Simófi Benjámin

Az Erasmus+ program adta lehetőséget kihasználva Olaszországot választottam a tanulás és fejlődés céljából, évfolyamtársammal együtt. Izgatottak voltunk, mivel nem gondoltuk volna, hogy ilyen hamar találunk fogadó céget. Mégis, egy nap alatt sikerült, és Cecilia Zampioni, egy kedves hölgy, fogadott minket, akitől rengeteget tanultunk. Szerencsére évfolyamtársam jóvoltából a szállásunk is gyorsan megoldódott, mivel a keresztanyjáéknál lakhattunk, így ezzel nem kellett foglalkoznunk.

Várt ránk az ismerősünk a repülőtéren és így eljutottunk a szállásra. A repülés különösen évfolyamtársamnak volt megterhelő, mivel korábban még sosem repült, de végül ezt is sikeresen átvészeltük.

Az első napunk vasárnapra esett, így nem kellett rögtön dolgoznunk. Rómát járva felfedeztük a legfontosabb nevezetességeket és ismerkedtünk a várossal. Akkor még nem sejtettük, milyen időjárás vár ránk, hiszen az első napokban nem volt túl meleg, de hamarosan megtapasztaltuk, milyen kihívást jelent egy mediterrán nagyváros nyáron: minden nap 38-40 fok volt, ami megnehezítette a közlekedést is, főleg hogy a buszok néha váratlanul más irányba mentek.Az első napon egy kis késéssel értünk Ceciliához, aki az Annibaliano téren várt ránk, és bemutatta nekünk a projektet. Közben találkoztunk Giovanna Barzano helyi aktivistával, aki a tér graffitijeiért és átalakításáért felelős. Mesélt a tér történelméről, jelentőségéről, valamint bemutatta elképzeléseit, amelyek főként helyi iskolások közreműködésével valósultak meg. Megemlítette, hogy egy híres olasz graffitiművész készítette a pávát ábrázoló graffitit (a), és elmagyarázta, miért is jelentős a tér szempontjából.

Giovanna bemutatója után analizáltuk a teret, és megnéztük, milyen növények találhatók a területen. Felmértük őket, és ráírtuk egy alaprajzra (b), hogy pontosan miket láttunk. Ezt később felhasználtuk a terület növényvilágának elemzéséhez. Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy a tér eléggé kopár, ezért Cecilia javaslatára szárazságtűrő növényekkel terveztük átgondolni a zöldfelületek kialakítását.

Ezután elmentünk az irodájához, ami talán kicsit messze volt, de inkább a metró feljáró volt bosszantó, mert a Lybia megálló olyan mélyen van, hogy legalább 7 emeletnyi mozgólépcsőn kell feljutni, ami körülbelül 10 percig tart. Ezután még egy 20 perces séta várt ránk. Azonban a narancsfák, leanderfák és az óriási mályvacserjefák (c) társasága mindig feldobta a sétát, hiszen itthon ilyesmit nem látunk.

A cégnél Ceccilia elmondta, mit is vár a projekttől, és mi az elképzelése. Ezen dolgoztunk nagyrészt, beépítve saját ötleteinket. Az angol nyelvű kommunikáció is jól ment, így a munkával gyorsan tudtunk haladni a cégnél.

A növénykiültetésben is segített, és megmutatta, milyen növényeket szoktak Rómában használni, például olajfát, pisztáciabokrot és júdásfát. Megkérdeztük, hogy a város tele van pálmafákkal, ezeket nem szokták-e máshova ültetni, de elmondta, hogy pálmafákat főként csak a történelmi kertekben találni, mivel nem őshonosak, és máshol nem jellemző a használatuk. Ezzel a projekttel foglalkoztunk az itt töltött idő nagy részében. Mérésekkel, tervezésekkel, terep munkával telt az időnk nagy része. A számítógépes tervező programban nagyon sok park tervet készítettünk.

A terepmunka nagyon jó hangulatban telt, megkaptunk a cégtől minden szükséges eszközt, amellyel könnyedén fel tudtuk mérni az adott helyszínt.

Egy új munka is bejött, amivel foglalkoznunk kellett, így terepmunkára mentünk egy házhoz Róma külvárosának csendes, nyugodt részébe. Az út néhol már-már Romániára emlékeztetett, csak a váratlanul felbukkanó agavék és kaktuszok jelezték, hogy nem otthon vagyunk. A házhoz érve egy rakás macska fogadott minket, a hely tele volt velük. Kiderült, hogy a kliens egy macskamenedéket üzemeltet, beteg macskákat fogad be. Az volt a feladatunk, hogy olyan kertet tervezzünk, amely biztonságos a macskák számára – nem tudnak kiszökni a kerítésen –, de esztétikailag is szép.

Először a terület felmérésével kezdtünk, ahol Ceccilia megmutatta, hogyan kell használni a műszereket, különösen a lézermérőt. A területet alaposan lemértük, persze ehhez hozzátartozott az is, hogy tízféle bogár össze csípett minket. A terepmunka számomra nagyon hasznos volt, bár nyáron a nagy melegben nehézkes, de így is nagyon tetszett. A lézermérő nagy segítség volt, azzal mindent pontosan tudtunk mérni, ezek a pontos mérések elengedhetetlenek a tervekhez.

