Balázs-Kercsó Győző-Zoltán

Az Erasmus+ pályázati program iránti vágyam már évekkel ezelőtt megszületett, amikor először hallottam róla barátaimtól és ismerőseimtől, akik már részt vettek ilyen típusú tevékenységekben. Az ő történeteik hallatán éreztem, hogy ez nem csupán egy szakmai lehetőség, hanem egy kaland is, amely alapjaiban változtatja meg az ember világról alkotott képét. Ahogy hallgattam őket, rájöttem, hogy egy ilyen program nemcsak a karrieremhez adna hozzá rengeteget, de a személyes fejlődésem szempontjából is meghatározó élmény lenne. A pozitív visszajelzések, a rengeteg új barátság és kapcsolat, amelyeket szereztek, csak tovább erősítették bennem a vágyat, hogy én is kipróbáljam magam ebben a nemzetközi környezetben. Az én történetem tavasszal kezdődött, amikor az egyetem honlapján megláttam az Erasmus+ pályázati felhívást. Azonnal tudtam, hogy ez az a lehetőség, amire vártam, és nem haboztam jelentkezni. A folyamat során végig tele voltam izgalommal és reménnyel, hiszen éreztem, hogy ez a tapasztalat hatalmas lépés lehet az életemben. Az, hogy egy másik országban próbálhatom ki magam, egy vezető médiavállalatnál dolgozva, rendkívüli módon vonzott. Pár héttel később jött az értesítés: a jelentkezésemet elfogadták, és ideje volt megkezdeni a fogadóintézmény keresését. Gyorsan rátaláltam az RTL Magyarországra, ami azonnal megragadta a figyelmemet. Nemcsak azért választottam őket, mert vezető szerepet töltenek be a magyar médiapiacon, hanem azért is, mert úgy éreztem, hogy egy ilyen neves cég gyakornokaként valóban kihívásokkal teli feladatokat kapnék, amelyek segítenek a fejlődésemben. Bevallom, az is fontos szempont volt, hogy ez a munkahely remekül fog mutatni az önéletrajzomban, és komoly előnyt jelent majd a későbbi karrierem során. Az első nap, amikor megérkeztem a vadonatúj székházba, lenyűgözött az épület modernsége és monumentalitása. Az egész hely egy állandó mozgásban lévő alkotóműhelyre emlékeztetett, ahol mindenki a saját szerepét keresi. A csapat, akikkel dolgozni kezdtem, éppen átköltözött az új épületbe, így mindannyian egyfajta „átmeneti állapotban” voltak, amitől még inkább könnyedén tudtam beilleszkedni. Az első napomat azzal töltöttük, hogy megbeszéltük a részleteket: milyen feladatok várnak rám, kik lesznek a mentoraim, és hogyan fogok beilleszkedni a szerkesztőség mindennapjaiba. Már másnap bele is csöppentem az események közepébe, és kezdetét vette a valós gyakornoki munkám. Az első jelentős szakmai élményem Debreczeni Csillához, a bűnügyi szerkesztőhöz fűződik. Csillával való együttműködésünk azonnal gördülékenyen alakult. Ő egy olyan tapasztalt és profi szerkesztő, akitől rengeteget tanulhattam. Az első közös munkánk, amely egy interjú készítése volt Szigetszentmiklóson, meghatározó élmény maradt számomra, hiszen itt éltem át először, milyen izgalmas és egyben kihívásokkal teli terepen dolgozni. A program során nap mint nap új emberekkel találkoztam, és mindig más szerkesztőkkel és operatőrökkel dolgoztam együtt. Ennek köszönhetően rengeteg különböző munkamódszert és szemléletmódot ismerhettem meg, amelyek mind hozzájárultak ahhoz, hogy a médiavilág több oldalát is megismerjem. Egy másik különösen meghatározó mentorom Velti László volt, aki bevezetett a gazdasági hírek világába, amely először meglehetősen távol állt tőlem. Azonban ahogy egyre több anyagot dolgoztunk fel a benzinárakról, az élelmiszerárakról, a közlekedésről és a szolgáltatások árazásáról, fokozatosan elkezdtem