Patakfalvi Zsolt

A  2023/2024-es tanévben sikeresen megpályáztam az Erasmus+ ösztöndíjat. A pályázat segítségével az egész nyarat Budapesten tölthettem el.

Az első lépés a fogadó cég kiválasztása volt. Sok keresgélés után végül egy idősebb diák ajánlásával találtam rá a Fémalk Zrt. fémöntészeti és alkatrészgyártó cégre. Csak jókat hallottam a cégről ezért én is kapcsolatba léptem velük. Azonnal válaszoltak is és nagyon szívélyesen fogadtak.

A cég kiválasztása után szállást kellett keresni. Nehéz feladat volt külföldiként szállást keresni jó ár érték arányban. Végül egy egészen olcsó, mégis szép, belvárosi kollégiumra esett a választás. A BMF Hostel Budapest nyolcadik kerületében a Tavaszmező utcában helyezkedik el, ahonnan pár perc volt az összes tömegközlekedési megálló. A szálláson szintén nyári gyakorlaton részt vevő diákok voltak, úgyhogy volt társaság is. A kollégium grill teraszán pedig kellemes estéket lehetett eltölteni.

Ezt követte a kiutazás. A vonatra esett a választás. Kissé lassú közlekedési forma, viszont biztonságos, nem kell a vezetés miatt idegeskedni. A jegy sem volt drága a diákkedvezmények miatt, illetve így járt a Zöld út támogatás is.

Az első napok nehezebbek voltak, mivel meg kellett szokni az közlekedést. Ebben nagy segítséget nyújtott a cég HR részlege, mivel megtervezte nekem a telephelyre való útvonalat. Minden nap részem volt villamoson ülni, emellett folyton közlekedett a HÉV meg a városi autobuszok és trolibuszok is. Kicsit furcsa volt a mindennapok zsúfolt rohanása, de idővel be lehet illeszkedni Budapest nyüzsgésébe.

Úgy döntöttünk, hogy a cég mindkét telephelyén leszek egy pár hetet.

Budapesten belül, Csepelen volt ez első gyár. Az első perctől nagyon kedves volt velem mindenki, felvázolták nekem, hogy mire számíthatok a gyakorlat során. Ezután egy munkavédekmi majd egy környezetvédelmi oktatás következett. Fontos volt ezen átesni, hiszen egy fémöntészeti cégnél dolgozni nem veszélytelen. Az oktatás után egy röpke teszt következett, hogy biztosan megértettük-e a hallottakat. Mindez után egy orvosi vizsgán is át kellett esnem.

Kaptam munkaruhát is, amit egy pár acél betétes bakancs, egy lángálló kantáros nadrág és egy pár póló jelentett. Mindez, a cipőm kivételével, piros volt, így különböztette meg a cég a diákokat a többi, kékbe öltözött, dolgozótól.

Az első napokban körbevezettek a gyár tetületén. Beleláthattam egy gépkocsi alkatrész elkészülésének minden mozzanatába. A gyostalpaló után változatosan voltam minden részlegért felelős dolgozóval egy pár napot. Nagyon segítőkészek voltak, sokat tanítottak és minden kérdésemre tudtak válaszolni, ha meg nem, akkor hívtak valakit, aki tudott.

Csepelen, a változatosság ellenére egy karbantartó kollégával töltöttem a legtöbb időt. Ez volt a legváltozatosabb feladat, hiszen mindig más probélmával, meghibásodással álltunk szemben. Ha épp nem volt semmilyen égető feladat, akkor egy új berendezésen dolgoztunk.

A berendezés egy robotot szolgált ki. A robot kar feladata annyiból állt, hogy a megmunkálandó darabot be kellett helyeze a CNC gépbe, viszont ehhez úgy kellett forgatni, hogy fel tudja venni.

A CNC gépek különösen tetszenek, nagyon sokféle feladatot el tudnak látni, nem egyszerű a programozásuk, de könnyedén ment a folyamatok megtanulása, mert élesben láttam a működését. Az itt töltött idő során végig kísérhettem a berendezés prototípusának alkotási folyamatát, mindvégig kivettem a részem a munkából.

 Különleges élmény volt még a nyári leállás is. Ekkor a gépek alapos karbantartására, tiszítására kelült sor. Csak egy pár ember vett részt ebben. Részletesen bemutatták a gépek felépítését, elmagyarázták a működésüket.

Az itt töltött idő utan környezetváltás következett. Dunavarsányra céges busszal vittek ki, ami pontban 4:50-kor indult. Ehezba megállóhoz viszont tömegközlekedéssel kellett eljutnom.

Csepelen a munkaidő 7 vagy 8 órától kezdődött és akkor járt le, mikor letelt a nyolc óra. Nem kellett nagyon korán kelnem. A dunavarsányi időszak alatt viszont 3:30 kor keltem, hogy le ne késsem a céges buszt. Ez egy pár napig nehézkesen ment, de mindent meg lehet szokni.

Az itteni telephelyet is bemutatták, majd a gépbeállító munkatársak közé kerültem. Itt is fiatalos, kedves társaság fogadott. Itt már egy kicsit belemerültünk a CNC programozásba is, ami nagyon új dolog volt számomra, mivel a közeljövőben fogom tanulni.

Az itt dolgozók három műszakban dolgoztak, és minden héten változott. Mivel én állandó délelőttös voltam így dolgozhattam mind a három műszakkal együtt. Érdekes volt számomra látni, ahogy ugyanazt a probémát három féle módon közelítik és oldják meg.

A szakmai fejlődés mellett volt lehetőségem kirándulni is. Megnézni Budapest látványosságait. A gyönyörű város önnmagában is érdekes és szinte lehetetlennek tartom az egészet bejárni. Ezek mellett viszon tele van programokkal is. Különböző koncertek, kiállítások és fesztiválok várják úgy a turistákat, mint a helyieket. A „magyar tenger”, a Balaton, is egy jó helyszín a kiránduláshoz.

Végezetül szerintem nagyon megéri részt venni az Erasmus+ programon. Köszönettel tartozom a programnak, az egyetemnek és a Fémalk Zrt.-nek, hogy ennyi jó élménben volt részem.