Mátyás Anita

Mátyás Anita vagyok, első éves hallgató a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Informatika szakán. Már iskolában hallottam az Erasmus+ adta lehetőségekről, és eldöntöttem, mikor egyetemista leszek, én is kipróbálom. Ennek a döntésnek hála, ezt a nyarat Budapesten tölthettem, ahol amellett, hogy hasznos szakmai tudásra tettem szert, számtalan új élménnyel és baráttal gazdagodtam.

A szakmai gyakorlatom a fogadó intézmény keresésével kezdődött. Több interjún is részt vettem ezalatt az időszak alatt, betekintést nyerhettem abba, milyen is „felnőttként” munkát keresni. Úgy hiszem, ez nagyon hasznos lesz számomra a jövőmre nézve, mivel informatikusként sokszor kell átmenni ilyen jellegű szakmai interjúkon, és jó benne szerezni egy kis tapasztalatot. A választásom végül a budapesti Pro-Sharp Hungary Kft.-re esett, aminek nagyon örülök utólag.

A lakáskeresés is hosszadalmas folyamat volt, mivel Budapest főváros, nehéz kapni egy árban és elhelyezkedésben is megfelelő lakást, főleg ilyen rövid időre. Végül találtunk a barátommal egy albérletet, amit együtt béreltünk ki, ő is ugyanúgy Erasmus+ gyakorlatra utazott Magyarországra. Délutánig mindketten dolgozni mentünk, és azután együtt fedezhettük fel a várost.

Az első munkanapomon nagyon izgultam, de mindenki mosollyal fogadott, így hamar felszabadultam. Ők is örültek az érkezésemnek, mivel én voltam az első gyakornok náluk, és nekik is új dolog volt az egész. Ehhez képest szakmailag az ellenkezőjét éreztem, mindig volt feladatom, tennivalóm, soha nem éreztem úgy, nem tudom hol a helyem, vagy hogy nem tudom mit kell csinálnom. A mentorom akármikor szívesen segített, ha kérdésem volt, sok új technológiával ismertetett meg, és ugyanakkor jó barátommá is vált, sokszor maradtunk munka után csocsózni a cégnél, vagy éppen mentünk társas estre. De nem csak tőle kaptam szakmai tudást, attól függetlenül, hogy másnak nem lett volna felelőssége engem tanítani. A többi kollégám is tartott nekem kis előadásokat bizonyos témákról vagy fogalmakról az informatika világába. Úgy érzem, annyi tudást adtak át nekem, amennyit csak lehetett ezalatt a két hónap alatt, ők is nagyon fontosnak tartották, hogy elégedetten távozzak.

A következőképp nézett ki egy átlagos napom: reggel 8 és 9:45 között megérkeztem az irodába, megittam a reggeli kávét, és kezdődhetett a munka. 10:30-kor volt egy Daily Stand-Up, ahol minden kollégám és én is elmondtuk, azelőtti nap mivel foglalkoztunk, és ma mivel fogunk. Ez egy nagyon jó módszer arra, hogy rendszeres, és jól strukturált munka mehessen végbe. A cégnél van egy kis háziállat is, Elisabeth Horisson, a hörcsög, őt napi rendszerességgel kivettem a ketrecéből, és adtam neki jutalomfalatokat. Ami nagyon meglepett az az volt, hogy ott mindenki dél körül már ebédel is. Együtt mentünk el minden nap egy közeli étkezdébe, elhoztuk az ebédeket, és együtt leültünk megenni azokat. Ez nekem nagyon tetszett, ebéd közben beszélgettünk, nevettünk, utána meg ha még mindig stresszesnek érezte magát az ember, beülhetett a masszázs székbe zenét hallgatni és relaxálni.

Mint egyetemista, nehéz volt elképzelni, hogyan is jönnek létre nagyobb projektek, és valósulnak meg szoftverek. A mobilitásom elején pont ezt tanultam meg, méghozzá egy valós projekten, ami megrendelőnek volt. Én voltam az az ember, akinek a dolga volt megérteni a projektet, azt, hogy melyik feature mire való, dokumentálni azt, tervet állítani fel neki, és folyamatosan kommunikálni a fejlesztővel. Ha a fejlesztőknek épp kérdése volt valami működési dologgal kapcsolatosan, én voltam az, akinek választ kellett adnia rá, sőt még ügyfélmeetingen is részt vettem. A gyakorlat következő részében már én is fejlesztettem, kaptam egy saját kis projektet, ami nagyon izgalmas volt. Egy crawlert írtam meg, ami ingatlanokról gyűjt információkat, saját adatbázist építettem fel hozzá, adattisztítást végeztem, és felhasználói felületet is készítettem neki. Szakmailag sokat fejlődtem ezalatt, és számtalan új dolgot tanultam, amiknek mind nagy-nagy hasznát fogom venni a közeljövőben.

A tanulás meg munka mellett persze bőven volt szórakozás is. Nappal igyekeztünk kihasználni a színes kulturális programokat, múzeumokba mentünk, nappali koncertekre vagy épp híres turistalátványosságokhoz látogattunk el. Levonatoztunk Alsógödre, ahol van publikus part kialakítva, és lehet fürödni a Dunában, ezt mindenkinek ajánlom, mivel nyáron elmondhatatlanul meleg van Budapesten, és kell egy kis felfrissülés. Függőágyaztunk a Városligetben, boroztunk a Duna-parton, sétáltunk Budán és még sorolhatnám. Éjjel pedig választhattunk a szórakozóhelyek hosszú listájából, ez is nagyon tetszett, mindig olyan helyre mehettünk, amilyen zenéhez a legjobban volt kedvünk.

Kimondottan élveztem biciklizni vagy sétálni a városban, a mai napig elkápráztatnak a gyönyörű épületek a belvárosban. Mivel szeretek festeni és fényképezni, sok mindenből nyerhettem ott iheletet, és újra felfedezhettem a művészet iránti szeretetemet. Bár hiányoztak az itthoni házi ételek, volt alkalmam ott is sok finomságot enni, különleges pastákat próbáltam ki, ettem tradicionális gulyást, töltött lángost, viszont a rekordot a kebab tartotta. Abból talán életembe nem ettem annyit, mint most, ez mondjuk azért is lehetett így, mivel mikor éjjel megy haza az ember, egy kebabost mindig talál nyitva valamelyik sarkon.

Az egész tapasztalat felülmúlta az elvárásaim, hihetetlenül eseménydús és élményekben gazdag volt ez a nyár. A céggel ezután is fogom tartani a kapcsolatot, ők is megszerettek engem, mindenképp szeretnénk még a jövőben együtt dolgozni. Nagy meglepetés volt, hogy ennyire beilleszkedtem a közösségbe, és egy kisebb „családra” leltem ott, alig várjuk, hogy újra találkozhassunk majd. Hogy mennyire jól telt, talán az is bizonyítja, hogy pár nap múlva kezdem is a következő Erasmus+ mobilitásom Debrecenben, ami ezúttal fél éves tanulmányi mobilitás lesz. Izgatottan várom, hogy mit fog tartogatni a következő fél év számomra, de abban biztos vagyok, hogy az is legalább ennyire formáló és meghatározó tapasztalat lesz.