Demeter Katinka

Hát szia „Csudapest”, hello Person.

Az őszintét megvallva picit furcsa most erről írnom, hisz ezt nem lehet igazán leírni, ezt át kell élni. Tisztán emlékszem arra, amikor első év első napján a felsőbb éves egyetemisták odajöttek hozzám és nagy lelkesedéssel és élményekkel teli meséltek nekem a nyári Erasmus+ mobilitási kalandjaikról és tapasztalataikról. Ámultan hallgattam őket és már akkor elhatároztam, hogy nekem élnem kell ezzel a lehetőséggel egyetemei éveim során. Sajnos erre nem első éven került sor, viszont nem vártam vele sokat hisz másod év februárjában elhatároztam, hogy nekem is meg kell tapasztalnom az Erasmus+ csodálatos lehetőségeit, és jelentkeztem. Szerencsére sikeren megnyertem a pályázatot, és találtam egy olyan céget, amelynél öröm és mosoly volt minden munkanap. 

Na de kezdjük az elején. Izgatottan vártam már azt a bizonyos július 11.-ét, hogy végre utazhassak Budapest felé és elkezdődjön életem egyik legszuperebb, legizgalmasabb nyara. Az utazás hosszas volt viszont csodás, hisz a vonat ablakából megcsodálhattam a gyönyörű tájat, valamint még beszélgető partnerem is akadt, hisz a párom is velem tartott, mert ő is sikeresen megkapta a mobilitási lehetőséget, tehát nem volt nagyon időm unatkozni. Este érkeztünk meg a pályaudvarba és leszállva a vonatról annyira nagyon hihetetlennek tűnt, hogy két hónapot fogok ebben a csodás városban eltölteni. Pillanatok alatt magával rántott a város zsongása és csak annyit mondtam „Csudapest itt vagyok, megérkeztem, hát szia”. Visszatérve a reális világba a sötétedés miatt minél hamarabb a szállásra szerettünk volna érkezni, amit édesapám keresztanyukája biztosított nekem és páromnak a két hónap alatt. 

Hamar eljött az első reggel és vele megkezdődött a nagyvárosi élet. Büszke voltam magamra, hisz egy ismeretlen városban első nap nagyon jól feltaláltam magam és hamar odataláltam a Vígszínház utcába, ahol a Person Magyarország KFt. tárt karokkal várt rám, vagyis nem csak rám, hisz Nagy Rebeka Nóra is ott volt gyakornok, aminek nagyon örültem, hisz tudtam hogy vele nagyon jó lesz dolgozni. Tehát együtt vágtunk bele ebbe a szuper kalandba. Nos igen egy csodálatos és feledhetetlen tapasztalatdús kaland volt az első perctől az utolsóig. 

Szuper családias fogadtatásban volt részünk Rebekával, hisz a Person az nem más, mint egy család és ha belépsz ebbe a csapatba akkor „personautává” válsz te is, ami számomra egy kiváltság volt. Már első perctől éreztem a cégnél azt a pozitivitást és összhangot, amit egyszerűen még nem tapasztalatam elötte máshol.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem izgultam vagy féltem, hogy milyen lesz a fogadtatás, vagy milyenek lesznek a munkatársak, de amint megismerkedtem mindenkivel annyira jó érzés töltött el, hisz mindenki nagyon segítőkész, lelkes és barátságos volt, ami az ottlétem végéig nem is változott. 

Boldogan keltem fel és mentem minden reggel munkába, hisz tudtam, hogy minden nap új feladat, izgalom, és nevetés vár.  Rengeteg feladatot kaptam és azt szerettem, hogy változatos, színes volt, hisz  szinte sosem tudtam, hogy az adott napon épp milyen feladatot kapok, mely kompetenciáimra lesz szükségem. Egyik kedvenc tenderem, amin dolgoztam és kiemelném az a budapesti Lupa Beach-hez köthető hisz a csapattal 2 nap erejéig kitelepültünk a Lupára és onnan dolgoztunk. Persze nem csak dolgoztunk, hanem szórakoztunk is, hisz kipróbálhattunk számos szolgáltatást, amit a strand nyújt a vendégeinek. Egy másik említésre méltó feladat amit nagyon nagy lelkesedéssel és kreativitással végeztem az egy játék volt aminek az volt a neve, hogy Postman. Ez abból állt, hogy az irodában levő konyha falára borítékokat ragasztottunk minden alkalmazott nevével, ez szimbolizálta az adott personauta postaládáját, amelybe egy héten keresztül kedves üzeneteket lehetett írni és bedobni, majd egy hét után levette mindenki a kis borítékot és elolvasgatta a neki szánt szép üzeneteket. Öröm volt látni a társaim és a főnököm arcán a mosolyt. Ez a két hónap segített abban, hogy barátokat, és egy csodás vezetőt ismerjek meg és nem utolsó szempontból kapcsolatok szempontjából is gazdagodtam, hisz olyan értékes embereket ismertem, meg akiket sohasem fogok elfeledni.

Utolsó napomon öröm és hála könnyekkel teli szemekkel vettem búcsút a kis családomtól, és megköszöntem nekik mindent, a rám fordított időt, a vidám pillanatokat, és a sok-sok segítséget és támogatást, amit nap mint nap kaptam. Búcsúzóul egy mondatot kaptam és ez mindennél többet jelentett nekem: „ Jövőre is visszavárunk” ez arról tanúskodott, hogy sikerölt megállnom a helyem ennél a fantasztikus ügynökségnél.

Természetesem ottlétem nem csak a munkáról szolt. Amikor szabadidőm engedte felkerekedtem és turistáskodtam a városban. Csodálatos helyeken jártam, egyszerűen leírni nem tudom mennyire megbabonázott Budapest szépsége, és bája, mert ő számomra olyan volt mint egy csillogó ékszerekkel feldíszített úri hölgy aki minden nap más arcát mutatta. Kultúrából ott sem volt hiány, sőt múzeumok sokasága várt, valamint szórakozás szempontjából is szuper lehetőségeket kínált. 

Őszintén így visszatérve Erdélybe hiányzik a Person, a zsongás, a lüktetés és a villamos csengettyűje és  mindaz amit ez a  csodálatos város adott nekem. 

Budapest, Erasmus+ 2019 nyara a szívembe zártalak örökre és köszönök mindent, hisz általad gazdagabb lettem.

Beszámolómat egy tanáccsal zárnám: Merjetek nagyot álmodni és belevágni új dolgokba, hisz erre ad lehetőséget az Erasmus +. Mindenképpen megéri élni ezzel a fantasztikus lehetőséggel.

2019.12.04.