élvezni ezt az irányvonalat, és megértettem, mennyire fontos ez a terület a hírszerkesztésben. A legtöbb időt azonban Molnár Fruzsinával töltöttem, aki közéleti témákkal foglalkozott. Házról házra jártunk, különböző embereket és történeteket kerestünk, amelyek a híradó számára fontosak lehettek. Számtalan interjút készítettünk, miközben a nyári kánikulában, 40 fokos melegben dolgoztunk. Ezek a napok különösen emlékezetesek maradtak számomra, hiszen nemcsak szakmai tapasztalatokkal gazdagodtam, de olyan emberi kapcsolatokat is építettem, amelyek mély nyomot hagytak bennem. Minden nap írtam egy kis naplót, amelyben rögzítettem a tapasztalataimat, érzéseimet és élményeimet. Ez nemcsak abban segített, hogy átlátható legyen a fejlődésem, hanem abban is, hogy időnként visszanézve felismerjem, milyen gyorsan változott a hozzáállásom és a tudásom. Úgy érzem, hogy a program alatt a személyiségem is hatalmasat fejlődött. Korábban kissé visszahúzódó voltam, de az Erasmus+ lehetőséget adott arra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és bátran új kihívások elé álljak. Ahogy egyre jobban megismertem a csapatot és a munkafolyamatokat, úgy nyíltak meg előttem újabb és újabb lehetőségek. Egyre több helyszínre jutottam el, és egyre több projektben vehettem részt. Természetesen minden forgatás szigorúan titkos volt, így a fotózás szigorúan tilos volt, és titoktartási szerződést is alá kellett írnom. Ezáltal még jobban megértettem, hogy a média világa milyen összetett és precíz tervezést igényel. Bár naponta találkoztam hírességekkel és sztárokkal, számomra sokkal fontosabb volt a háttérben dolgozó emberek munkájának megismerése. Ők azok, akik valóban formálják a tartalmat, miközben a reflektorfény másokra irányul. Az Erasmus+ program számomra sokkal több volt, mint egy szakmai gyakorlat. Egy életre szóló élményt adott, amely nemcsak a karrieremre lesz hatással, hanem az egész életemre. Egyedül menni egy idegen országba, ismeretlen emberek közé igazi kihívást jelentett számomra. Ahogy teltek a hetek, rájöttem, hogy képes vagyok legyőzni a félelmeimet és akadályaimat, és ez az érzés valódi önbizalmat adott. A legnehezebb pillanat az elválás volt. A búcsúzás azokkal az emberekkel, akiket a hetek alatt megismertem és megszerettem, különösen fájdalmas volt. Mégis, ezek az élmények csak megerősítettek abban, hogy az életben mindig van lehetőség új kezdetekre és új kapcsolatokra. Az Erasmus+ program megtanított arra, hogy merjünk álmodni, de ennél is fontosabb, hogy merjünk lépéseket tenni az álmaink megvalósításáért. Számomra az álom valósággá vált, és ez az élmény egy életen át velem marad. Az utazás során a zöld utazást választottam, ami azt jelentette, hogy busszal mentem és jöttem vissza. Bár a hosszú út kihívást jelentett, így több pénz járt érte, ami szempont volt a döntésemben. Emellett szeretek busszal vagy vonattal utazni, így nem okozott problémát a hosszú utazás sem.

 Összességében tehát az Erasmus+ program egy olyan lehetőség volt számomra, amely minden várakozásomat felülmúlta. Nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem a személyiségem is sokat formálódott. Új készségeket tanultam, és rájöttem, hogy a fejlődéshez ki kell lépni a komfortzónánkból. A vezető médiacégnél szerzett tapasztalataim és az új kapcsolatok, barátságok életem végéig elkísérnek. Ez az élmény nemcsak egy szakmai gyakorlat volt, hanem egy kaland, ami önbizalmat adott, és arra ösztönzött, hogy merjek nagyot álmodni.

Beszámoló