Kántor Éva Andrea

Kántor Éva-Andrea, mechatronika szakon végzett mérnök vagyok, és a következő néhány sorban a 2024-ben átélt Erasmus+ szakmai gyakorlatomról fogok mesélni.

Harmadévben kezdett megfogalmazódni bennem a vágy, hogy én is szeretnék elmenni nyári szakmai gyakorlatra, hiszen annyi jót hallottam róla a körülöttem levő emberektől. Abban az évben még nem jelentkeztem, egyrészt a már betervezett nyári programjaim miatt, másrészt az ismeretlentől való félelem riasztott el: egy idegen városban, idegen emberekkel körülvéve, ki tudja mi fog velem ott történni?!

Aztán elérkezett az utolsó egyetemi évem, és akkor hallottam róla, hogy a záróvizsga letevése után is lehet menni Erasmus+ szakmai gyakorlatra. A félelmet legyőzte bennem az a gondolat, hogy ebből akár valami jó is kisülhet, így belevágtam életem egyik legnagyobb kalandjának előkészítésébe. A papírmunka elvégzését közepesen nehéznek éreztem, de teljesen menedzselhető volt. Két munkahelyet találtam, amik nagyon tetszettek. Az egyik helyen olyan témával foglalkoztak, amiben már volt előzetes tapasztalatom egyetemről, a másikon viszont egy tőlem eddig távol álló témakörrel, a gépi tanulással kellett volna dolgoznom. Nehéz döntés volt kiválasztani, hogy hova menjek, de az utóbbi mellett döntöttem, mert az nagyobb kihívásnak ígérkezett, és ugyanakkor a jövőmre nézve hasznosabbnak találtam.

A szakmai gyakorlatomat a HUN-REN Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet-nél töltöttem. Hatalmas gyomorideggel mentem be első nap a munkába, de pár óra alatt világossá vált, hogy nincs mitől tartanom. Családias hangulat és kedves munkatársak fogadtak. Az első két hetet kizárólag tanulással töltöttem, volt programozás, videónézés, tanítókurzusok megoldása, szóbeli magyarázat munkatársaktól. Miután úgy látta a főnököm, hogy sikerült elsajátítanom az új feladatköröm betöltéséhez szükséges alapvető tudásanyagot, kaptam egy saját projektet, majd pár hétre rá egy másik projektbe is becsatlakoztam. Mindkét projekt izgalmas volt, és rengeteget tanultam olyan témakörökben is, amikkel egyetemen nem találkoztam azelőtt, vagy nem volt lehetőségem annyira elmélyülni bennük.  Az egyik ipari robotokhoz, a másik pedig szilárdságtanhoz kapcsolódott. Ami nagyon tetszett mindkét projekttel kapcsolatban, hogy a mechatronika gépészmérnökséghez közelebb álló részéhez is kapcsolódott. Egy átlagos nap a munkában úgy nézett ki, hogy reggel bementem az irodába, tanultam és dolgoztam a projektjeimen, majd egy közös ebédszünetet követően a műszak végéig folytattam a munkát. Minden héten több nap is tartottunk meeting-eket, ahol megbeszéltük mire jutottunk a projekttel kapcsolatban, ezeken az alkalmakon segítséget kérhettem esetleges elakadás esetén. A főnököm mindig segítőkész volt, végig mellettem állt nem csak felettesemként, hanem mentoromként is. Habár mentálisan sokszor elfárasztott a munka, mindent összevetve nagyon nagy melegséggel gondolok vissza a munkahelyemre.

A szálláskeresés kicsit nehezebben ment, mint a munkakeresés. Tudtam, hogy nem akarok sok pénzt erre fordítani, de interneten keresztül nem találtam megfelelő lakhelyet. Ismerősök segítségét kértem, hogy tudnak-e számomra megfelelő lehetőségekről. Nem könnyen, de végül sikerrel jártam, és egy budai kollégiumban a Móricz Zsigmond körtér közelében találtam meg lakhelyemet e két hónapra. Ennél jóbb szállást el se tudtam volna képzelni. Csendes környék, 10 perc sétára laktam a munkától és nagyon közel volt a metrómegálló is. Bármekkora is legyen egy bőrönd, nem fér bele annyi tárgy, ami egy másik városban történő letelepedéshez elégséges lenne. Elég sok háztartási eszközt és használati tárgyat kellett vásároljak a kényelmes mindennapi léthez, de próbáltam visszafogottan élni. Természetesen azt is szem előtt tartottam, hogy mennyit költök, és hogy a két hónap lejártával mi lesz a sorsuk ezeknek a tárgyaknak. Étel szempontjából is megnéztem a pénztárcámat, de annak ellenére, hogy milyen drága a zöldség és a gyümölcs Budapesten, mindig igyekeztem figyelni az egészséges táplálkozásra. Arra is elég hamar rájöttem, hogy a különböző szórakozási módok és sporttevékenységek meglehetősen drágák ideiglenes lakóhelyemen. Ugyanakkor arra sarkallok mindenkit (én is így tettem), hogy ne sajnálják a pénzt ezekre, hiszen ezek teszik igazán kalandossá a szakmai gyakorlat idejét. Ez a két hónap ne a végletekig elmenő spórolásról szóljon.

A tanulás és munka mellett annyi szórakozást és élményt próbáltam belesűríteni ebbe a pár hétbe, amennyit csak tudtam. Volt itt túra a munkatársakkal, biciklizés a Duna kanyarban, SPAR maraton, falmászás, néptánc, sütögetés, shoppingolás, kórus, koncertek, kiállítások és még sok más. Nagyon sok lehetőségem volt új élményekkel gazdagodni régi és új ismerősökkel, barátokkal egyaránt. A hétköznapokra szerveztem a rövidebb, nem annyira fárasztó programokat, a hétvégékre pedig a hosszabb ideig tartó vonatos kirándulásokat vagy fárasztóbb eseményeket.

Még egy aspektusáról szeretnék beszélni a szakmai gyakorlatnak, és ez az önmegismerés. Önmagamról, a saját képességeimről is sokat tanultam e néhány hét alatt. Nagyon motiváló volt látni, hogyan fejlődöm a napok múlásával, csak pozitív visszajelzést kaptam a munkahelyről is, ez nagyon motiválóan hatott rám. Emellett különleges tapasztalatot nyújtott az is, hogy ilyen hosszú ideig voltam távol otthonomtól. Sok időm volt gondolkodni, illetve feszegetni testi, szociális, lelki és szellemi határaimat.

Számomra nagyon sokat adott ez a két hónap. Szakmai szempontból sokat fejlődtem, és olyan kapuk nyíltak meg előttem, amikről addig nem is tudtam, hogy léteznek. Szereztem új barátokat is a régiek mellé, akikkel nagyon kalandos programokon vettünk részt Budapest és Magyarország nyüzsgő életében.

Hogyha érzel magadban késztetést, ne habozz. Nem könnyű belevágni, de egy szakmai gyakorlat során szerzett tapasztalatok és kapcsolatok hatalmas értékkel bírnak, az átélt élmények pedig egy életen át elkísérnek.