Fülöp Szilárd

Fülöp Szilárdnak hívnak és másodéves kommunikáció és közkapcsolatok hallgató vagyok, a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi karán. Ezen a nyáron volt először lehetőségem részt venni az Erasmus+ programjában, amelynek keretén belül két hónapon keresztül végezhettem a nyári szakmai gyakorlatomat Magyarországon, azon belül Budapesten.

Mint sok hozzám hasonló hallgató, már a pályázat meghirdetése előtt azon agyaltam, hogy milyen jó lenne ennek a programnak a keretén belül valahol külföldön végezni a nyári szakmai gyakorlatomat. Szinte már a kezdetektől fogva csakis két város volt az én fejembe, ahol szívesen végeztem volna a szakmai gyakorlatomat: Budapest és Debrecen. Utólag előbbire esett a választás, egyrészt a szélesebb munkalehetőség miatt, másrészt az ismerősök és családtagok ajánlása miatt.

Így tehát, hogy megvolt az ország és a város is, ahova menni szerettem volna, eljött az egyik legnehezebb része ennek az egész dolognak, mégpedig, hogy munkahelyet keressek magamnak. Mivel én az otthoni szakmai gyakorlatomat Vásárhelyen, az Erdély FM-nél végeztem, így rögtön adódott is, hogy akkor vagy rádiónál szeretnék dolgozni vagy újságíróként valamelyik online portálnál (lehetőleg sport újságíróként). Na már én sorra el is küldtem az önéletrajzomat, minden ismertebb online portálnak és rádiónak, de persze választ egyiktől sem kaptam. Már a határidő lejárta előtt pár hónappal úgy tűnt, hogy ez az egész nyári kaland csődbe megy, akkor jött egy lehetőség a Sportal.hu nevű online sport hírportálnál, ahol lehetőséget adtak, hogy két hónapig (július elejétől - augusztus végéig) gyakornokként a szerkesztőségnél dolgozzak.

A kiutazásig vezető papírmunkát inkább nem részletezném, mivel sok dolog van vele, de senki nem szeretnék emiatt elijeszteni, mivel Csilla és mindenki, aki a Marosvásárhelyi kar Erasmus+ programjában dolgozik, próbál időben kommunikálni és időben jelezni, hogy mikor milyen papírokra van éppen szükség.

Szóval eljött a nap, amikor kiutazhattam Budapestre. Én a családommal együtt autóval utaztam ki, mivel erre a két hónapos időszakra a nővérem és a párja lakásán húzódtam meg, így hát kellemest a hasznossal alapon a szüleimmel mentem ki Budapestre.

Már az első napomon bedobtak a mély vízbe és rögtön odatettek a szerkesztőségnél, hogy alkossak valamit és írjam meg az első ottani sport híremet. Én korábban már szerkesztettem sport híreket, csak azokat mondhatni „amatőr szinten” a saját szájízem szerint. Ez gyorsan kiderült, hogy ez ide nem lesz elég, ezért minél hamarabb adaptálódnom kell a szerkesztőség írási stílusára, és ami a még ennél is fontosabb javítanom kell az addig jónak hitt helyesírásomon.

Hozzá kell tennem, hogy mindez szigorúnak tűnhet (ami valamilyen szinten az is volt), de napról napra igyekeztek hasznos tanácsokkal ellátni az ott dolgozók, és kiemelték, hogy gyakornoki időszakukban ők is elvétettek hasonló hibákat. Ahogy egyre több cikket írtam, úgy kaptam egyre több visszajelzést, ami segített abban, hogy gyorsan fejlődjek. Az ottani munkatársak nemcsak kritikákat adtak, hanem arra is figyeltek, hogy elmagyarázzák, miért fontos az adott javítás vagy módosítás. Ez rendkívül motiváló volt, mert láttam, hogy nemcsak a hibáimat mutatják meg, hanem tényleg tanítani is szeretnének.

Ahogy teltek a hetek, úgy kezdett az én fogalmazási stílusom is változni, és már egyre kevesebb pontnál kellett a híreimbe belejavítani. Ez a fejlődés nemcsak az ott töltött idő eredménye volt, hanem annak is köszönhető, hogy igyekeztem minél jobban alkalmazkodni a szerkesztőség elvárásaihoz. Lassan, de biztosan egyre inkább megtaláltam a saját hangomat az írásban, miközben továbbra is figyeltem arra, hogy megfeleljek a szerkesztőség által megkívánt színvonalnak. Mindez nemcsak szakmai, hanem személyes sikerélményt is adott, hiszen éreztem, hogy napról napra jobbá válok abban, amit csinálok.

Ami a szabadidőmet illeti, én 7 napból nagyjából 4-5 napot dolgoztam reggel nyolctól délután négyig, tehát pihenésre (mint minden átlagos embernek) délutánonként és hétvégenként volt lehetőségem. Igyekeztem minél hasznosabban tölteni a rendelkezésemre álló szabadidőmet, és ebben nagyban segített a nővérem és a barátja is, akikkel minden hétvégén igyekeztünk valami közös programot csinálni. Ami egy ilyen nagyvárosban nem igazán nagy kihívás, hiszen Budapest a nap 24 órájában mozgásban van, így csak az ember fantáziáján múlik, hogy éppen mihez van kedve. A város felfedezése, a különböző kulturális és szabadidős lehetőségek kihasználása mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy a szabadidőm valóban feltöltő legyen

Számomra, aki egy kisvárosban nőtt fel, körülbelül egy hónapba telt, mire megszoktam és elfogadtam, hogy bárhová megyek Budapesten, mindig rengeteg ember fog majd körül venni. Természetesen Budapest lenyűgöző, és nem véletlenül látogatja meg annyi turista a város számos pontját. Ha eltekintünk a zsúfoltságától és mindentől, ami egy átlagos pesti lakos számára kellemetlen lehet, a város csodálatos környezetet és rengeteg lehetőséget kínál az ide látogatóknak.

Összességében hálás vagyok azért, hogy az Erasmus+ programnak és a családom támogatásának köszönhetően ezen a nyáron két hónapig ebben a városban élhettem. Ugyanakkor köszönettel tartozom a Sportal.hu minden egyes tagjának, amiért lehetőséget és bizalmat adtak, hogy kibontakozhassak egy olyan szakmában, amelyről korábban nem is tudtam, mennyire szeretem és élvezem.

A szakmai tapasztalat, amit Budapesten szereztem, nem csupán a szakmai fejlődésemet segítette elő, hanem egyúttal személyiségformáló hatással is volt rám. Azáltal, hogy egy idegen városban kellett boldogulnom, és új kihívásokkal kellett szembenéznem, önállóbbá, magabiztosabbá és rugalmasabbá váltam. Mindez olyan értékes készségekkel gazdagított, amelyekre a későbbiekben is építhetek, akár a karrierem, akár a magánéletem terén.

Ugyanakkor minden hallgatót csak arra tudok buzdítani, hogy ha van rá lehetősége, akkor használja ki ezt a programot, hiszen akár ennek a programnak köszönhetően biztosítani tudja a tanulmányai utáni első munkahelyét is.