Mészáros Adél

A szakmai gyakorlatomat az Erasmus+ szakmai mobilitás programnak köszönhetően Budapesten, a Thyssenkrupp Presta cégnél teljesítettem. A cég egy világviszonylatban ismert cég, amely autógyáraknak fejleszt kormányrendszereket. A budapesti telephelyen megközelítőleg 800-an végeztünk szellemi munkát, én egy belső weboldal fejlesztésével foglalkoztam.

Kiutazásomat követően volt néhány szabad napom, a munka kezdete előtt, ami alatt sikerült elintézni a maradék adminisztratív dolgokat, illetve megcsodálni a város legismertebb helyeit. Budapest egy csodálatos város, melynek építészete igazán lenyűgöző és ámulatba ejtő, igazán szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egy igazi baráti társasággal utaztunk ki az Erasmus program keretében. Az első napokban összeírtunk egy listát Budapest híres és kevésbé híres látványosságaival, ahová a nyári két hónapban el szerettünk volna jutni. A terv az volt, hogy minden hétköznap munka után meglátogatjuk a városon belüli dolgokat, hétvégén meg a távolabbi helyeket nézzük meg és ezt többnyire sikerült is megvalósítani.

Első munkanapomon a HR osztály fogadott, ahol elmondták, hogy mivel foglalkozik és hogyan épül fel a cég, valamint, hogy más országokban városokban milyen munkakörök vannak és mi is kaptunk egy kis tájékoztatót a feladatkörünkről. Ezt követően bemutattak a csoportvezetőnek, aki körbevezetett az irodában és bemutatta, hogy hová kell fordulnom különböző problémákkal, hol található az ebédlő, kávézó, amit majd nap mint nap fogunk használni. A helyszínek bemutatását a mi kis irodánk és a belső rendszer ismertetése követte, egy öt személyes kis csoportban kellett dolgoznom, ahol PHP nyelven, Laravel keretrendszerben fejlesztettünk egy belső weboldalt.

Az első napokban a kódolási környezetet kellett installálni a céges laptopra, illetve volt egy lista, ami tartalmazta azokat az oktatóvideókat, amiket a munkaköröm jobb ismeretéhez el kellett végezni. Az oktatóvideók szakmai, tűzvédelmi és biztonsági szempontból voltak fontosak, minden videót egy teszt kitöltése követett, aminek sikeressége után tekintették teljesítettnek a kurzust. Az első napokban ezeket sikeresen teljesítettem, majd tartottunk a két csoportvezetőmmel egy meetinget, ahol összefoglalták, hogy mi is lenne a feladatom az elkövetkező két hónapban. 

Egy új modult hoztunk létre a cég belső weboldalán, ahol a cég projektjeit tudják követni a konfigosok, valamint a megrendelő autógyáraknál dolgozó tervező mérnökök. Első lépésben egy osztálydiagrammot kellett készítsek, ami azt segítette elő, hogy jobban átlássam a rám bízott feladatot és magát a céges projektet, illetve a workproduct rendszert, ezt a diagramot egy számomra új környezetben kellett implementálni, a PlantUML-ben. Ez után egy újabb meetingünk volt, ahol már az egyik kollégámat is bevonták a feladatba, a következő lépésben az adatbázist kellett megtervezzük. Ez érdekes és interaktív feladat volt, itt mindenkinek volt ötlete, hogy hogyan kellene megvalósítani és annak érvényesítése miatt egy kisebb szakmai vita alakult ki, amit mindenki pozitívan és tanulságosan zárt, miután sikerült az adatbázis tervét megalkotni, ezt implementáltuk. Az adatbázis létrehozásánál számomra egy részben új folyamatot tanultam meg, migrációs fájlokkal hoztuk létre az adatbázist, illetve a modelleket. A továbbiakban már volt egy alap, amivel tudtunk dolgozni, úgy hogy jöhettek a látványtervek. A megrendelő elmondása alapján nekem kellett megtervezni a weboldal UI designját az InkSpace program használatával. Mielőtt nekifogtam volna, a frontend-el dolgozó munkatárs elmondta, hogy mit javasol, illetve mire érdemes odafigyelni egy ilyen látványterv tervezésekor. Számomra talán ez a feladat volt az egyik legnehezebb rész, mert túlságosan művészi feladatnak véltem az én képességeimhez, viszont amikor elkészültem velük, akkor meg voltak elégedve vele és ez egy igazán jó és sikerérzés volt számomra. Már tudtuk, hogy hogyan kell kinézzen a weboldal, valamint azt is tudtuk, hogy a megrendelőnek tetszik és megfelel az elvárásainak, szóval nekiláthattam az implementálásnak. Első lépésben csak a mocks-ot hoztam létre, majd az ezt követő meeting után nekilátunk a csapat másik két tagjával, a weboldal backend részének az implementálásához. A gyakorlatom végére elég szépen összeállt a weboldalnak az új modulja és elmondhatom, hogy sokat tanultam szakmailag ez alatt a két hónap alatt.

