Pap András

Amikor jelentkeztem az Erasmus+ szakmai gyakorlatra, leginkább az érdekelt, hogy milyen lesz egy olyan helyen dolgozni, ahol kizárólag elektromos és hibrid autókkal foglalkoznak. Mivel automatizálást tanulok az egyetemen, reméltem, hogy az ott tanultakból valamennyit a gyakorlatban is viszont fogok látni. Persze előre nem igazán tudtam, hogy pontosan mire számítsak, ezért inkább kíváncsian indultam neki az egésznek.

Az utazás szerencsére teljesen rendben ment. Autóval mentem Magyarországra, az út kényelmes volt, és ahhoz képest, hogy elég nagy távolságot kellett megtennem, viszonylag gyorsan odaértem. Gyömrőn az unokatestvéremnél laktam, ami szerintem nagyon sokat számított abban, hogy gyorsan otthon érezzem magam. A lakás nagyon kellemes volt, hűtött volt, és még egy medence is tartozott az udvarhoz. Egy hosszú munkanap után nagyon jól esett egy kicsit kikapcsolódni és a medencében pihenni.

Az első napom főleg ismerkedéssel telt. Megismertem az ott dolgozó embereket, körbevezettek a műhelyben, és megmutatták, hogy nagyjából hogyan zajlik náluk egy munkanap. Már az első napon nagyon pozitív volt a benyomásom, mert mindenki kedves és közvetlen volt velem. Nem éreztem azt, hogy új emberként külön lennék a többiektől, hanem elég hamar sikerült beilleszkednem.

Már az első napokban elkezdhettem figyelni a szakmai munkát is. Az egyik első komolyabb feladat egy hibrid autó akkumulátorának kiszerelése volt. Én akkor még inkább csak figyeltem, közben viszont a szakemberek mindent elmagyaráztak. Nem csak azt mutatták meg, hogy mit kell csinálni, hanem azt is, hogy miért úgy kell csinálni, milyen szerszámot használnak, melyik csavart miért kell meglazítani vagy meghúzni, illetve mire kell odafigyelni. Az akkumulátort ezután egy mérőműszerre kötötték, és néhány óra elteltével meg lehetett állapítani, hogy melyik cellával van probléma. Ezután következett a hibás cella cseréje és az akkumulátor összeszerelése. Már ekkor érdekesnek találtam, hogy egy ilyen összetett munkafolyamatot hogyan lehet lépésről lépésre elvégezni.

A gyakorlat során nagyon sok Volkswagen ID.3 akkumulátorát szedtük le. Ezeket különböző műszerekkel kimértük, megkerestük az esetleges hibákat, majd újra összeraktuk őket. Teslákkal is nagyon sokat foglalkoztunk, többféle modellből is cseréltünk akkumulátorokat. Ezek mellett motorokat is szedtünk szét. Ez számomra különösen érdekes volt, mert a motorokban több olyan alkatrésszel és elektronikai elemmel is találkoztam, amelyeket már az egyetemen tanultam. Meglepő volt számomra, hogy amit korábban csak elméletben ismertem, azt most egy tényleges elektromos vagy hibrid autó motorjában is láthattam. Ilyenkor éreztem igazán, hogy az egyetemen tanult dolgoknak tényleg van gyakorlati haszna.

Mivel a cég kizárólag elektromos és hibrid autókkal foglalkozik, más típusú munkákba is betekintést kaptam ezen a területen belül. Megtanultam például az olaj- és szűrőcserét, és körülbelül egy hét után ezeket már szinte egyedül is meg tudtam csinálni. Autódiagnosztikával is foglalkoztunk, és szoftveres szinten is végeztünk javításokat. Többször volt szükség forrasztásra is, főleg amikor elszakadt vagy megsérült egy kábel. Ezeket a munkákat különösen szerettem, mert az elektronika és a műszaki problémák megoldása közel áll hozzám.

Sokat jelentett az is, hogy az unokatestvérem a cég egyik vezetője. Emiatt nem csak munka közben tudtam kérdezni tőle, hanem munka után is gyakran beszélgettünk szakmai dolgokról. Sokszor én kérdeztem valamit, máskor pedig magától magyarázott olyan dolgokat, amelyekről úgy gondolta, hogy érdekesek lehetnek számomra. Emiatt nem csak az autójavítás gyakorlati részét láttam, hanem valamennyire azt is megtapasztalhattam, hogyan működik egy ilyen cég a háttérben.