A sok munka mellett azért volt egy kis időnk nézelődni is. Legtöbbet Rómában jártunk, ahol szinte minden nevezetességet megnéztünk. Bár a munka miatt nem tudtunk mindenhova eljutni, a legtöbb híres helyet többször is láttuk, például a Trevi-kutat és a Kolosszeumot, amely mellett már szinte napi szinten elmentünk. A legérdekesebbek talán a kisebb kiruccanások voltak, amelyek nagy lendületet és kedvet adtak az egész kalandhoz. Például, amikor a hétvégén olyan forróság volt, elmentünk Ostiába, ami egy kis kikötőváros, lényegében Róma része, ahol egy kicsit felfrissültünk a már szinte elviselhetetlen hőségben.

Amikor volt egy kis időnk, elmentünk a közeli Tivoliba is, ahol meglátogattuk a gyönyörű Villa d’Estét, egy csodálatos kastélyt és kertet, amely híres az ezer szökőkútjáról. A villa lenyűgöző építészeti szépsége, elegáns szobái és a kertjeiben található, művészien megtervezett szökőkutak elbűvölő látványt nyújtanak. Ez egy igazán gyönyörű és frissítő kirándulás volt, mivel sokkal hűvösebb volt, mint Rómában. A vonatút is lenyűgöző volt, hiszen rengeteg alagúton keresztül vezetett. Tivoli maga egy dombon helyezkedik el, ami még különlegesebbé tette a látványt. A várost is felfedeztük, és az olaszos hangulatú, szűk utcák igazán megadták a hely varázsát.

A másik kirándulásunk Nápolyba vezetett, ahol felfedeztük a város legfőbb látnivalóit. Természetesen nem hagyhattuk ki a pizzát, ami talán a legjobb élmény volt az egész utazás alatt, és kétségtelenül az egyik legfinomabb pizza, amit valaha ettünk!

Nápoly maga rendkívül érdekes és sokszínű város, amely mintha két teljesen különböző városból állna. Az egyik része kaotikus és rendezetlen, mintha nem is Olaszországban lennénk, tele zsúfolt utcákkal és nyüzsgéssel. Ez a rész kicsit elhanyagoltnak tűnik, de pont ez ad neki egy különleges, autentikus hangulatot.

Ezzel szemben a város másik része rendezett, és tipikus nagy olasz városnak tűnik. Itt a szűk utcák, szép épületek és a rendezettebb környezet tipikus olasz atmoszférát biztosítanak. Az építészet gyönyörű, változatos stílusokkal, amelyek minden sarkon új látványt nyújtanak. Azonban Nápoly összességében szemetesebb, mint Róma, ami némileg ront az élményen, de hozzájárul a város nyers, mégis vonzó karakteréhez.

Az ellentétek, a rendezettség és rendezetlenség keveredése teszi Nápolyt igazán különlegessé: egyszerre nyers és gyönyörű, tele kulturális és történelmi értékekkel, amelyek megadják a város egyedi varázsát.

Az utolsó kirándulásunk Gaetába vezetett, ahol talán az utazásunk legszebb városára leltünk. Az utazás előtt soha nem hallottam még Gaetáról; csupán azt néztem, hogy minél közelebb legyen Rómához. A vonatút mindössze 40 perc volt, de a város szépsége azonnal lenyűgözött minket. Gaeta egy olyan gyönyörű kisváros, amilyet ritkán lehet látni: rendezett, jól karbantartott, és megőrzi középkori báját.

A város középkori része varázslatos, szűk utcáival és történelmi épületeivel, míg a víz tisztasága és a partok szépsége egyszerűen lenyűgöző. A kristálytiszta víz és a gyönyörű partok ideális helyszínt biztosítanak a pihenésre és kikapcsolódásra. Gaeta valódi oázis volt az utazás végén, és a partjai szépsége olyannyira elvarázsolt minket, hogy nehéz lenne hasonlót találni Olaszországban. Az egész város hangulata és megjelenése tökéletes volt a végső relaxációra, és valóban felejthetetlen élményt nyújtott.

Az Erasmus+ mobilitás során gazdag tapasztalatokkal és új képességekkel tértünk haza. A program alatt számos kihívással szembesültünk, és megtanultuk, hogyan kezeljük őket szakszerűen és hatékonyan. Olaszország különböző városaiban tett látogatásaink során bepillantást nyertünk az olasz kultúrába, szokásokba és gasztronómiába, valamint felfedeztük a helyiek vendégszeretetét és hétköznapi életét.

Róma, Nápoly, Tivoli és Gaeta mind különleges élményeket nyújtottak. Rómában felfedeztük a város nevezetességeit, például a Trevi-kutat és a Kolosszeumot, míg Nápolyban a város kaotikus és rendezettebb részei közötti ellentéteket tapasztaltuk meg. Tivoli csodálatos kertjei és építészeti szépsége, valamint Gaeta festői partjai és középkori bája különösen emlékezetesek maradtak számunkra.

A két hónap gyorsan eltelt, de rengeteg pozitív élménnyel és hasznos tudással gazdagodtunk. Az utazás során szerzett tapasztalatokat a jövőbeni munkánk során is alkalmazni fogjuk. Az élmények és emlékek, amelyeket az utazás során gyűjtöttünk, hosszú időn keresztül végigkísérnek minket, és mindig emlékeztetnek arra, hogy milyen gazdag és változatos lehet a világ.