Dimény Zalán

Már másodévtől gondolkodtam rajta, hogy kipróbálnám az Erasmus mobilitási lehetőséget egy fél évre vagy nyárra, mert azt gondoltam, hogy egy jó lehetőség, amit érdemes kihasználni, amíg egyetemista vagyok, hiszen később ki tudja milyen lehetőségeket sodor elém az élet. Előszőr azon voltam, hogy a féléves mobilitásra jelentkezzek viszont végül úgy alakult, hogy inkább a nyáriban próbálnám ki magam. Ez ugye minimum két hónap hosszú kell legyen és mivel ennél hosszabb idejű program már belelógott volna az egyetemi év kezdésbe ezért a hatvan napos utazás mellett döntöttem.

A nyári mobilitásnál is lehetséges, hogy egyetemhez jelentkezzünk, viszont én inkább az iparba szerettem volna belelátni és erről tanulni a nyár során. A tavasz elején már elkezdődött az intézmény keresés. Az elsődleges célvárosom Budapest volt Magyarországon és a legtöbb cég, akit felkerestem azok ide valósiak voltak. Ez konkrétan azt jelentette, hogy az internet segítségével utána néztem, hogy milyen műszaki orientáltságú cégek működnek a régióban és sorra felhívtam őket, hogy hamar kapjak választ, vagy ha nem válaszoltak, akkor e-mailban kerestem fel őket.

Elsősorban kisebb cégeket nézegettem, mivel ilyen rövid intershippet kevesen vállalnak és nagy vállalatok szemszögéből nem kifizetődő négy hónapnál rövidebb programokban való részvétel, viszont erről függetlenül a nagyobb cégeket is felkerestem a kérdéssel, hogy fogadnának-e a nyárra gyakorlatozni.

Sajnos azt tapasztaltam, hogy a legtöbb intézmény, akivel beszéltem vagy nem is hallott az Erasmus programról, vagy egyáltalán nem is foglalkozik diákok alkalmazásával. Azok, akik fogadtak diákokat sok esetben csak magyarországi diákokkal dolgoztak vagy ilyen rövid időre nem vállaltak el gyakornokokat. Szóval a cég keresés számomra elég kihívó volt.

Az eredeti elképzelés szerint ugye Budapestre szerettem volna menni viszont a fent említett probléma miatt nem találtam egyetlen olyan műszaki orientáltságú céget, akik hajlandóak lettek volna velem együttműködni. Szóval az eredeti elképzelésemhez képest kénytelen voltam változtatni a célállomáson és más várost keresni.

Felsőbb évesektől hallottam, hogy voltak többen is a Sapientiáról a Mechatronik Automatika KFT-nél mint Erasmusos hallgatók és ők eléggé meg voltak elégedve a céggel. Ennek a cégnek a székhelye Szegeden van, egy alkalommal jártam én is a városban és el kell ismernem valóban szép az óváros és megéri szétnézni a környéken. Viszont az is meg kell jegyeznem, hogy egyik célom az is volt, hogy minél többet tudjak utazni az országban és bejárni a látványosságokat. Ebből a szempontból nézve viszont Szeged az elhelyezkedése miatt nem volt a legjobb választás.

Ugyanis a legtöbb látványosság az országban nagyon messze van tőle és a tömegközlekedési összeköttetések sem a legelőnyösebbek ebből a szempontból. Például a Balatonra lemenni négy óra az oda és négy vissza. Ebből kifolyólag ezt a célt többé-kevésbé sikerült teljesíteni. Ha valakinek hasonló másodlagos tervei vannak a magyarországi Erasmusal azt gondolom, hogy Budapesten érdemes szerződést kötni, mivel annak az összeköttetései jóval előnyösebbek és a látványosságok is lényegesen közelebb találhatóak.

A cég nagyon segítőkész volt a fogadásunkkal kapcsolatban, gördülékenyen tudtuk a pappír mukkákat intézni, szóval azzal nem voltak problémák. A szállást egy Jezsuita kollégiumnál kaptam meg, akik szintén segítőkészek voltak. Maga a szállás jó elhelyezkedésű volt körülbelül tíz percnyire a központtól és teljesen felszerelt. Én szinte hetente többször is főztem átlagosan és minden eszközöm megvolt hozzá a konyhában. Egyedüli probléma az internettel volt ugyanis amíg ott voltam egy vihar következtében a hálózat megszakadt és miután megjavították se volt túl erős. Valószínűleg azért, mert távol voltam a routertől.

A cégnél a kollégák felettébb kedvesek és segítőkészek voltak, ha volt valamilyen kérdésem vagy problémám nyugodtan fordulhattam segítségért. Egy jó hangulat uralkodott. Az első munkám az volt, hogy a Solid Edge háromdimenziós tervező programban megvalósítsak egy útváltó szekrényt, amelynek bizonyos részeit újra kellett gyártani, mert nem voltak elég stabillak. Ez lemez alkatrészekből épült fel és egyenként a darabokat le kellett rajzolni, majd összeilleszteni. Majd műszaki rajzokat készíteni, amiket tovább küldtek lézervágásra. Amíg ott voltam ezeket le is szállították, szóval láthattam az a megvalósult terméket is.

Viszont az idő nagyrészében nem az irodai munkákhoz voltam beosztva, hanem a szakmunkásokkal együtt dolgoztam. Ezt azért sajnálom, mert szívesen tanultam volna többet arról, hogy milyen munkákat is kell egy mérnöknek végeznie egy projekt alatt. Kinn a műhelyben lehetőségem volt kis belelátást nyerni az olyan folyamatokba, mint például az esztergálás, marás, CNC, hegesztés és hasonlók, valamint volt, amit saját kezüleg is kipróbálhattam. Sajnos olyan időszakban érkeztem, amikor kevés megrendelés érkezett és e végett nem tudtam annyi gépi szerelésben részt venni, mint szerettem volna. Az idő fennmaradó részében álltalában telephelyi rendezéseket és munkálatokat végeztünk, amiből kicsit több volt, mint számítottam rá a megrendelések hiányában.

Mindenek felett úgy vélem, hogy egy értékes tapasztalat volt és sokat tanultam magamról, a munkáról és az emberekkel való együtt működésről is. Ezek olyan ismeretek, amik mindig értékesek egy személy számára.