Fábián Renáta

Fábián Renáta vagyok informatika szakos diák  és az Erasmus+ mobilitási programnak hála a nyarat Magyarország fővárosában, Budapesten töltöttem, ahol tanulthattam és nyaralhattam egyben. Az Erasmus+ mobilitás által nyújtott lehetőségnek köszönhetően nagyon sok tapasztalatot szereztem és élményekkel lettem gazdagabb. Ebből szeretnék pár érdekesebb momentumot elmesélni.

Kezdjük is az elején: egyik barátnőm példájából merítve mindig külföldre vágytam én is tanulni, de a kevés önbizalom és a honvágy gondolata felülmulta ezt a vágyat így lemondtam erről és itthon tanultam tovább. Másodév közepén az Erasmus+ beszámolókat hallgatva elhatároztam magam, belevágok egy nagy kalandba: külföldre utazom. Csupán 60 nap, nem is olyan hosszú idő, melyet tanulással és új dolgok megismerésével tölthetek. Kevés töprengés után, leadtam a pályázatot, elfogadták, így nem volt vissza, út menni kell, de hova? Megkezdődtek az e-mail küldések, egy hónap eltelte után még mindig nem találtunk céget, de feladni nem akartuk. Egyik tanárunk által kapcsolatot teremtettünk az Óbudai Egyetemmel, akik fogadtak is minket a papírmunka sikerült, nem volt más hátra, csupán az utazás.

A mobilitásom 01.07.2019-tól 30.08.2019-ig tartott. Június 30-án utaztunk ki társaimmal, busszal. A pakolási előkészületeket már napokkal előtte elkezdtem, mivel csak 20 kg csomagot vihettem, 2 hónap nem sok idő, de mégis kell pár dolog, ami nélkülözhetetlen.  

A kiutazás napja eljött, izgatottan ültem buszra társaimmal és elkezdődött a nagy nyári kaland távol a családtól, barátoktól. Egy hosszú kimerítő út után hajnalban érkeztünk meg, első dolgunk volt, hogy Budapest bérletet vásároljunk és elindultunk a leendő szállasunk felé. Csakhamar rájöttünk a szállas, amit lebeszéltünk nem megfelelő, drága volt és borzalmasan lepukkant, így hát meghátráltunk. Csalódottan lakást foglaltunk és három napot ott töltőtűnk, míg be nem költözhetünk az Eötvös József kollégiumba, ahol az egész nyarat töltöttük. A kollégium a Móricz Zsigmond körtértöl nem messze, közel 3 percre található. Minden közlekedési eszköz, rendelkezésre állt innen, és gyorsan eljutottunk bárhova. Az elején egyáltalán nem voltam tisztában a közlekedés módjával, nem ismertem a várost. Nagy félelmem volt, hogy valahol eltévedek emiatt az elején még együtt mentünk mindenhova, de egy kis idő elteltével és a Google Térkép segítségével könnyedén eljutottam egyedül is bárhova. Egyre jobban kezdte elnyerni a tetszésemet a város.

A kollégiumi szobánk a harmadik emeleten volt, lépcsök sokaságát kellet meg mászni minden nap, többször is, mivel a kollégium egy dombon helyezkedett el. 50 lépcső vezettet a kollégiumig majd fel a harmadikra. Jó kis edzésnek számított. A szobák 3 személyesek voltak, külön volt lány és fiú szárny. Furcsa volt számomra a kollégiumi élet, ezért kelet egy kis idő, amíg megszoktam az együtt élest sok más emberrel, és azt hogy néha csak hidegvíz folyik a csapból. Érdekes tapasztalat volt, sok embert meg ismertem és megtanultam a kollégiumi szabályt: mindenki köszön mindenkinek.

Mindeközben megkezdődött az első napunk az egyetemen, ahol körbe vezettek, meg nézhettük a laborokat bemutatták a robotika kar robotjait és a nagy precizitású sebészeti operálásra alkalmas robotot, melyet irányíthattam is. A fogadtatás kedves volt könnyen ment a beléptető rendszerbe való beregisztrálás is. Egy konferenciára hívtak meg az első héten, ez  3 napig tartott érdekes előadásokat hallgattunk meg, volt szerencsénk argentin professzorok előadását is meghallgatni, e mellett friss kávét és süteményt kínáltak.

A feladatunkat megkaptuk kezdődött a munka. Egy projektet készítettünk, sokat tanultam és a végeredmény sem lett rossz. Jó érzéssel töltött el, hogy az egyetemen tanultakból is felhasználtam az alaptudásomat és tanulhattam új dolgokat is. Megismertük egy másik egyetem rendszerét, érdekes volt. Nagyon szervezettek, kommunikatívak, segítőkészek. Bármilyen kérdésünkre válaszoltak. A papír munka is könnyen ment.

A koordinátorunk kirándulni is elvitt minket, egyik napra túrát szervezett nekünk, velünk tartott és meg mutatta Budapest nem is lapos. Egy kilátó helyre vitt el bennünket, egy erdőn vitt fel az út, amikor fel értünk csodás látvány tárult a szemünk elé. Nagyon szép város minden bizonnyal.

Meglátogattuk Budapest nevezetességeit, jártunk a Margit-szigeten napközben és este is, a zenélő szökőkút mindig szép, a budai várat is többször meglátogattuk, voltunk a Gellért hegyen, Deák téren, ez joggal mondható a fiatalok találkozási helyének, mindig tele volt, nagyon tetszett, hogy az emberek bátran leültek a fűbe és órákon át tudtak beszélgetni igy. A hidakon is végig sétáltunk, számomra a legszebb a lánchíd, csodaszép a parlament és a bazilika is. E mellet meglátogattuk a Csodák Palotáját, de az állatkertet is.

Hétvégenként strandra jártunk, egyik hétvégén a velencei tóhoz mentünk, de több strandon is voltunk Budapesten. Az idő csodás volt, voltak napok, amikor már-már kánikula volt. De nagyon gyorsan telt az idő.

A legszebb élményeim közé sorolhatom az augusztus 20.-ai ünnepi tűzijáték. Aznap reggel légi parádéval kezdtük a napot, ki vonultunk a parlament elé és onnan néztük, nagyon szép volt az óriási gépeket testközelből látni. A tűzijáték elött Bagossy koncerten voltunk, a koncert utam felmentünk a budai várba, nagy volt az izgalom hisz élőben ilyet még sosem lattam, de nem nagyobb, mint a tömeg, aki hozzám hasonlóan nagy izgalommal várta ezt a szép eseményt. Csodaszép volt 30 percnyi fény szebbnél szebb formák minták, mindezt lábujjhegyen néztem a nagy tömegben, mint egy kisgyerek.

Sajnos ez után már nagyon hamar eljött 30.-a búcsúztunk az egyetemtől, a varostól, de egyrészt öröm is volt hisz várt otthon a családom. A haza utam autóval történt értem jöttek, nagy megkönnyebbülés volt, hogy a nagy bőröndömet nem kellet hurcolni.

Hiányozni fog a város, a magyar feliratok, a zökkenőmentes közlekedés, a sok lehetőség, de tudom, hogy még megyek.

2019.12.04.