Molnár Orsolya-Izabella

Szisztok! Ezt a beszámolót már itthonról írom. Hihetetlen mennyire gyorsan eltelt ez a 2 nyári hónap (az itthoniak azt mondták hosszabb volt). Így telt az én nyaram:

Nem tudom mikor vagy hogyan döntöttem amellett, hogy Erasmus programra jelentkezzek. Egyik napról a másikra tudtam, hogy én ezt meg akarom csinálni. És úgy is lett. Először önéletrajzzal meg egy motivációs levéllel jelentkeztem a szakmai gyakorlat mobilitásra. Már akkor Budapestre szerettem volna kiutazni, hiszen az nincs se messze, se közel az otthonomtól. Majd kaptam a hírt, hogy sikeres lett a pályázatom. Attól a pillanattól nagyon elkezdtem izgulni, pedig a félév még le se járt. Sokat gondolkodtam azon, milyen lesz, kapok-e céget, milyen lesz a munka, lesznek-e barátaim, egyedül fogom-e érezni magam? Majd következett a papírmunka. Hosszas volt, rengeteg aláírás.

Eközben párhuzamosan indult a cégkeresés. Nem gondoltam volna, hogy olyan nehéz lesz. Rengeteg céghez jelentkeztem, Sok cég még a mai napig se válaszolt, néhány elutasított, másnak az volt a problémája, hogy külföldi diák vagyok. Annak ellenére nem csüggedtem el, hiszen voltak, akik felvettek, viszont szerettem volna, ha majd több lehetőségem lesz. Ez a továbbiakban úgy is alakult. Végezetül úgy döntöttem, hogy akkor itt az ideje belekóstolni a frontend ágazatba, tehát a WEBAPIX Szoftverfejlesztő Kft. lett a nagy Ő. A cégvezetővel tartottam a kapcsolatot kiutazásomig. Nagyon segítőkész volt, minden előleges kérdésemre eléggé gyorsan válaszolt.

 Aztán már a szesszió vége volt, a pótszesszió is lassan a végéhez közeledett, és nekem a szükséges kreditszámom még nem volt összegyűlve ahhoz, hogy ki tudjak utazni. Annyira szerencsés voltam, hogy vizsgaidőszakban himlős lettem és nem tudtam elmenni vizsgázni. Ennek ellenére gyorsan meggyógyultam és pótvizsga utolsó 2 napján kb. minden tantárgyamból vizsgáztam. Nem volt könnyű. Pláné, hogy fennállt a lehetőség, hogy némelyik nem sikerül és akkor jött a pánik. Mesét félretéve, minden jó, ha a vége jó. Velem is úgy alakult.

És már július. Harmadikán szüleimmel kiutaztam Budapestre. A belvárosban sikerült jó árban albérletet kapni. Nagyon jó pontban helyezkedett a lakás, ugyanis 3 metrómegállóhoz, több buszhoz, villamoshoz, trolihoz közel laktam. Annak ellenére, hogy a VII. kerületben laktam, a cég meg a II.-ban volt, a tömegközlekedés rugalmassága miatt könnyen utaztam a céghez. Kipakoltam, berendezkedtem a lakásba, és még aznap este kicsit sétáltam a városban a szüleimmel. Másnap kezdődött a munka. Először megismerkedtünk a környezettel, amin dolgozni fogunk, különböző felületeket telepítettünk, lényegében kissé adminisztrációs nap volt. Röviden elmondták hogyan fog zajlani a gyakorlat. Számos dokumentációt küldtek, amiből először is tanulni kellett, számomra ugyanis a frontend fejlesztés teljesen új volt. HTML, CSS meg PHP-val foglalkoztam a legtöbbet. Majd a Laravel nevezetű keretrendszerrel ismerkedtem. Sok új fogalom volt számomra (mi az API, mit jelent a routing, bindig, controller, mi a Bootstrap stb.), számos megoldási lehetőséggel ütköztem. Eközben párhuzamosan építgettem egy web app-et ami igazából a „piszkozatom” volt. Rajta próbáltam ki a dolgokat, amiket megtanultam, kísérleteztem. Eközben rájöttem, hogy nem is olyan egyszerű akár egy kis, egyszerű applikációt felépíteni. Majd következő részben egy saját kis projekten dolgoztam: webshopot terveztem, fejlesztettem, teszteltem. Egyértelműen nem lett tökéletes, mindig valamin lehet alakítani, változtatni, de ezen még fogok dolgozni. Úgy éreztem, hogy e területen jobban elengedhettem a kreativitásom uralkodni. Emiatt nagyon élveztem ezzel foglalkozni. Annak ellenére, hogy legtöbbször magamtól tanultam, bármikor kérdésem volt, a cég fejlesztői rögtön igyekeztek segíteni, tippeket adni, ötleteltünk együtt, hogy végül egy optimális megoldáshoz jussunk. Szerintem ahhoz képest, hogy ezen az ágazaton nem voltam jártas, ott sokkal jobban, hatékonyabban tudtam fejlődni. Lépésről lépésre szereztem tudást és tapasztalatot arról is, hogy egy nagyobb projekt hogyan épül fel. Így tehát napjaim nagyrésze ezzel telt 10 és 16 óra között. Mindenképp hálás vagyok, hogy fiatalos, rugalmas, jó csapatba kerültem.

