Nagy Rebeka Nóra

Ismételten Nagy Rebeka Nóra vagyok, idén végeztem kommunikáció és közkapcsolatok alapszakon. Hoppá, újdonság! Tavaly ilyenkor aggódtam az utolsó évem miatt, és lélekben készültem a rám váró nehézségekre. Jelentem, sikeresen vettem minden akadályt és nagyon boldog vagyok, hogy a diplomások táborát erősítem! Ezennel ünnepélyesen kijelenthetem, hogy ez lesz az utolsó beszámolóm, de csak azt tudom megígérni, hogy ez sem lesz rövid. 

Sajnos nem vagyok már mai csirke – már úgy amúgy sem –, így van néhány Erasmus+ mobilitás a hátam mögött. Mielőtt azonban az életem utóbbi pár hónapjába bizalmasan beavatnálak, a jelentős éveimet átívelő utazásom előzményei itt olvashatók:

• 2017/2018-as tanév tanulmányi mobilitása: https://ms.sapientia.ro/hu/erasmus-beszamolok/tanulmanyi-mobilitas-2017/2018-as-tanev/nagy-rebeka-nora

• 2018-as nyár szakmai gyakorlata: https://ms.sapientia.ro/hu/erasmus-beszamolok/szakmai-gyakorlat-mobilitas-2018-nyara/nagy-rebeka-nora

*Nagyon sokan kérdeztétek, hogy milyen volt a szakmai gyakorlatom (soha - senki), ezért most elmesélem!*

Minden akkor kezdődött, amikor a kommunikáció és közkapcsolatok szak idén hatodik alkalommal rendezte meg a PontKom – kommunikációs konferenciát, amelyet március 28-29-én tartottunk meg. A szervezés tekintetében több pozíciót is betöltöttem, de a legjelentősebb szerepet programfelelősként tudtam a magaménak. Célom volt, hogy egy valós konferencia szintjére emelkedjen a rendezvény, ezért igyekeztem valami újat, frisset, aktuálisat és izgalmasat belevinni a rendezvénybe. Úgy véltem, hogy leginkább az előadók személyisége tudná igazán magasra emelni a szintet, ezért a szakma különböző területeiről hívtam meg őket, főként Magyarországról. A közösségi médiának köszönhetően megismerhettem azokat a szereplőket, akikkel együtt tudtam dolgozni. Így találkoztam Hampuk Richárddal is, aki a Person Group alapító-ügyvezetője. Mindig érdekelt, hogy milyen lehet egy ügynökségnél az élet. Az órákon számomra a kampányok és a kommunikációs stratégiák összeállítása és alkalmazása nem volt éppen gördülékeny…ezért született meg az ötlet bennem, hogy egy kommunikációs ügynökség a gyakorlatban jól helyre tesz majd. Február végén volt telefonos állásinterjúm Richárddal, márciusban pedig sosem felejtem a szavait, amit a konferencia végén a búcsúzáskor mondott: „Szeretnénk, ha nálunk dolgoznál, sok szeretettel várunk a nyáron!”

Innen már egyenes út vezetetett, Budapestre! 

Én minden nap vonattal közlekedtem, ami 100 km oda, és 100 km vissza utat jelentett számomra. Őszintén, a másfél óra utazás a végére már nagyon sokat kivett belőlem, de próbáltam mindig változatosan élni meg minden napot. Az iroda nagyon jó elhelyezkedéssel rendelkezik, így mindig a kedvem szerint választottam útvonalat. Reggelente általában a Parlament előtt sétáltam el, de gyakori volt, hogy a Margit-hídon, a Duna fölött ért a nap felkelő sugara. Ezt mindig csak megkoronázta a szép Vígszínház látványa. Közel volt a Nyugati pályaudvar is, ami a későbbiekben sok baráti találkozás színhelye volt. Mielőtt kiutaztam megtudtam, hogy nem leszek egyedül, aminek nagyon örültem. Katinkával az ismeretlen helyen hamar megtaláltuk a közös hangot és mindig számíthattunk egymásra. A munkatársainknak köszönhetően pedig hamar felfedeztük a környéket és könnyen el tudtuk dönteni, hogy a Szerájba, a Norbiba vagy a Pipibe menjünk ebédért. Természetesen nemcsak ennyi volt az ő szerepük az életünkben! Szerencsére volt munka bőven, amibe örültünk, hogy minket is belevontak. Hiszen ezért mentünk oda! 

