Mircse Tamás

A nevem Mircse Tamás, és 2024 nyarán lehetőségem nyílt részt venni egy nyári gyakorlaton Budapesten az Erasmus+ program keretében. A programra való jelentkezés után kezdetben volt néhány nehézségem a papírmunkával, ami részben annak tudható be, hogy először foglalkoztam ilyen jellegű adminisztrációval. Szerencsére a szaktársaim, akik már korábban is éltek az Erasmus+ adta lehetőségekkel, segítőkészen támogattak. Az ő tapasztalataik sokat segítettek abban, hogy hamar átlássam a folyamatokat, és sikeresen lezárjam a szükséges adminisztrációs feladatokat.

A következő lépés az volt, hogy megtaláljam a megfelelő céget, ahol a szakmai gyakorlatomat tölthetem. Ebben meglepően könnyű dolgom volt, mivel két szaktársam is tervezett egy bizonyos tervezőirodához menni. Végül kiderült, hogy az adott cég a 2024-es nyári időszakban nem fogadott diákokat tervezőirodai munkára, csak kivitelezésre, ami számomra éppen kapóra jött, mivel én alapvetően kivitelezésben szerettem volna dolgozni. Gyorsan felvettem a kapcsolatot a céggel, a Prime Gardennel, akik gyorsan és pozitívan reagáltak a megkeresésemre. Így lettem a Prime Garden gyakornoka a nyár folyamán.

A cég kiválasztása után a szálláskeresés következett, ami sokkal bonyolultabbnak bizonyult, mint először gondoltam. A budapesti albérletárak messze meghaladták azt, amit megengedhettem volna magamnak, így inkább a kollégiumi bentlakások között keresgéltem. Sajnos a szálláskeresést az utolsó pillanatra hagytam, így már nem maradt lehetőség arra, hogy kollégiumi helyet kapjak. Maradt a B opció: rokonokhoz költöztem a két hónapos időszakra. Bár a rokonok Budapesttől nagyjából 30 percnyi vonatútra, Monorierdőn éltek, a vonatok rendszeresen jártak, és szerencsére pontosak is voltak. Visszatekintve, nem is volt olyan nagy probléma, hogy nem Budapesten laktam, sőt, a csendesebb környezet Monorierdőn kellemes volt az egésznapi munka után a gépek és város zajában.

A kiutazás után már másnap reggel találkoztam a kollégáimmal, akikkel közösen utaztunk ki az adott munkaterületre. Bár az elején még akadtak némi nehézségek, főleg a szakszavak különböző ismerete miatt, elég gyorsan sikerült összeszokni a csapattal. Eleinte sokszor nem értettük egymást, és többször is előfordult, hogy nem találtam a megfelelő magyar kifejezést, de idővel sikerült megtanulni a leggyakrabban használt eszközök, szerszámok nevét. Például volt egy vicces eset, amikor a brigádvezető sürgősen kereste a kesztyűjét, és megkérdezte tőlem, láttam-e valahol. Hirtelen rávágtam, hogy "ott a dubának a kapotáján", amiből ő semmit sem értett. Később elnézést kértem, és próbáltam tisztázni, mit szerettem volna mondani, ami aztán mindkettőnket megnevettetett. Ezek a nyelvi különbségek néha okoztak nehézségeket, de a munka során ezek hamar leküzdhetőek voltak.

A munkaidő 7-től 16 óráig tartott, ehhez még hozzájött az utazás a munkaterületre és vissza. Főként tereprendezési munkákat végeztünk, öntözőrendszerek telepítésével, gyepszőnyegezéssel, sziklakert és kerti tó építésével, valamint évelő dísznövények kiültetésével foglalkoztunk. Nagy élmény volt számomra, amikor eljutottam néhány nagyobb kertészetbe is, például a Mocsáry Évelőkertészetbe, ahol hatalmas területen állítanak elő dísznövényeket. A kertészet bejárása egész napos program is lehetett volna, hiszen óriási a kínálatuk.

Személyesen az öntözőrendszer telepítése volt a kedvencem. Az automata rendszerek telepítése és programozása több műszaki érzéket és precizitást igényelt, mint a többi feladat, de pont ez tette számomra izgalmassá. Kívülállóként talán nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen rendszer telepítése mennyire összetett feladat. Hatalmas köszönet illeti István kollégámat, aki részletesen bevezetett az öntözőrendszer építés rejtelmeibe. Ha elakadtam, vagy valamit nem értettem, mindig türelmesen válaszolt a kérdéseimre, és kijavított, ha hibáztam. A többi kollégám is türelmes és segítőkész volt, bár néha akadtak kisebb nézeteltérések, de ezek mindig gyorsan elsimultak.

A munka mellett igyekeztünk időt találni a pihenésre is. A kollégákkal néha a munka után, a 40 fokos hőségben egy hideg sör mellett hűsítettük magunkat. A hétköznapok nagy része így telt: munka, hazautazás a rokonokhoz, majd másnap újra kezdődött minden. Hétvégente viszont Budapest felé vettem az irányt, ahol szaktársaimmal töltöttem az időt. Többször is megszálltam náluk hétvégékre, és közösen részt vettünk különböző programokon. Például az EFOTT fesztiválon jártunk a Velencei-tónál, valamint egy Wartburg-találkozón Tőserdőn, de voltunk a Balatonnál is. Többször is látogattuk Budapest nevezetességeit, és a Kopaszi-gátnál vagy a Római-parton többször is úsztunk a Dunában. A sűrű munka mellett így jutott idő a kikapcsolódásra is.

Összességében egy nagyon mozgalmas és élményekkel teli nyáron vagyok túl. Szakmai szempontból rengeteget fejlődtem, és most már más szemmel nézek egy szépen kivitelezett kertre. Most már látom, mennyi munka és szakértelem áll egy gyönyörűen gondozott kert mögött. Az új szakmai tudás mellett emberileg is sokat tanultam. Új barátokat szereztem a kollégáim személyében, és erősödtek a meglévő barátságaim is azokkal, akikkel együtt töltöttük ezt a nyarat Budapesten. A két hónap alatt rengeteg szakmai és személyes tapasztalatot gyűjtöttem, amiért nagyon hálás vagyok az Erasmus+ programnak. Ezt a nyarat biztosan sokáig emlegetni fogom.