Azt érzem, hogy a gyakorlat alatt nem voltak igazán komoly nehézségeim. Ebben viszont nem csak nekem volt szerepem, hanem az ott dolgozó kollégáknak is. Nagyon segítőkészek voltak, és ha valamit nem tudtam, akkor elmagyarázták. Pár nap után már sokkal közvetlenebb kapcsolat alakult ki közöttünk, és egyre természetesebben tudtam velük együtt dolgozni. Szerintem ez nagyon sokat számított abban, hogy jól érezzem magam a munkahelyen.

A műhely hangulata az egyik dolog, ami a legjobban tetszett. Mindenki nagyon értette a saját munkáját, de közben mindenki másban volt jó. Emiatt szinte mindenkitől lehetett valami újat tanulni. Volt, aki egy bizonyos javításban volt nagyon tapasztalt, más pedig egy teljesen más területen tudott nekem újat mutatni. Tetszett az is, hogy a főnökök és a dolgozók között közvetlen kapcsolat volt. Megtapasztalhattam, hogy milyen egy jó és rugalmas főnök–munkás kapcsolat.

A munkán kívül természetesen a szabadidőnket is próbáltuk kihasználni. Többször szerveztünk közös programokat, például Gyömrőn strandolni is voltunk. Budapesten több helyen is jártunk, és különösen tetszett az esti rakpart. Egy hétvégén Pécsre is elutaztunk más rokonaimhoz. Ott több szép helyet is megnéztünk, és a TV-toronyhoz is eljutottunk. Ott nagyon erős szél volt, annyira, hogy szinte rá tudtunk feküdni a szélre, és olyan érzésünk volt, mintha lebegnénk. Ez egy olyan élmény volt, amit biztosan nem fogok egyhamar elfelejteni.

Az első hétvégén a cég is szervezett egy közös programot. A cég telephelyén sütögettünk, zenét hallgattunk és beszélgettünk. Szerintem ez is sokat segített abban, hogy még jobban megismerjük egymást. Nem csak munkatársakként találkoztunk, hanem egy kicsit kötetlenebb környezetben is együtt tudtunk lenni.

Ha negatívumot kellene mondanom, akkor nem igazán tudnék sok mindent felsorolni. Talán néhány ügyfél hozzáállása volt olyan, amin néha meglepődtem. Ebből viszont szintén tanultam valamit, mégpedig azt, hogy mennyire fontos a türelem az ügyfelekkel szemben. Nem mindig könnyű mindenkit megfelelően kezelni, főleg akkor, ha valaki elégedetlen vagy türelmetlen. A cég dolgozói viszont ebben is nagyon profik voltak, és végül általában elégedetten távoztak az ügyfelek.

A hazautazásom már vonattal történt. A végére azért már eléggé meguntam az utazást, de szerencsére ezzel sem volt semmilyen probléma.

Ha visszagondolok erre az egy hónapra, akkor azt mondanám, hogy nagyon megérte belevágni. Sokkal több tapasztalatot szereztem, mint amire előre számítottam. Szakmailag rengeteget tanultam az elektromos és hibrid autókról, az akkumulátorok működéséről és javításáról, a diagnosztikáról, a szoftveres javításokról és az elektronikai munkákról. Különösen jó érzés volt, amikor az egyetemen tanult dolgokat a gyakorlatban is felismertem és alkalmazni tudtam.

Emellett személyesen is sokat adott nekem ez a mobilitás. Új embereket ismertem meg, egy másik országban és egy másik munkahelyi környezetben próbálhattam ki magam, és közben az unokatestvéremmel is sokkal jobban megismertük egymást. Úgy érzem, hogy sikerült bizonyítanom magamnak és a cégnek is, hogy megállom a helyem egy ilyen környezetben. Ennek egyik legjobb visszajelzése az volt, hogy a gyakorlat végén visszavártak, és remélik, hogy a későbbiekben még lesz lehetőségem náluk dolgozni.

Összességében nagyon jó emlékekkel zártam a mobilitást. Nem csak szakmai tapasztalatot szereztem, hanem egy olyan időszakot is magam mögött tudhatok, amelyből sok személyes élményt és új ismeretséget vittem haza. Ha lenne rá lehetőségem, a jövőben szívesen visszamennék, és tovább folytatnám az ott megkezdett szakmai fejlődést.