Ilonka Zsolt

A nevem Ilonka Zsolt, 2024-ben végeztem el a Kertészmérnöki képzést a Sapientia EMTE Marosvásárhelyi Karán. Célom egy saját biokertészet létrehozása Székelyudvarhelyen vagy közelében. Három évi próbálkozás után sikerült az Erasmus+ mobilitási programmal kijutnom Hollandiába. A korábbi években a kiszemelt céggel, az Eko de Eerste-vel nem sikerült olyan periódust találni, hogy mindenikünknek megfeleljen, viszont az egyetemet elvégezve a nyaram és az őszöm szabad lévén, tudtak fogadni a cégnél egy négyhónapos gyakornoki periódusra.

Bár az Erasmus+ periódusom csak augusztus 1.-től kezdődött, július 13.-án indultam útra Székelyudvarhelyről, majd Maroskecén az általam kiszemelt holland biofarm egyik tulajdonosával, idősebb Gerrit (ejtsd: Herret) Marsman (a továbbiakban “Senior”) úrral utaztam tovább, aki szintén partner és viszonylag gyakran látogat Romániába. A kiúttal így nagy szerencsém volt, hiszen gyakorlatilag ingyen kiutazhattam a mobilitás helyszínére, várakozások, átszállások vagy valamely vonal lekésésének kockázata nélkül, illetve az úton már lehetőségem volt Senior-ral beszélgetni és a korábbi kiérkezés által hamarabb betekintést nyerhettem a cég tevékenységébe, a szezon egy szélesebb periódusában is részt vehettem a munkában.

Vasárnap, július 14-én érkeztünk meg a farmra, ahol finom ételekkel vártak. A farm Hollandia Flevoland régiójában, a Noordoostpolderben helyezkedik el, közel a polder keleti széléhez és mint a neve is mutatja, ez volt a legelső farm, majd később bio-farm a polderben. Eredetileg állami gazdaság volt tejelő tehenekkel, ahol Senior édesapja, mint mérnök dolgozott, majd később lehetősége lett megvenni a farmot, így került a család tulajdonába és fokozatos bővítések, illetve a család és munkatársaik munkája árán jutott el jelenlegi állapotába. A mobilitásomat az Eko Groente de Eerste cégnél végeztem, amely a cég zöldségtermesztéssel foglalkozó ágazata, de ezen kívül, többek között fejősteheneket tartanak saját legelőjükön, sajtgyárat működtetnek, illetve egy saját üzletet, ahol csak biotermékeket forgalmaznak. Angróban is kereskednek, vesznek termékeket más termelőktől, kereskedőktől, de el is adnak kereskedőknek, éttermeknek, illetve magánszemélyeknek. Több, rendszeres, rendelés-alapú kiszállítási útvonalat működtetnek.

A szállás a farm területén volt, a vendégmunkások számára kétágyas szobákat tartanak fenn, de ebben a periódusban nem voltunk túl sokan, így egyedül lehettem a saját szobámba a mobilitás teljes ideje alatt. Szezononként és időszakonként viszont lehetséges, hogy osztozni kell a szobán valakivel. Étkezésre vagy tisztálkodási szerekre külön nem kellett költenem, hiszen ez is biztosítva volt a dolgozók számára, a földszinten lévő boltból (a jóérzés határán belül) elvehettük amire szükségünk volt, a drágább személyes dolgokra pedig kaptunk kedvezményt. Hétköznapokon minden nap 9:30 és 10:00 között volt az első kávészünet, 12:00 és 13:00 között az ebédszünet, holland stílusú szendvicsebéddel és 15:30 és 16:00 között a második kávészünet. A vacsorát, ami 18:30-kor volt, rotációban készítettük a farmon élő dolgozók számára friss zöldségekből és a boltban kapható hozzávalókból. Az aznapi szolgálatos a vacsora után takarított a konyhában és az étkezdében. Minden szombaton takeout vacsora volt, illetve a hétvégi szolgálatos takarított az említett helyeken és a többi közös területen. Mindezekért a fizetésből havonta levontak 250 eurót, ami szerintem egy rendkívül kedvező ár.