Szép-e Budapest? Természetesen. Egy bizonyos szintig. Kis faluból származom, hozzászoktam a csendhez, a nagy terekhez, sok zöld területhez. Persze, sose volt probléma városban lenni pár napig. Viszont az, hogy pár hét, kicsit furcsa volt. Elején zavart a zaj, a nyüzsgés, az, hogy folyton mozog a város. De hát ez egy lépés volt ahhoz, hogy a komfortzónámból teljesen ki merjek lépni. Idővel hozzászoktam és mondhatnám, hogy meg is szerettem. Talán nem laknék ott a jövőben, de esténként szívesen sétálnék a városban, ha tehetném. Leginkább a belvárosban rengeteg a turista, így nekem is furcsa volt, ha bárhol is magyarokat hallottam azon a környéken. Az emberek, akikkel cégen kívül ismerkedtem, mind külföldiek voltak, ami igazából izgalmas volt. Jó volt ismeretlenekkel beszélni, érdeklődni, segítséget kérni. Számomra a budapesti élet jó lehetőség volt arra, hogy önálló legyek. Lényegében én voltam akkor a saját szülőm. És nagyon büszke vagyok magamra, hogy jól bontakoztam ki. Rengeteget sétáltam a városban, az épületek gyönyörű architektúráit órákig lehetett volna nézni, annyira díszesek. Elvarázsolt az, hogy mennyi színes ember van ott, mindegyik a maga módján különleges volt. Éttermekbe járkáltam, talán a kedvencem a Csiga nevű étterem-kávézó. Itt láttam életemben először pingvint, először láttam a Szent István-napi tűzijátékot, és először kajakoztam (a Balatonon). Koncertekre, bulikra is jártam. Nem keveset. Kedvenceim a random bulik voltak, ahova véletlenül jutottam el, és azok, amelyek a Duna parton voltak szervezve (Népsziget, Dürer Kert, Pontoon vagy a Kifolyó Projekt). Természtesen meglátogattam ilyen-olyan nevezetességet, látványt. Amikor tehettem, pihentem, kirándultam. Utolsó hétvégen elmentem a Balatonra, mivel éreztem, hogy a város zaja kicsit lefárasztott. Mindezek mellett sajnos azt kell mondjam, hogy kellemetlen élményeim is voltak. A belváros utcái nem annyira tiszták (vagy jó illatúak), rengeteg a hajléktalan, és eléggé morcosak az ott élők. Viszont van élet, mindig lehet valamit valahol csinálni. Unatkozásra nincs idő.

Végül, hozzátenném, hogy ha bárki is úgy érzi kicsi változásra van szüksége, vagy élményekkel, tapasztalattal szeretne gazdagodni, mindenképp használja ki a lehetőséget, hogy e programon belül kiutazzon valamerre Európában. Számomra ez egy nagy lépés volt, úgy személyileg, mint szakmailag. Úgy érzem sokkal nyitottabb lettem a környezetem felé, de leginkább önmagammal szemben.  Sokat tanultam magamról, türelmesebb lettem, örülök, hogy fejlődni tudtam. Egyértelműen sokat kell még haladni, tapasztalni, gyakorolni. Ez talán még csak egy cseppnyi volt az úgynevezett nagy Életből, sokkal több van előttem. Mindenképp izgatottan készülök az elkövetkezendő félévre. Az is tervben van, hogy jövőre is a gyakorlatot messzebb végezzem, talán akkor már egy távolabbi országban.

Hálás vagyok, hogy élhettem ezzel a lehetőséggel, sok pozitív energiával feltöltődtem, és rengeteg kedves emlékkel térhettem haza.