Finta Melinda

Hasonlóan a többi diáktársamhoz, nekem is megadatott a lehetőség, hogy kipróbáljam magam az Erasmus+ mobilitási program keretében. Az ország, ahova eljutottam, Olaszország volt, azon belül pedig Rómába utaztam, ahol két hónapot töltöttem az Antesi Studio vendégeként. Eleinte kissé megilletődtem, attól tartva, hogy talán túl nagy kihívás elé nézek, de idővel rájöttem, hogy bármilyen probléma is adódott, sikerült megoldani, és minél több kihívásba ütköztem, annál dinamikusabban tudtam kezelni a helyzeteket.

Az utazás június végén kezdődött, és a repülést találtam a leggyorsabb és legbiztonságosabb módnak az úti cél eléréséhez. Bár még nem hagytam el Romániát, máris az első akadállyal kellett szembenéznem: egy nagyon hosszú, órákig tartó várakozással, mert késett a repülőgép. A szerencsém az volt, hogy nem egyedül vágtam neki az útnak, hanem egy szaktársammal, így együtt sikerült elütni az időt. Estére érkeztünk meg a Fiumicino repülőtérre. Rokonaink segítségével jutottunk be a városba, és az elkövetkező hónapokban az otthonukban biztosítottak számunkra szállást. Miután kipihentük a fáradalmakat, másnap nagyvonalakban megnéztük a várost, bár tudtuk, hogy lesz bőven időnk felfedezni a közeljövőben.

Hétfőn elérkezett a nap, hogy találkozzunk a fogadó céggel. Egy nagyon kedves nő, Cecilia Zamponi fogadott minket, aki az Antesi Studio alapítója és vezetője. A megismerkedés után elmagyarázta, mi lesz az elkövetkező hetekben a feladatunk: a Piazza Annibaliano nevű kisebb park elemzése, növényzetének felmérése és újratervezése. Második projektként egy sérült macskákat befogadó család macskabarát kertjének kialakítása volt a cél. Ezt követően találkoztunk Giovanna Barzanóval, aki az Annibaliano téren található graffitik és a tér átalakításának felelőse. Bemutatta nekünk a teret, mesélt annak történelméről és jelentőségéről, majd elmondta az elképzeléseit. Ezután Cecilia Zamponival konzultálva kitaláltuk, hogyan tehetnénk szebbé a parkot a növények segítségével.

Elkezdődött a munka, amely terepmunkából és irodai feladatokból állt. Első lépésként alaposan felmértük a parkot: mi található benne, mi hol helyezkedik el, és milyen állapotban vannak a növények. Miután a terepmunkák és felmérések lezajlottak, számítógépen kezdtük kidolgozni és elkészíteni a tervet. Tudtuk, hogy hosszú folyamat lesz, de nagyon hasznos volt, hogy élesben is kipróbálhattuk magunkat és eddigi tudásunkat. A feladatunk az volt, hogy olyan növénykiültetést hozzunk létre, amely mediterrán és jól tűri a szárazságot, mivel nem volt lehetőség öntözőrendszer kiépítésére. Ezen kritériumok figyelembevételével, Cecilia segítségével próbáltuk kihozni a legtöbbet a parkból.

A második projektünk egy Rómától nem messze élő család udvarának megtervezése volt, amelyet macskabarát környezetté kellett alakítani, mivel az ott lakók sok beteg és sérült macskát fogadtak be. Ellátogattunk hozzájuk, megtörténtek a felmérések és az alaprajzok elkészítése, majd folytattuk a munkát ötleteléssel és koncepciók kidolgozásával, hogy miként tudnánk az udvart a macskák számára vonzóvá tenni.

A kommunikáció kezdetben kissé nehézkes volt, mivel angolul beszéltünk, ami nem egy mindennap használt nyelv számunkra. Ezért eleinte lassan indult, de ennek ellenére megértettük egymást, és idővel egyre folyékonyabban és szakmaibban tudtunk kommunikálni. Eközben olasz emberek vettek körül minket, így sikerült néhány alapvető kifejezést és mondatot elsajátítani az olasz nyelvből, miközben angoltudásunkat is fejlesztettük.

Természetesen nem csak munkával töltöttük az időt. Amikor lehetőségünk adódott, felfedeztük Rómát, majd később más városokba is elutaztunk. Jártunk például Tivoliban, ahol meglátogattuk a Villa d’Este múzeumát és mesebeli kertjét, amelyet egy tájépítésznek szinte kötelező meglátogatnia. Emellett ellátogattunk Lido di Ostiába is, egy kisebb tengerparti városba, amely félórányira van Rómától. Itt eltöltöttünk egy kis időt a parton, hiszen a legmelegebb és legszárazabb időszakban tartózkodtunk Olaszországban, így szükségünk volt a felfrissülésre. Jártunk Nápolyban is, ahol nemcsak a város, hanem a kikötő és a víz közelsége is lenyűgözött bennünket, és egy ismerőssel is találkoztunk. Személyes kedvencem Gaeta városa volt, amely körülbelül másfél órányi vonatútra található Rómától. Ez a domboldalra épült kisváros kikötőjével és tengerpartjával elragadó látványt nyújtott, és harmóniát biztosított az ott sétáló emberek számára.

A mobilitás alatt rengeteg képességgel, szakmai tudással, élményekkel és kihívásokkal gazdagodtunk. Gyakran ütköztünk akadályokba, akár a tervezések során is, de megtanultuk, hogyan kezeljük ezeket szakszerűen és szakmailag. Számos helyre eljutottunk, amelyek megmutatták, mennyire sokszínű Olaszország, és milyen lenyűgöző tájakkal és látványokkal gazdagodhat az, aki ellátogat oda. Betekintést nyertünk az olasz kultúrába, szokásokba, gasztronómiába, és megtapasztaltuk, milyen vendégszeretőek az olasz emberek, valamint hogyan zajlanak a hétköznapjaik.

Sajnáltuk, hogy a program véget ért, és egy szempillantás alatt eltelt a két hónap, de mindenképpen vissza fogunk még térni. A hazaút augusztus végére volt tervezve, amely autóval történt, mivel rokonaink is akkor tervezték a hazautazást, így természetesen velük tartottunk.

Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtunk, és nagyon örülünk, hogy részesei lehettünk ennek a programnak, valamint, hogy kipróbálhattuk képességeinket egy számunkra teljesen idegen ország környezetében. Leírhatatlanul sok tapasztalatot és tudást szereztünk, amit biztosan hasznosítani fogunk a munkánk során. Ezenfelül emlékeket és élményeket gyűjtöttünk, amelyek végigkísérnek majd bennünket az életünk során.