Scridon Teodor

Az Erasmus kapcsán több dolog eszébe juthat az embernek, az új helyek felfedezésétől egészen az új tudás elhajításáig, de az biztos, hogy legtöbben arra gondolnak, hogy az ezzel kapcsolatos kaland csak a gyakorlat idejére vonja el az egyén figyelmét. Legalább is én ezt gondoltam, de talán már a jelentkezés leadását követően kezdett tisztázódni, hogy talán van realitás abban, amit a többiek mondanak és tényleg sok adminisztratív teendő lesz – de még mennyi!

Talán az egész procedúra legnehezebb része a cég megtalálása volt, ahol a gyakorlatot végezhessem. Nagy elvárásokkal vágtam neki a keresésnek, három országot adtam meg célként: Kanada, Egyesült Királyság és Németország – azért választottam ezeket, mert mindenképp angolul szerettem volna végezni a munkát és olyan országot szerettem volna találni, ahol esetleg el is tudnám képzelni, hogy az egyetem elvégzése után is dolgozzak. Már itt szembesültem az első akadályokkal, még senki se akart tőlünk Kanadába menni; valószínűleg nem hiába, mivel több hétnyi jelentkezés és e-mail írogatás után sem sikerült olyan céget találni, aki fogadna. Rengeteg választ kaptam, de legtöbben vagy több időre kerestek embert, vagy nem fogadtak szakmai gyakorlatra egyetemistákat. Mivel mindenképp angolul szerettem volna a gyakorlatot végezni, így a következő hely, ahol keresni kezdtem, Anglia volt. Itt is heteket töltöttem e-mail írogatásokkal, kereséssel és jelentkezések beküldésével. Végül; szerencsémre találtam egy céget, akik fogadni tudtak. Összefoglalóként arra a következtetésre jutottam, hogy a legtöbb cég fél – 1 éves szakmai gyakorlatra keres embereket; de legtöbb ki is emeli, hogy ezt követően nagy valószínűséggel fel is alkalmazzák őket teljes munkaidőre.

A következő lépés a maradék adminisztratív papírok elintézése, a vizsgák letétele és a pakolás volt. Az adminisztratív teendők nálam duplán nehezek voltak, mivel szeptembertől tanulmányi mobilitásra is pályáztam Magyarországra, így párhuzamosan ezeket a papírokat is el kellett kezdeni intézni; a különböző határidők követéséről nem is beszélve. Az utat repülővel tettem meg, szerencsére teljesen zökkenőmentes volt, annak ellenére, hogy a nyári időszakban rengeteg járatot töröltek és nagy késések voltak, engem szerencsére ez nem érintett. A szállás tekintetében szerencsém volt, mivel egy ismerősnél tudtam lakni.

Megérkezésem után egyből nyilvánvalóvá vált, hogy a lehető legjobb döntés volt Angliába jönni a szakmai gyakorlatot végezni. Az egész város tele van élettel, a világ minden tájáról levő emberekkel, akik úgy vélem sokkal nyitottabbak és kedvesebbek, mint ami elmondható az itthoni társadalom nagyrészére. Az egész környezet nagyon pozitív és már-már szinte varázslatos volt.

Július 1-én, pénteken meg is kezdtem a szakmai gyakorlatot, igaz az első nap inkább csak ismerkedés és általános beszélgetésekből állt, nem beszélve arról, hogy péntek volt; szóval mindenki inkább egy lezárása készült, mintsem valami új elkezdésére. A cég, ahol végeztem a gyakorlatot, a mrktng4 egy nemzetközi marketing iroda, akik online közösségek fejlesztésével és menedzselésével kapcsolatos szolgáltatásokat biztosítanak. A cég sokszínűségét talán az ott dolgozók személyek tudják a legjobban leírni, mivel több nemzetiségből levő emberekbe áll össze a csapat. Bár, mivel ez elmondható London teljes egészére is, így ez nem is volt egyáltalán meglepő.

A gyakorlat során lehetőségem volt rengeteg új dolgot tanulnom és gyakorolhattam az angol beszédet is. Többek között közösségi média felületekre gyártottam tartalmat, a beérkező e-maileket kezeltem, részt vettem különböző játékok tesztelésében; illetve lehetőségem nyílt betekintést nyerni abba is, hogy miként lehet új ügyfeleket találni és hogyan lehet összeállítani ajánlatokat a különböző klienseknek. Rengeteg nagyszerű és segítőkész embert ismerhettem meg, akiknek köszönhetően ez a röpke 2 hónap még kellemesebben telt. A nyár folyamán nem meglepő módon sok volt a szabadságolás, így a gyakorlat során igazán produktívan kivehettem a részem a munkából, minden héten volt valaki, akit helyettesíteni kellett és ezáltal folyamatosan új területeken tudtam tapasztalatot szerezni, miközben azt is érezhettem, hogy a munkámra valóban szükség van és nagy segítséget jelent a cégnek és az ott dolgozóknak.

Ha egy mondatban kéne összefoglalnom a várost, akkor azt mondanám, hogy Londonban élni olyan mintha egyszerre léteznél az egész világon. A városban minden nemzetiségű ember megfordul, és a sok különböző ország kultúráját jellemző zónák pedig azt az érzést keltik, mintha valóban abban az országban járnál; miközben mindvégig Angliában vagy. Talán az egyik legvarázslatosabb az egészben az, hogy egy városban megtalálhatod a világ többi országának egy-egy kis cseppjét; arról nem is beszélve, hogy tulajdonképpen a szórakozási lehetőségek tárháza szinte végtelen. Ha minden nap egész nap turisztikai látványosságokra fordítottam volna az időm, akkor se jutottam volna a végére mindennek. Természetesen azért időt szakítottam a legjellegzetesebb látványosságokra, mint például a London Eye, Big Ben, Backingham Palace, Tower of London stb. Ami talán a legnagyobb meglepetést okozta, az a színház volt; több produkciót is megnéztem és azt kell mondanom, hogy lenyűgöző mind a színészi tehetség, mind az itteni színházak változatos felszereltsége és effektusai. Az előadások nagyrésze néha mozifilmek hatásait meghazudtoló technikával rendelkeztek.

Lehetőségem nyílt a tengerpartra is ellátogatni, természetesen ahogy odaértem, alig vártam, hogy megmártózhassak a tengerben. Hamar szembesültem a ténnyel, hogy Anglia nem a tengerpartjairól híres. A tenger és a part csodás volt, tiszta és rendezett, viszont az időjárás és a víz hőmérséklete nem tette alkalmassá fürdésre. Viszont a parton sétálni igazán kellemes és egyedi élmény, a víz sokkal tisztább, mint a román tengerparton. Meglepő az is, hogy a tengerparti városkákat mennyire kevesen lakják Londonhoz képest.

Összegezve azt kell mondanom, hogy életem egyik legjobb élménye volt az elmúlt 2 hónap. Világosabbá vált számomra az is, hogy hol és hogyan képzelem el a jövőmet, a megannyi szerzett élményről, tudásról és ismertségről nem is beszélve.