A munka kezdete változó volt a rendelések és a növények érettségi állapotának függvényében, de rendszerint 6:00 és 8:00 között kezdtünk, általában két csapatban (saláta és káposzta) dolgozva, de nagyobb rendelés esetén mindenki a salátafélékkel kezdte, mivel azt mindig a lehető legfrissebb állapotukban szállították. A káposztaféléket (fehér és lila káposzta, karfiol, brokkoli, romanesco és hegyes káposzta vagy “Spitzkool”) mindig a hét ugyanazon adott napjain takarítottuk be, a növények érettségi állapotának függvényében több szakaszban, majd a cég hűtőházában tárolták az eladásig. Ezen kívül spenótot, négy féle krumplit, sárgarépát és “szivárványrépát” termesztettek, illetve pasztinákot és póréhagymát. A munkához kaptunk munkafelszerelést: acélbetétes gumicsizmát, “esőnadrágot” és esőkabátot, illetve szükség esetén kesztyűt. A reggeli gyülekezőkor számba vettük a rendelések alapján, hogy melyik zöldségféléből mennyit kell betakarítani. A betakarítást kézzel végeztük, a traktorvontatású, futószalagos vagon után haladva. A salátaféléket már a vagonon mosták és ládákba pakolták, a gazdasági épületben már csak címkézni kellet és a hűtőházba tenni, vagy esetenként folpack-csomagolni. A káposztafélék mosása viszont a gazdasági épületben történt. A krumpli- és gyökérzöldség féléket kombájnnal takarították be a növények érettsége, a rendelések vagy az észszerű raktározható mennyiség függvényében, soronként, majd a rendelés alapján válogattuk vagy mostuk és válogattuk a terményt.  A póréhagymát szintén kombájnnal takarították be, majd egy más típusú gépsornál tisztítottuk és csomagoltuk. A növényeket vetésforgóban termesztik, három évig forgatott zöldségféléket termesztve (amelyeket a téli időszakra vegyes fűféle takarónövényzet követ), majd három évig a tehenek számára legelőnek, illetve siló-kaszálónak van bevetve a megfelelő takarmány-keverékkel. A tápanyagutánpótlásra a tehenek által termelt trágyából, hulladékzöldségekből, illetve egy közeli nemzeti parkból származó biomasszából készített komposztot használnak.

A cég zöldség ágazatának vezetője és tulajdonosa, ifjabb Gerrit Marsman (a továbbiakban “Junior”) és párja, Sara minden kérdésemre nyíltan és körülményesen válaszoltak, bemutatták hogyan működik a cég, hogy kell az egyes terményeket betakarítani vagy tovább dolgozni velük. Minden lehetőség biztosítva volt számomra, hogy tanulhassak és betekintést nyerhessek a biogazdálkodás hogynajába és mikéntjébe és azon túlmenően, a piac működésébe, és a cég tevékenységének összehangolásába. Mint minden a cégnél gyakornokságot végző diáknak, nekem is meg kellett szerveznem egy hétig a munkálatokat. Az aktuális rendelések alapján a csapatok megszervezését, az egyes feladatok elvégzéséhez szükséges idő- és munkaerőigény megbecsülését, a munkafolyamatok menedzselését. Juniorral, Saraval és két romániai idénymunkással, Florinával és Andreiel egy az Agraria-hoz hasonló AgroTechniek nevű agrárexpót is meglátogattunk, illetve szabadidőmben lehetőségem volt más biogazdálkodókat és farmjukat is meglátogatni, például Joost van Strien “vegán” biofarmját, ahol nem használnak állati trágyát sem a tápanyagutánpótlásban, vagy Sil Oostendorp farmját, akinek bár van egy traktorja, a kertészeti munkák java részét lovakkal és lovakhoz adaptált munkagépekkel végzi.

Szabadidőmben a Noordoostpoolder közelében kirándulgattam, főként a Waterloopbos nevű, egykori hidrológiai kutatóállomás területén kialakult erdőben, de Seniorral és a farmbeliekkel távolabbi helyeket is meglátogattunk, többek között Amsterdamban a Nemzeti Tengerészeti Múzeumban egy “Food for thought” nevü kiállítást és egy egykori V.O.C. hajót, a polder területén múzamnak kialakított egykori világítótornyot, Oud-Kraggenburg-ot, Urk városát a polder nyugati szélén, amely egykor sziget volt, Enkhuisen-ben a Zuiderzeemuseum-ot és még sok más helyet. Senior által rengeteget tanulhattam a holland történelemről és kultúráról, lenyűgőző volt látni, hogy bármerre jártunk az országban, ismerőseibe, barátaiba botlottunk, vagy egészen idegen emberekkel is milyen könnyen megtalálta a közös hangot. Nélküle nem jöhetett volna létre ez a közösség, amely gyerekein, 13 unokáján és hozzátartozóin kívül is egy nagy család. Kiemelkedő személyisége a biogazdálkodás fellendítésének, jóindulata, nagylelkűsége és az emberek, állatok és a természet iránti szeretete nem ismer határt.

Szakmai fejlődés terén az Eko Groente de Eetste-nél eltöltött négy és fél hónap egy kiváló lehetőség volt itthoni céljaim megvalósításához, Junior, Sara, Senior és a többi kollegám által rengeteget tanulhattam a növényekről, biotermesztésről, egy termelési cég működtetéséről, kihívásairól, a piac aktuális helyzetének és az információk fontosságáról egy ilyen sokrétű operáció létrehozásához és fenntartásához. Szembesültem azzal is, hogy életem mely területén kell még dolgoznom, fejlődnöm, hogy saját gazdaságot indíthassak és működtethessek.

Számomra ez a farm és ez az Erasmus+ mobilitás egy örök emlék marad és mindig hálával fogok visszagondolni a megismert emberekre. Viszont a mobilitás végéhhez közeledve felerősödött már bennem a honvágy. Hazafele szintén volt szerencsém és lehetőségem Seniorral és párjával, Crinával utazni. December 1-én indultunk haza és másodikán értem Székelyudvarhelyre.