Bancsikó Dávid-Remus

Baráti társaságomban sokan részt vettek már Erasmus programban és nekem is felkeltette érdeklődésemet. Úgy éreztem, jó lenne kilépni a komfortzónámból, és mivel kötelező a szakmai gyakorlat, egyik szaktársam bíztatására úgy döntöttem, hogy én is az Erasmus programon belül teljesítem a gyakorlatot. Beadtam a pályázatom, amelyet hamarosan elfogadtak. Az elején homályos volt, hogy ez miként is fog lezajlani, és sok kérdés is merült fel bennem, hogy kapok-e majd céget időben, fogom tudni teljesíteni a feladataim, elég lesz a pénzem, lesz hol lakjak majd? Nem voltak elvárásaim és nem is tudtam milyen nehézségekbe fogok ütközni.

Budapest volt a cél város, mert úgy gondoltam, hogy ez még nagyon új nekem és jó lenne elsőre egy közeli országba menni. Sok IT-val foglalkozó céghez be is küldözgettem az önéletrajzom, és vártam a válaszuk. Teltek a napok és semmi sehol, aztán két hét múlva sorra kezdtek válaszolgatni és behívni interview-ra, aminek az elején nagyon örültem, annak ellenére, hogy az elsőkön nagyon izgultam és így rosszul sikerültek. Egyre jobban kezdtem ráérezni és sokat tanultam a hibáimból, hiszen az ember a hibáiból tud tanulni a legtöbbet. Mi is lenne, ha egyből sikerülne minden, amit elképzelünk? Szerintem unalmassá válna, de így egyre izgalmasabb és egyre lelkesebben vettem részt rajtuk. Sok cégnél az volt a baj, hogy a képzés három hónapos volt és utána egy éves praktikára kerestek végzős diákokat. Másoknál meg a folyamat volt hosszas, több szakaszos meetingek, például elsőre csak ismerkedni hívtak be, utána egy felórás elméleti felmérésre és aztán következett az élesben való programozás. Egy ilyen folyamat körülbelül három hetet is igénybe vehetett. A legnehezebb az volt, hogy egyetem mellett kellett olyan időpontokat kapjak magamnak, amikor volt szabad időm ezeket megejteni. De végül sikerült és sok gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a WEBAPIX Szoftverfejlesztő Kft.-hez megyek, webfejlesztés és mobilalkalmazásokkal foglalkoznak. Ezt követte a fáradtságos és hosszas papírmunka, e-mail küldözgetés, amiket a kiutazással és a gyakorlattal kapcsolatosan kellett kitölteni.

Eközben nekifoghattam a szállás keresésnek. Sokat agyaltam, hogy lakjak egy barátomnál vagy sem, vagy menjek bentlakásba, de végül a belvárosban, Budapest szívében egy nagyon kis hangulatos albérletet kaptam, nagyon kedves tulajdonosokkal. Ennek kivételesen örültem: férhetős, otthonos, szép kis lakás volt és nagyon jó helyen, könnyedén eltudtam jutni bárhova, tudni illik, Budapesten a tömegközlekedés az igenis jól meg van szervezve. Így, a céghez sem volt probléma a bejárás, a buszmegálló pont a lakás előtt volt és nagyon gyakran jártak. Ennek ellenére minden ismerősöm azt mondta, hogy inkább Budán lakjak, mert csendes és tiszta.

Július harmadikán ki is utaztam Budapestre, találkoztam az albérlet tulajdonosaival, megismerkedtünk, aztán elköszöntek és én ki se pakoltam, de már nagyon vágytam arra, hogy kimenjek és megismerjem a környéket. Másnap a cégnél ismerkedős, adminisztratív dolgokról volt szó és a gyakorlat menetéről. Felkeltette érdeklődésemet a frontend része a szakmának, mivel ezzel még eddig nem volt esélyem elmélyülni, így hát megragadtam ezt az alkalmat. Fiatalos, barátságos kis csapat részese lehettem ebben a két hónapban. Első hetekben megismerkedtünk a Laravel keretrendszerrel. Egy kurzuson vehettem részt a többi gyakornokkal együtt, amely során elsajátítottuk a weboldal építés alapjait. Elmaradhatatlan a tanulás során a próbálgatás, tesztelgetés, mert abból lehet a legtöbbet fejlődni. Elmélyülhettem új programozási nyelvekben, mint például a HTML, CSS, PHP. Ugyanakkor egy újabb keretrendszert is megismerhettünk, ez a Vue3, ami nagyon megtetszett nekem. Az elején lassan ment, és valójában nem is olyan könnyű egy weboldalt vagy kisebb applikációkat csinálni, így a következő hetekben kisebb projekteken dolgoztam, amelyekben a cég mentorai segítettek, ha nehézségbe ütköztem. Például naptár applikáció, felhasználói bejelentkező oldal, könyvtár applikáció, Tic Tac Toe játék. Sok új és vagány dolgot tanulhattam meg. A gyakorlat utolsó részében volt esélyem egy közös projektben részt venni, egy weboldalt csináltunk, ahol vannak mindenféle eszközök a kisvállalkozásoknak, például névjegykártya generáló. Reggelente általában 10-től kezdtem tanulni és délután azt, amit elsajátítottam, gyakorlatba is be tudtam vezetni. A cégnél lehetett ebédelni, meg volt egy kis konyha is, ahol nasizni, vagy kávézni tudtunk. Kellemes családias hangulat volt, bármikor amikor úgy érezted szünetelhettél, vagy sétálhattál egyet, hogy mozgasd meg magad.

