Korodi Bíborka

Az általam megpályázott, és sikeresen elnyert Erasmus + pályázat által biztosított tapasztalataimról fogok az alábbiakban beszámolni.

Nyári gyakorlatomat Budapesten, Magyarország fővárosában töltöttem, egy igencsak jó tájépítész irodánál. A gyakornokságom alatt mindössze két hónapot voltam az általam felkeresett irodában, vagyis 2022. 06. 30- 2022. 08. 29 dátumok alatt voltam az Urban Concept tájpítész iroda gyakornoka. Az Urban Concept irodát két pro architektúra díjas tájépítész mérnök vezető tervező vezeti, Király-Salgó Borbála és Kontra Dániel. A vezetőkön kívül, mindössze három okleveles tájépítészmérnök, egy okleveles tájépítész grafikus, egy okleveles tájépítész tervező és nem utolsó sorban egy okleveles tájrendező és kertépítővel ismerkedhettem meg, illetve dolgozhattam együtt.

Az ott létemre igencsak fel volt készülve az iroda, senkinek nem volt meglepő az ott dolgozók közül, hogy én ott leszek, mint gyakornok. Első napomon, bemutatkoztam az ott dolgozó embereknek, és már akkor részese lehettem egy olyan konzultációnak, amely során megbeszélésre kerültek az új, illetve már munkálatok alatt álló projektek. Megemlíteném, hogy ezek a közös konzultációk heti szinten részét képezték az irodai munkálatoknak, szükség esetén ez heti kétszer is előfordulhatott. Ezeken a megbeszéléseken rendszerint én is részt vettem. Szóval az első ilyen konzultáción, amelynek részese lehettem, bemutatkozott az a tájépítész mérnök, aki elvállalta, hogy mentorál engem. Minden egyes munkát, amit az irodában végeztem, azt ő felügyelte, illetve ő volt az a személy, akihez bármikor fordulhattam, ha kérdés merült fel bennem a rám bízott feladatok kapcsán. A mentorom Polarecki Dóra Anna okl. tájépítészmérnök volt.

Az első hónapban számos kisebb projektben vettem részt, persze ezt tudásomnak mérten. Kimondottan megnyugtató volt a számomra, hogy nem csupán kiosztásra kerültek a feladatok, hanem részletes magyarázattal bízták rám azokat a tervezési feladatokat, amelyek kihívást is jelentettek számomra, viszont nem haladtak meg annyira, hogy másodévet végzett tájépítész hallgatóként ne lehetett volna megoldani őket. Számos olyan programban dolgoztam, amelyekkel már nem egyszer találkoztam az egyetemi oktatás során. Az AutoCAD programban dolgoztam a legtöbbet, viszont volt lehetőségem Photoshopban és InDesignban is dolgozni.

Első alkalommal rám bízott feladat során rájöttem, hogy milyen is azt megtapasztalni, hogy ha valamit elhelyezünk egy síkban látható helyszínrajza, az nagy valószínűséggel kivitelezésre fog kerülni. Az első projekt, amibe én is besegíthettem, az egy vasútvonal által érintett vasútállomások újratervezése volt. Mindössze 15 vasútállomásról van szó, kimondottan sok munkával járó felkérésről beszélek.  Számos olyan helyszínrajzot tisztítottam meg amely újratervezésre került. A többnyire már újragondolt megállókat bútoroztam be, vagyis utca bútorzattal láttam el. Ezen munkálatok alatt, bepillantottam a berendezési tárgyak beszerzésébe, és realizáltam, hogy mennyire sok minden függ a költségvetéstől, hogy a rendelkezésre álló anyagiak milyen szinten képesek befolyásolni egy tervező munkáját.

A második alkalommal rám bízott számottevőbb feladat folyamán, Budapest egyik közparkját terveztük újra. A járófelületek kialakítása volt egy egyik feladatom, annak függvényében, hogy az ott meglévő fák ne sérüljenek, és hogy a járófelület megfelelő távolságban helyezkedjenek el a fák statikai védőzónájától. Ennek a projektnek a keretein belül ismerkedtem meg azokkal az ismeretekkel, amelyek konkrétan meghatározzák, hogy mit hogyan szabad tervezni egy fa környezetében. Viszont, azt is megtanultam ezen projekt alatt, hogy nem minden fa kerülhető ki, nem minden fa menthető meg, nagyobb beavatkozások esetén, pl: mélygarázs építés. Megismerkedtem azokkal a törvényekkel, amelyek ország szinten, ez esetben fővárosi szinte meghatározta a fák besorolását. Ugyanis nagy különbség van egy invazív fa, egy gyümölcsfa és egy őshonos fa visszapótlási követelményei között. Sajnos nem feledkezhetünk meg arról, hogy rengeteg olyan terület van, amely nem volt megfelelő gondozás alatt tartva, így számos fát egészségügyi állapota miatt már a városi kertészet fakivágásra szólítja fel a tervezőket. Ezekben az esetekben a fák visszapótlása szükséges. A fák visszapótlására számos törvény ad pontos leírást, amelynek betartása elengedhetetlen annak érdekébe, hogy a végleges terv engedélyezve legyen.

Szemtanúja lehettem, hogy mennyire sok munkával, konzultációval és előtervekkel jár egy projekt, amíg eljuthat az engedélyezési tervig. Mindezek után kezdődhetnek el azok a munkálatok, amelyeket az utca embere is láthat. Hosszadalmas és kimondottan komplex folyamatokba pillanthattam be. Ami szintén nagy újdonság volt számomra, hogy egy tájépítész mennyire sok szakág képviselőjével kell tartania a kapcsolatot egy tervezési folyamat során. Rengeteg konzultáció folyik le statikusok, építészek, közművesek, kertészmérnökök esetleg erdészmérnökök és még sorolhatnám, hogy kik között. Második hónapomra egy igencsak nagy feladatrész jutott a számomra.

