hordozásából állt.

Maga a munka nem volt nehéz vagy különleges, inkább a feladatok megszervezése vált érdekessé a hetek folyamán. Egy idő után a szerelési részleg eléggé el volt maradva a feladataival. Emiatt a CNC részleg sem tudott annyit termelni, és mivel mi közvetlenül tőlük kaptuk a munkát, nálunk is folyamatos ingadozások voltak.

Kezdetben még minden rendben ment, és folyamatosan volt mit csinálni. Ekkor még mindenki 1-2 jellemző feladatot végzett rutinszerűen. A harmadik hétre viszont nagy változások történtek: kevesebben lettünk a részlegen, és a saját megszokott munkámból sem volt elég alkatrész. Emiatt elkezdtek össze-vissza küldeni a csarnokban oda, ahol éppen volt valami segíteni való. Az utolsó héten ez még inkább jellemző volt: egy adott ponton folyamatosan ide-oda futkostam a különböző feladatok között, és néha olyan dolgokat is meg kellett csinálnom, amiket korábban sosem kellett.

A munkán kívül a hétköznapokon igazából nem nagyon történt semmi különös. A műszak után mindenki fáradt volt, és mire megjött volna a kedvünk bármit is csinálni, addigra már este lett.

A hétvégéken általában külön és különféle programokat csináltunk. Én például kétszer is voltam rokonoknál a hétvégék folyamán. Egy másik hétvégén elmentem a helyi bolhapiacra, ahol sikerült vennem egy szép órát. Mivel a szállásunkhoz legközelebbi könyvesbolt egy antikvárium volt, oda is többször benéztem. Esténként pedig párszor kisétáltam a városházához, és meghallgattam a nyolc órai harangjátékot.

Összességeben hasznos volt ez a nyári gyakorlat a Phoenix-Mecano cégnél. Jó volt belelátni egy gyár működésébe, megismerni a pórszórás folyamatát, és megtapasztalni azt is, hogyan reagál egy üzem a csúszásokra meg a változó munkamennyiségre. Az Erasmus+ lehetőségért külön hálás vagyok, mert sok jó tapasztalatot adott a jövőre nézve.