A sok munka és tanulás mellett akadt idő a szórakozásra is. A legkellemesebb időtöltésem a sétálás volt az ismeretlen utcákon, és nagyon kellemes volt, hogy sose tudtam mi rejlik a következő saroknál. Rengeteg emlékmű van és talán a legszebb utcák a Budai Várnál vannak, például a Halászbástya meg a Mátyás templom környékén. Hatalmas élmény volt nekem, aki még sose járt Budapesten. A metrózás meg a sok ember, nyüzsgés és zajos város szokatlan volt így elsőre, az igazat megvallva az elején féltem, hogy majd nem fog tetszeni, de kellemeset csalódtam. Rengeteg esemény, koncertek, bulik vannak. Volt egy nagy felvonulás, a Pride, amit már pár éve Budapesten is megrendeznek, mindenki színesbe öltözik és végig sétálnak a város utcáin. Augusztus 20-án van a Nemzeti Ünnep Szent István király emlékére. A tűzijátékot elhalasztották ebben az évben 27-re, de ott voltam és megnéztem, csodás tűzijátékot láthattam a Duna partján. Ugyanakkor nagyon sok a turista is, így gyakorolhattam angol nyelv tudásom is, és sok barátságos embert ismerhettem meg. Végül egy hétvégén sikerült elkirándulni a Balatonra, meglátogattam Tihanyt, csodálatos kis falucska, vagy városka nem is tudom. Azután béreltem egy kajakot és arról csodáltam a hatalmas tavat és a szép partját.

A gyakorlatom két hónapos volt és az elején azt hittem, hogy az rengeteg idő és hamar megunom. Ez bizony nem így történt, a két hónap szinte röpke pillanatnak tűnik, ha visszagondolok rá és szívesen töltöttem volna még akár egy évet is ott. Az elején nehéz volt arra a kérdésemre válaszolni sokszor, hogy mit vacsorázzak, mit reggelizzek és hétvégente ebédre is kellett gondoljak. Elkezdtem nézni szakácsos videókat, és megtanultam főzni curryt, chillit, carbonarat, négy sajtos tésztát és még sushit is készítettem egyszer. Legtöbb időm ezzel telt el a hétvégen, de nem bánom, mert nagyon élveztem szakácskodni. És ebben is sokat fejlődtem és nagyon jól esett az, amikor éreztem, hogy egyre jobban passzolnak az ízek, és időben veszem ki a rizset meg a tésztát nem főzőm túl sokat. Ennek ellenére nagyon hiányzott az itthoni szobám, de úton hazafele annál inkább hiányzott a budapesti albérlet meg a sok élmény és a zajos város.

Nagyon örvendek ennek a lehetőségnek, rengeteget fejlődhettem, nemcsak szakmai téren, hanem mint ember. Nyitottabb lettem az emberek felé, bátrabb és magabiztosabb is. Nyugodtan tudom kezelni azt, ha tévedek, és rájöttem, hogy nem kell tökéletes legyen mindig minden, hisz tévedni emberi dolog. Rengeteg újat megtapasztalhattam és megismerhettem. Ha bárkiben is felmerül a kalandvágy, mindenképp tegye próbára önmagát, és utazzon ki Erasmus+ programmal, mert felejthetetlen élményben részesülhet. És nagyszerű az, hogy én is éltem ezzel a lehetőséggel. Megújult erővel és új célokkal jöhettem haza.