Sebestyén Dániel

A nevem Sebestyén Dániel-István, harmadéves kertészmérnök hallgató. A szakmai gyakorlatomat a bakonybéli Szent Mauríciusz Monostorban töltöttem. Azért választottam ezt a helyet, mert a szakmaiságon túl érdekelt, hogyan is telik egy szerzetes mindennapi élete, milyen is egy szerzetesközösség, hogy mi az én hivatásom és még számtalan kérdés, amire kerestem a választ.

A mobilitásomat július 4-én kezdtem meg. Egy számomra fontos személlyel együtt indultunk el, de ő csak Budapestig jött velem.

A bencés rend egy monasztikus rend, ami azt jelenti, hogy önállóak, tagjai a világtól elvonultan élnek, fogadalmukkal helyhez kötik magukat. Jellemző a szemlélődés, a közös élet, az egyéni és közösségi zsolozsma (ima), az ünnepélyes fogadalom. A csenden, magányon és elmélkedéseken túl a szellemi és kétkezi munka, az önellátás is jellemzi a rendet. A bencések jelmondata „Ora et labora” vagyis „Imádkozzál és dolgozzál”. A szerzetes imádkozva dolgozik és dolgozva imádkozik. Ezt nagyon szépen élték azok a szerzetesek, akiket megismertem.

A bencéseknek, a katolikus szerzetesség kialakulásán kívül fontos szerepe volt Európa tudomány-és kultúrtörténetében, szellemi kincseinek megőrzésében. Hatalmas tudást halmoztak fel, őriztek és őríznek a mai napig. Ezek is mind olyan apró tényezők, amik vonzottak. Ami miatt ezt a helyszínt választottam, hogy a „dolgozzál”-ba főleg kertészeti munkák tartoztak bele. A monostorokhoz ősidők óta hozzátartoznak a kertek. A gyógynövények termesztésének, felhasználásának hagyománya van. A fő gyógynövény a levendula, de termesztenek zsályát, citromfüvet, kakukkfüvet és sok más gyógynövényt.

A kertészeti munkákon kívül aktívan bekapcsolódtam a szerzetesek imaéletébe. Minden nap fél hatkor keltem, hattól reggeli ima hétig, nyolctól reggeli, kilenctől délig kertészeti munka, egy órától déli ima. A délután szabad volt, kihasználtam minden percet. Megismerkedtem néhány velem egyidős fiatallal, akikkel a délutánokat együtt töltöttük. Délután szintén tudtunk időt szakítani a kertben lenni. Öt órától szentmise volt és utána szabad program. Rengeteg időm volt olvasni, emberekkel beszélgetni, tanulni. A szerzetesek, akiket megismertem mind nagyszerű emberek, hatalmas tudással, bölcsességgel. Igyekeztem kihasználni minden percet. Volt lehetőségem eljutni Pannonhalmára és besegíteni az ottani kertészeti munkákba, megismerni más embereket. Jó volt látni mindkét rendnél, ahogyan az életük kapcsolódik a természethez. Ez mind hozzáállásban, mind a munka eredményességében megmutatkozott. Érdekes volt látni azt a hatékonyságot, a közösségi munka erejét, ahogy tudtak együtt működni a sok szerzetesi feladat és kötelesség mellett. Itt nagyon tetszett a bazilika, a könyvtár, a helynek az 1000 éves múltja. Az az érzésem volt, mintha itt az idő nem telne, olyan állandó, változatlan. Szükségem volt erre és arra a tapasztalatcserére, amit itt kaptam. Sajnáltam, hogy itt kellett hagynom azokat az embereket, akiket itt megismertem. Pannonhalmám nemcsak a szerzetesek vesznek részt a kerti munkákban, fizetett alkalmazottak is voltak. Itt találkoztam egy, az egyetemünkön végzett bencés kertészmérnök munkásságával is.

Bakonybél egy más világ volt számomra, mint az otthoni megszokott környezet. Eddig számomra ismeretlen volt a hely, a környezet, még nem jártam itt. Az itthonihoz képest más. A nyarat itt töltöttem. Örültem azért annak, hogy felfedeztem a szépet az új dolgokban és ami ismerős volt, annak is örültem. A szerzetesek mindennapjait az imádság és a munka, a magány és a találkozások ritmusa alakította. Bakonybél kezdettől fogva a békesség, a kiengesztelődés helye, a csendes belső úton megtalált harmónia, lelki integritás közvetítője. Nagyon tetszett. A közösségnek megtartó ereje van. Ezt többször is megtapasztaltam. Nyitott, befogadó, kedves emberekkel dolgoztam, éltem együtt.

A monostor életéhez hozzátartoztak a gyógynövények és a velük való munka. Élveztem minden percet. Elég sok időt töltöttem a kertben, volt tennivaló bőven, de feltöltött a munka. A kertészeti munkák irányítását, lebonyolítását egy nagyon kedves, hiteles, nagy tudású, kertészmérnök hölgy intézte. Nagyon hálás vagyok neki. Sok időt töltöttem vele. Nagyon lelkes volt, rengeteget magyarázott, tanított, történeteket mesélt. Az ő jelenléte és szemlélete sokat segített szakmai fejlődésemben. Nemcsak beszélt róla, hanem csinálta is. Mivel ökológiai művelésű a kert, vegyszereket, műtrágyákat nem használnak, a kertészeti munkák jórészt gyomlálásból, kapálásból álltak, de részt vettem a gyógynövények ápolásában, betakarításában, a vadon termett gyógynövények gyűjtésében. levendula szüreten, a gyógynövények feldolgozásában, teakeverékek készítésében. A monostor kertjében jól megfér egymás mellett a gondosan ápolt gyógynövényes és gyümölcsös, valamint a természetnek teret adó arborétum, hatalmas, több száz éves fákkal. Az arborétum fenntartásában is részt vettem. Megismerkedtem a sommal, annak többféle fajtájával. A kolostorhoz tartozó 300 éves somfák is értéket képviseltek. Élvezet volt felfedezni, megismerni új növényeket, botanikailag is jobban megismerni, megkülönböztetni egyik fajt a másiktól. Külön élmény volt számomra megkóstolni a monostor termékeit. Hozzáadott értékkel rendelkezik minden. Kétkezi munkával történik a szüret. A megszárított mentafélék fosztása, levendula morzsolása, csomagolása stb. mind kézi erővel történik. A magas minőség elvárt és garantált. Ez is nagyon tetszett. Nem tömegárut előállítani volt a cél, nem élelmiszert, hanem táplálékot, valamit, ami gyógyít. Az a szemlélet, amivel mindenhol találkozni lehet, ami a mennyiségre, a haszonra törekszik és ennek rendel alá mindent, itt nem ismert. Ennek ellenére a mennyiség, sem elhanyagolható tényező. Örültem, hogy ezt láttam és azt is, hogy azért vannak még olyanok, akiknek ez fontos. Része voltam a folyamatnak, egységben gondolkoztunk, dolgoztunk. Meglepett az az érdeklődés, kíváncsiság, amivel felém fordultak, kikérték véleményemet a kerttel, növényekkel, termesztéstechnológiával kapcsolatban. Jól esett ez a bizalom. Örültem annak, amit, kaptam, amit tanultam, de annak is, hogy én is adhattam.

Köszönetemet szeretném kifejezni a bakonybéli szerzeteseknek, hogy befogadtak, nyitottak voltak, segítőkészek. Hálás vagyok a sok lelki táplálékért, a kapcsolatokért, új barátságokért, az élményekért, tapasztalatokért, szakmai fejlődésért. Köszönet az Erasmus+-nak is, hogy megteremtette a lehetőséget.