Egy lakópark melletti hatalmas sarj erdős területre kellett elkészítenem a fa kivágásra szánt fák listáját. Ez első ránézésre nem tűnhet annyira nagy feladatnak. Megjegyzem, azt hittem, hogy két hét elegendő rá, és elárulom azt is, hogy két hét ennyire sok fára és területre nem tudok elegendő lenni. Az erdészettől kapott fafelmérés szerint 1021 darab olyan 1m sugarú körről kaptunk adatot, amely területében nem csupán egy fa szerepelt. Abban az esetben, ha egy ilyen körben több fa volt jelen, az egy sarjcsokornok számított. Ezeket a csoportosulásokat teljesen másképp kellett kezelni, mint azt úgynevezett szoliter fákat (egy 1m-es körben elhelyezkedő fa).  

Első feladatom, az volt, hogy minden fát, illetve sarjcsokrot le kellett ellenőriznem, hogy tényleg fel van-e jegyezve az erdészettől kapott táblázatban, illetve dwg.fájlban. Volt három, olyan hiba, amelyről értesíteni kellett az erdészetet, ez meg is történt, így újabb adatszolgáltatást kaptunk az erdészettől. Mindezek után a fák kategorizálása, pontos leírása következett, tudományos nevekkel kellett ellátnom minden egyes fát. Nem maradhatott el a besorolás, amely jelölte számunkra, hogy a fa az invazív, gyümölcsfa, őshonos fa vagy esetleg kiszáradt fa. Már a fentiekben említettem, hogy ez nagyban befolyásolja, hogy a fák milyen módon kell, hogy visszapótlásra kerüljenek. Ezután kaptunk adatokat a telekosztásról, ugyanis a terület négy közterületre és öt magánterületre lett tagolva. Ezek a telekosztások is külön-külön befolyásolják egy területen belüli fák visszapótlására vonatkozó szabványokat.

A fák leválogatása következett területek szerint. Azt a tényt is figyelembe kellett vennem, hogy három magánterület újra tervezését a 4D nevezetű tájépítész iroda tervezete újra. Ezeket a fákat mind ki kellett vonnom az összes többi fa közül, ugyanis azokkal a fákkal nem a mi irodánk kellett foglalkozzon. Minden fa elosztása, behatárolása és felmérése után következett az a feladatrész amikor mérlegelni és jelölni kellett, hogy melyik fák kerülnek kivágásra. A kivágásra szánt fák mellé meg magyarázatot kellett adni, hogy milyen okból kerülnek az általunk jelölt fák kivágásra. Nagyrészben építkezések, és tereprendezések miatt lettek ezek a fák kivágásra jelölve.

Nem utolsó sorban, következett azt a feladatrész, hogy meghatározzam a jelenlegi törvények alapján, hogy melyik fa pótlásköteles és ez milyen módon kell végbe menjen. Itt figyelemmel kellett kísérnem a fák, elhelyezkedését, azt, hogy magán vagy közterületen belül helyezkedik-e el. Fontos volt a fák törzskörméretének pontos mérete, sarjcsokrok esetén, a sarjcsokorba tartozó fák törzskörméretének átlaga. Illetve számos olyan információ, amelyre már hivatkoztam a beszámolóm folyamán. Egy másik projekt során, ahol újabb számomra ismeretlen információkkal gazdagodhattam, az a zöldtetők tervezése és kialakítása volt.

A zöldtetők tervezése során folyamatos konzultációkra volt szükség azokkal az építészekkel és statikusokkal, akik az épületeket tervezték. Hiszen ahhoz, hogy egy zöldtető tényleg zöldtetőként tudjon funkcionálni, számos tényezőt figyelembe kellett vegyenek az építészek, ezeket az információkat mind a tájépítészek szolgáltatták számukra. A zöldtetők kialakítása, számomra még komplex rétegrendek kialakításával jár, és rengeteg olyan növényismerettel, amely képes az   adott termőrétegen nem csupán túlélni, hanem megfelelő módon fejlődni, így megtartva díszítő értékét. Kölcsönön és nagyon fontos adatszolgáltatási cserék mentek végbe, ugyanis nem szabadott eltekinteni attól, hogy egy épület statikailag még mekkora talajréteget és zöldtömeget képes biztonságosan befogadni.

Gyakornokságom folyamán az egész iroda találkozott az esőkertek fogalmával, ugyanis ez egy elméletben igazán jól működő, látványos és hasznos tereprendezési mód lehet, viszont még Magyarország területén nincs igazán jól működő példa rá. Ennek fényében kezdtek az irodában többen is egy kicsit kutakodni, amíg fel nem kerestek egy szakembert, aki kimondottan ezekkel a kertekkel foglalkozik. Sajnálatos módon én ennek már nem lehetek része, viszont az egész iroda részt fog venni egy továbbképzésen az eső kertekkel kapcsolatban. Gyakornokságom utolsó napjaiban részt vettem egy pályázati megnyitón, amelynek célja a Népliget egész területének újragondolása.

Mindent összegezve, azt kell mondanom, hogy rengeteg tudással lettem gazdagabb. Egy nagyon befogadó és segítőkész csapat tagjává válhattam a gyakornoki időm alatt. Jó volt bepillantani az irodai életbe, és szembesülni azzal a ténnyel, hogy milyen az, amikor már élesben történnek a dolgok, és a felmerülő fennakadásokat a leggyorsabb idő alatt kell elsimítani. Hiányozni fog az irodában megismert csapat, ugyanis nem csak jó szakemberekkel ismerkedhettem meg, hanem egy kimondottan jófej társasággal.