Varga Tímea Szidónia

A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Erasmus+ hallgatói mobilitás által sikerült végzős 3. éves fordító és tolmács szakos diákként részt vennem ebben a programban. Erre a lehetőségre az egyik szaktársam hívta fel a figyelmem, hiszen mindig is kiszerettem volna próbálni, hogy milyen is lehet ebben a mobilitásban részt venni. 

Szaktársammal nem kellett sokat gondolkodnunk azon, hogy melyik országot és azon belül melyik várost válasszuk, hiszen mindkettőnk számára egyértelmű volt, hogy Budapestre esik a választásunk. 

Kiutazás előtt sikerült minden szükséges papírt leadnunk, céget is sikerült viszonylag rövid időn belül találnunk. Nagyobb nehézséget a szállás jelentette, kiutazás előtt több héten keresztül kerestük, interneten, valamint ismerősökön keresztül is. Végül ismerős segítségével sikerült szaktársammal egy albérletet találnunk.

Kiutazást szüleim segítségével oldottam meg, kivittek, illetve haza is hoztak kocsival. Hatalmas segítség volt ez, hiszen elég sok csomagom volt már kiutazáskor is. 

Munkába állás előtt egy nappal érkeztünk meg Budapestre, ahol már a csomagok lepakolása után rögtön mentünk és megnéztük hogyan is juthatunk el a szállásunkról a munkahelyünkre. Így első nap nem okozott gondot a munkahelyünk megtalálása. Albérletünktől a munkahelyre való eljutás kb. 40 percet, nagy forgalomban pedig egy órát vett igénybe. 

Első nap 9:30-ra mentünk, mivel a főnökünknek tárgyalása volt reggel. Nagyon kedvesen fogadott, már érkezésünkkor adott külön kulcsot nekünk, illetve a riasztó kódját is megadta. Ez nagyon jól esett, hiszen ebből is látszott, hogy már az elején komolyan vett minket illetve, hogy megbízott bennünk. Bemutatta az fordító irodát, ami 4 szobából és két fürdőből állt. Az irodában szaktársamon és rajtam kívül még egy alkalmazott dolgozott. Vele is sikerült rövid időn belül összebarátkoznunk. Rengeteget segített főleg az első napokban, amíg megszoktuk hogyan is működnek a gépek, illetve azon belül a fordító programok. 

Leggyakrabban használt program, amivel első naptól kezdve dolgozunk az a SDL Trados Studio, illetve a Memoq volt. Az utóbbiról az egyetemen is tanultunk, illetve dolgoztunk is rajta, így azon belül a munka már könnyebben ment. Viszont a Trados fordító program már több nehézséget okozott és szükségünk volt jó néhány napra, amíg megszoktuk hogyan is működik, illetve milyen lépéseket alkalmazva végezhetjük gyorsabban a munkát. 

Minden reggel pontban 8-kor elkezdtük a munkát. A főnökkel közösen abban egyeztünk meg, hogy napi 3000 karaktert kell teljesítenünk, ami őszintén szólva nagyon megijesztett az első napokban. Szükségünk volt, hogy legalább egy hét elteljen annak érdekében, hogy megszokjuk ezt a munkatempót. 1-2 hét elteltével viszont már könnyebben kezeltük a munkával kapcsolatos akadályokat. Mint már említettem rengeteget segített a munkatársunk is, hiszen ha bármiben is elakadtunk, akkor ő kész volt segíteni. Legtöbbször a fordításokat magyarról angolra kellett fordítanom, viszont természetesen kaptam néhány magyar anyagot is, amit angolra kellett fordítanom.

A munkaprogramunk reggel 8-tól délután 17 óráig tartott, viszont sokszor előfordult, hogyan 18 vagy akár 19 óráig dolgoztunk.  

Minden reggel a főnökünk elküldte, hogy aznap milyen fordításokkal kell dolgoznunk. Ezek terjedelme változó volt. Általában egy nap 4-5 fordításom volt, olykor több rövidebb anyagot kaptam, máskor pedig egy vagy két hosszabb dokumentumot fordítottam egy nap leforgása alatt. Kaptam olyan fordítást, aminek meg volt szabva a leadási határideje, viszont a legtöbb esetben nem volt ez meghatározva. A dokumentumokat mindig fontossági sorrendbe kaptuk összeállítva. Az első pár anyagot mindig délelőtt kellett leadnunk a maradékot pedig munka végére. 

Gyakran előfordult, hogy munka közben érkezett be fontos lefordítandó anyag, ilyenkor az új dokumentumot vettem előre és azt fordítottam le, majd ha az kész volt folytattam a már elkezdett anyagot tovább fordítanom. 

 Dolgoztam online fordításokon is, amelyek során kaptam egy felhasználó nevet, illetve kódot, amivel betudtam lépni az adott oldalra. Miután egy adott fordítással elkészültem mindig jeleztem a főnöknek, hogy elkészültem és továbbíthatja a fordítást a lektornak átnézésre. 

Előfordult, hogy egy héten beérkezett egy rendkívül fontos fordítás, aminek terjedelme nagy volt, így szaktársammal ketten kellett dolgoznunk rajta. Ilyenkor általában 2-3 napunk volt rá, hogy ketten befejezzük. Ugyan azon programon keresztül dolgoztunk mindketten, viszont felosztottuk, hogy ki melyik részt fordítja. Így, amikor mindketten elkészültünk a saját részünkkel, akkor jeleztük egymásnak és összeraktuk a két elkészült fordítást szinten a program segítségével, amin belül dolgoztunk. Ilyen esetben természetesen sokat kellett egymással egyeztetnünk és kommunikálnunk, hiszen egy dokumentumot fordítottunk és ezen belül gyakran ismétlődtek a szakszavak, így vigyáznunk kellett, hogy mindketten ugyan úgy értelmezzük a hasonló részeket, illetve szavakat. 

Összegezve, rendkívül színes, élményekben gazdag két hónap áll mögöttem. A mobilitásnak köszönhetően úgy érzem, hogy rengeteget fejlődtem a szakmámban, hiszen nem csak a szókincsem gazdagodott, hanem különböző technikákat is sikerült elsajátítanom, amik segítségével már gyorsabban és hatékonyabban megy a fordítás. Ez a két hónap megtanított arra is, hogy nincs olyan, hogy lehetetlen. Habár sokszor éreztem úgy, hogy ez nekem túl sok, nekem ez nem fog menni, viszont mégsem adtam fel még a legnehezebb helyzetekben sem. Ezt pedig annak köszönhetem, hogy láttam a munkatársaim is hasonló helyzetekkel néznek szembe, mégsem adják fel, hanem addig próbálkoznak, amíg sikerül. Ennek a mobilitásnak köszönhetően rádöbbentem arra, hogy mennyire fontos nyitni új emberek, mint új lehetőségek irányában. Olykor fél az ember az újtól, viszont ahogy megízleli azt, rögtön rájön, hogy ez egy hatalmas lehetőség, hatalmas kapu lehet egy új kezdethez.

2019.12.04.