Szabó Gergely Lóránd

Újra alkalmam nyílt részt vennem ebben a remek programban immáron lediplomázott hallgató ként. Az Erasmus+ 2019-es évi szakmai gyakorlata sokban hasonlított a tavalyihoz, viszont újra megadta azt a lehetőséget, hogy az előző évi, szintén a program keretén belül tartó időszakban, ugyan annál a cégnél, a Garden Fasorfenntartó Kft.-nél dolgozhattam, fejlődhettem. Ami ennél is fontosabb, hogy ugyanerre a lehetőségre biztosított alapot öt másik csoporttársamnak is, akikkel együtt indultunk neki ennek a nyárnak. 

A munkavégzéssel, meg a munkakörökkel tisztában voltam, tudtam, hogy mit fog kelleni dolgoznom, ennek ellenére ugyanazzal a lendülettel álltam neki a munkához, mint előtte, mert tudtam azt, hogy most már egy kis ismétlés után következhet már nemcsak a tanulás, hanem a tapasztalás és felelősségteljes munkavégzés. Ez az első hónapban így is volt, keveset műszeres vizsgálatokat végeztem a Fakopp nevű eszközzel, amellyel a Bakáts teret körbeölelő ostorfák, illetve idős platánok némelyének állapotát mértük fel, azok odvasságának, vesélyességének mértékét. Egy, a tavaly még nem itt dolgozó kolegával ugortunk neki a fák felmérésének, amelyek amiatt voltak megrendelve mind egy szálig, mert egy előző nagyobb viharban, egyik parkoló melletti platánt kicsavart a szél és szerencsére nem történt nagy kár, de elég ok volt arra, hogy ennek apropójára az összes fát felmérjék, majd ápolják. Rendkívül jó eszmecseréket folytattunk Péterrel, aki más szemszögből közelített meg dolgokat a műszer kapcsán, ezért a már ismert információkhoz sikerült újakat, aktuálisakat csatolnom. Aznap 12 fát vizsgáltunk, rá egy hétre ugyancsak mi, a fiatal csapat el is végeztük a szükséges metszési munkálatokat egy meghosszabbítható motoros fűrésszel, illetve magassági ágvágóval.

 Ami emellett szintén egy érdekes, számomra új faápolási gyakorlat volt, az az Arbotape-nek nevezett kéregseb kezelés volt, amelyet többször alkalmam volt elvégezni. E két munkakör mellett (meg a néhai faaprítékoló gépnél dolgozás és öntözés mellett) dominált a kosaras kocsiról való faápolás, fa(sor)fenntartás. Ez volt az elsődleges fő célom, hogy ennek a munkafolyamatnak a megtanulását minél jobban elsajátítsam: a kosaras kocsi irányítását (pl. megfelelően és legrövidebb idő alatt az adott levágandó gallyhoz vinni a kosarat), meg a kosárban, láncfűrésszel való munkavégzést (gallyazás, ifjítás, kivágás, illetve megtapasztalhattam, hogy milyen egy Fakoppal felmért és szakvéleményezett fa koronacsökkentése 10-20% százalékkal, amiatt, hogy a fa teljesen biztonságos legyen, idős kora ellenére), amely úgy a helyes vágások, mint a mellettünk kosárban lévő társunkra való figyelmet magába foglalja (adott esetben akár 20-30 méteren).  

Műszeres vizsgálatok témakörén belül, szintén egy újdonság volt, a már régóta áhítozott dinamikus gyökérvizsgáló használata, annak működősének és működési elveinek a megtapasztalása. Egy, a Budai Arborétum épülete melletti, kb. tíz méter magas nyárfa állapotát kellett megmérnünk a gyökérre való tekintettel, amely méréseket Ócsvári Gábor végezte el, mi pedig asszisztáltunk. Utólag kiderült, hogy nem ez lesz a legizgalmasabb gyökérvizsgálat, mert ehhez egy elég intenzív legalább 30 km/órás szél lenne szükséges, amely úgymond jól megmozgatja fát és akkor jól leolvasható az eredmény, viszont ez esetben, tudni való volt, hogy nem fog történni semmi. Ennek ellenére a műszer tornyának felállítása, amelyen a szélmérő volt felhelyezve, meg maga a műszernek a fára való feltelepítésének megtapasztalása egy hasznos élmény volt. Főleg, hogy abban a gyönyörű arborétumban egy tanulmányi körutat tartott nekünk kolegánk, Markovics István, aki már több ápolást vezetett itt. Mutatott odukezeléseket, korona megerősítéseket, cobrázást, odvas törzs menetes szárral való megerősítéseket, meg egyéb kosaras kocsival való munkálatokat. Érdemes megemlíteni természetesen a fajokról való beszélgetéseket, faápolás szempontjából, mert az arborétum köztudottan igen gazdag jellegzetes, nem csak őshonos, hanem igen különös fafajairól.

Fő munkakör volt az emelődarus kosaras kocsis faápolás. Egyik tapasztalt favágóval dolgoztam együtt már augusztus végétől, egy maximálisan harminc méterre kinyúló emelődarus-kosaras kocsiban. Nagyon gyorsan felfrissültek a munkavégzés mozzanatai és pár hét után, már eljött az a szerencsés helyzet, hogy három napot együtt, a csoporttársaimmal dolgozhattam egy munkaponton, vagyis egyikünk irányította a kosarat, másik pedig metszette, alakította a fát. Ezek a napok rendkívül gyorsan elteltek és a munka is rendjén el lett végezve.

A terepen való, gyakorlati oktatás mellett szerencsénk volt ismét tanoncai lennünk egykori tanárunk, illetve itt a cégnél főnökünk, elméleti és aprólékos láncfűrész kezelői, karbantartási gyakorlatias oktatása keretén belül. Majd egyik nap szerencsénk volt vele együtt terepen is dolgoznunk, egy amolyan vizsgaszerű alkalomkór, amikor ő is feljött a kosárba és mutatta, illetve ellenőrizte, hogy hogyan dolgozunk együtt, meg külön is.

Ezek a lehetőségek felé adott nekem zöld utat az Erasmus+, ahol nem csak egy Budapesti nyarat, némi gyakorlati tapasztalást kaphattam, hanem alkalmam nyílt arra, hogy a csoporttársaimmal dolgozhassak, remek emberekkel ismerkedjek meg, egy fantasztikus szakmába láthassak bele és tapasztalhassak, mindezek mellet pedig egy munkahelyet is magamévá tudhatok, ahol a jövőben a terveimet biztos alapon gondolhatom tovább, illetve egy olyan cégnél dolgozhatok, ahol biztosan megtanulhatom a faápolást, a fák óvását és az általuk élhetőbb környezet megtartásának mikéntjét.

2019.12.04.