Az elején volt egy kis szárnypróbálgatás, hogy ki-miben teljesít kiemelkedően, milyen minőségű és mennyiségű feladatot tud elvégezni, de ezek hamar a helyükre kerültek. Katinka leginkább ügynökségi oldalról segített a social media feladatokban, én pedig a cégcsoport másik részénél tevékenykedtem, ahol élményfestő eseményeket kellett szervezni és lebonyolítani. Később mindketten a tenderhelyzetben lévő partnerek stratégiai kommunikációjának kialakításában vettünk részt: felméréseket és kutatásokat végeztünk. Miután Katinka szerződése lejárt, én még maradtam két hónapot, és segítettem az ügyfelek közösségi média kampányainak tartalomgyártásában is. A kedvenc kreatív feladatom az volt, amikor használhattam a rádióban megszerzett tudásomat és egy induló podcast szerkesztő asszisztense lehettem. Hihetetlen embereket és életutakat, szakmai háttereket, és éles gondolkodásokat ismerhettem meg pár hónap alatt, amiért rendkívül hálás vagyok. Egyesével most itt nem is lenne annyi karakter, hogy köszönetet mondjak – ezt megtették helyettem a személyre szóló karácsonyi üdvözlőkártyáim, amelyeket a szomorú búcsúzáskor hagytam hátra. Hálás vagyok még azért, mert mindig ingyen volt a kávé, azért mert a Világgazdaság első lapszámát elolvashattam, és azért is, mert a kanapén elnyújtózva, kényelmesen is dolgozhattam. Most már tudom, hogy milyen egy ügynökségnél a munka! 

Aztán hol voltam, hol nem voltam?!

A kedvenc munkahelyi kalandom – ahogyan Katinkának is – a strand office kitelepülés volt a Lupa Beachen. A két napban nagyon sok élmény ért minket: hajókáztunk, kipróbáltuk a SUP-ot, és rengeteg fotó készült rólunk. Én balatoni leány vagyok, de a Lupa, az Lupa! 

Természetesen próbáltam az idei nyarat is felejthetetlenné tenni további élményekkel is, amelyek nemcsak a munkához kötődnek. Idén a Red Bull Air Race világbajnokság a Balaton partjára költözött, így Zamárdiban részese lehettem a magyar futamnak. Később Kecskemétre voltam hivatalos egy régi jó barátom esküvőjére. Korábban nem töltöttem huzamosabb időt a városban, de nagyon megtetszett a polgári stílusú házak sokasága és a zöldövezet, amely körülveszi. Mindezeket pedig csak fokozta az ottani rendkívül finom halászlé – de tényleg!

Amit a legjobban imádtam, az a baráti társaságommal előre megszervezett kirándulás volt, Orfűre. Ez a hely finoman szólva is a nyugalom kincsesládája. Dimbes-dombos gyönyörű táj, körbe mindenhol erdő, tiszta levegő és nem utolsó sorban kedves, közvetlen emberek mindenhol. Minden napra tartogattunk valami programot. Elmentünk a híres-neves mecseki mediterrániába, Pécsre. Ott sétáltunk a belvárosban, láttam az egyik kedvenc művészem – Gross Arnold – galériáját, és voltunk a Pécsi Tv-toronyban is. A főnököm ajánlására ellátogattunk az Abaligeti-barlangba, ami nyáron kellemesen hűvös volt. A kirándulást pedig a Balázs-hegyi kilátónál zártuk egy egyszerű reggeli piknikkel. Egy hétre rá meglátogatott immáron volt szaktársam, akivel barangoltunk kicsit a Káli-medence egy részén, voltunk a Zánka feletti Hegyestűn, majd néhány Balaton-parti települést is szemügyre vettünk: Tihany, Balatonalmádi, Siófok. Voltunk a királyok (Székesfehérvár) és a királynők (Veszprém) városában is. Azt hiszem a fél ország bejárásával egyébként sikerült felejthetetlenné tenni ezt a nyarat! 

„Maradj otthon, nézzél tévét” (Kispál és a Borz) 

NE! Mozdulj ki a négy fal közül, és lépd át a határokat! Szakmai fejlődésben és élményekben is részed lehet. Ha eddig gondolkodtál rajta, most ne habozz! Jelentkezz te is, mert a helyet már nem tudom elvenni előled! 

Szokásomhoz hűen, szeretném utoljára megköszönni mindenkinek, akik mellettem, illetve mögöttem álltak, hogy az utolsó mobilitásom is várakozáson felül teljesíthessen:

• Keresztes Zsófinak, mert te vagy az én ászom, aki minden helyzetben ott van nekem.

• Hampuk Richárdnak, és a Personautáknak, hogy befogadtak és segítették kiterjeszteni a szakmai tudásomat.

• Szabadi Szidóniának, aki segít lezárni az utolsó mobilitásomat. 

• Sapientia, neked! 

2019.12.04.