A cég szociális élete is nagyon pörgős volt, nem csak szakmailag sikerült megismerni az embereket. A megérkezésemet követő héten volt egy teambuilding, amikor az osztályunkkal (kb 20 személy) elmentünk egy lasertag versenyre; ott jól éreztem magam és sikerült azokat az embereket is megismerni, akik nem az én irodámban dolgoztak, viszont az én osztályomban voltak. Az összerázót követő napon jó érzés volt, hogy az emberek sokkal közvetlenebbül viszonyultak és már név szerint tudtuk szólítani egymást. A másik említésre méltó szociális dolog az a mindennapi ebéd volt. Az irodánk legfelső emeletén volt az ebédlőnk, ahová az osztály többnyire egyszerre ment fel étkezni, az ebéd alatt pedig jó hangulatú, humoros beszélgetések voltak. 

Az irodámban, vagyis a PHPs csapatban napközben is felszabadult volt a hangulat, mindenki mindenkinek szívesen segített, ha bármiben elakadtunk, valamint egy a fejemben lévő sztereotípiát is leromboltak a kollégák, miszerint mindenki egy kis fülessel a fülében fog kódolni egész nap, viszont ez a mi irodánkra nem volt jellemző és ez számomra egy igazán pozitív volt. 

Minden nap 11-kor volt egy daily-standup, ekkor megérkezett a két osztályvezető és volt három kérdés, amire kellett válaszolni: Mivel dolgoztam tegnap? Mivel fogok ma dolgozni?, Van olyan rész amiben úgy érzem, hogy segítségre lenne szükségem a feladatban?

Ez egy olyan szakmai beszélgetés volt, amikor megtudhattuk, hogy az a kolléga, akivel épp nem egy modulon dolgozunk, mivel foglalkozik, illetve tanultunk is, mert ha valakinek sikerült egy nagyobb problémát megoldani, akkor azt elmesélte, hogy hogyan.

Az utolsó előtti munkanapomon volt egy végső kiértékelő beszélgetésem a két csoportvezetőmmel. Megbeszéltük, hogy kinek milyen tapasztalat volt ez a két hónap. Számomra pozitív volt, mint szakmai, mint szociális szempontból. A csoportvezetők is elégedettek voltak a teljesítményemmel és elmondásuk szerint a vártnál jobban haladtunk a modullal. Búcsúzásukkor mondták, hogy a tanulmányaim befejezése után szívesen várnak vissza, mint munkatárs.

A munka mellett természetesen a város szép helyeinek felfedezésére is sikerült elég időt szakítani és igyekeztünk a hely sajátosságait is kipróbálni, mint például az evezés. Ez alatt a kis idő alatt egy-két hely igazán belopta magát a szívembe. A Margit-sziget, ahol a zenélő szökőkút műsora odacsalogatta a környéken levő összes turistát, a szín, víz, fények és zene játékával. A Kopaszi-gát, ami egy olyan csendes kis helyet jelentett számomra, ahová el lehet vonulni a nagyvárosi zaj elől. A Római part igazán sok interaktív lehetőséget nyújtott, oda jártunk strandolni és ott tanultunk meg evezni kajakkal és kenuval. A Velencei-tó a hétvégi kedvenc helyeink között volt, mert úgy érezhettük magunkat, mint a tengerparton. A város a művészetek hétköznapi jelenléte miatt lopta be a szívembe magát igazán, az utcazene, a festővászonként használt tömbházak és a miniszobrok, mind-mind szerethetővé varázsolják a várost. A kedvenc városi túrám a Kolodko Art miniszobrainak a felfedezése volt.

Igazán hálás vagyok, hogy részese lehettem az Erasmus programnak és megélhettem életem egyik legszebb és legmozgalmasabb nyarát. Köszönöm a lehetőséget.

2019.12.04.